Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

A Nemzetgyűlés 202. ülése 19. és be van osztva a fővezérséghez. A másik kettő közül Béla őrmester volt és hadirokkant lett, a harmadik fia szintén őrmester volt. Yolt három leánya, akik közül az egyik a hadi fáradalmak következtében elhunyt Elek István újságírónak, a Magyarország munkatársának özvegye, négy gyermekkel. Van ezenkívül még két leánya. Ennek az 1898-ban elhalt Fényes Mártonnak özvegye tehát felnevelte a hat gyermekét, hármat odaadott a hadseregnek. Egyik lányának a veje a hazáért halt meg. Ettől a Fényes Mártonnétól is elvették a mozit. (Mozgás.) Most méltóztassék megengedni, hogy az özvegynek hozzám intézett leveléből olvassam fel az igen érdekes adatokat (olvassa) : Férjemmel, az 1890. évben a Városligetben a fővárostól bérelt telken részletfizetésre házat építettünk, amelyben az akkor még a magyar mutatványos életben ismeretlen »Panoptikum-vállalatunkat« létesítettük. Férjem 1900-ban meghalt én hat apró gyermekemmel özvegyen maradtam. A legidősebb gyermekem akkor 15 éves, a legkisebb ötéves volt. Férjem hosszas betegeskedése sok költségbe került s mert a Panoptikum már elvesztette üzleti vonzóképességét s igy jövedelméből nem tellett az adósságok törlesztésére, de még megélhetésre sem, mellette mozgószinházat létesítettem, hogy az igy fokozott jövedelemből lehetővé váljék hat kis gyermekem tisztességes felnevelése. Mire nagynehezen kikeveredtem volna az adósságokból, ujabb csapás ért : a fővárosi tanács lebontotta az 1907. évben a régi Városligetet, s igy óriási költséggel uj épületet kellett emelnem, ugyancsak a fővárostól bérelt területen. Az építkezést Wellisch Arnold fővárosi építőmester cég hitelbe eszközölte s az utolsó részletet 1916. év őszén fizettem ki. Gyermekeim nagyobbak lévén, valamennyien az üzletben tevékenykedtek, s az egyik mint pénztáros, a másikak mint jegyszedők, együttes szorgalmas munkával tettük lehetővé az üzlet fenmaradását. Az 1914. évben kitört világháború folytán mindhárom fiam bevonult katonai szolgálatra. Iskolázottságuk fokának megfelelőleg kettő mint altiszt, egy pedig mint tiszt végigküzdötték a háborút. Ez alatt tiszt fiam, több súlyos sebesülésből felépülve, a legszebb kitüntetések birtokában tért ismét és ismét vissza a harctérre s én ezalatt leányaimmal vezettem tovább üzletemet. A háború végével alig tértek vissza fiaim, már itt volt a kommunizmus, elrekvirálták a mozit, s bennünket kidobtak az utcára. Fiam tömérdek nélkülözés és életveszedelem között Bécsen, Stájerországon, Jugoszlávián keresztül Szegedre szökött s itt az elsők egyike volt, akik a nemzeti hadsereg zászlaja alá álltak. Résztvett a szervezés nagy munkájában, majd mikor Horthy Miklós fővezér lett, az ő személyes védelmére létesített géppuskaosztag parancsnoka lett s mint ilyen tért vissza a nemzeti 21. évi június hő 6-án, hétfőn. 461 hadsereg bevonulásakor a fővárosba s továbbra is a fővezérség kebelében a Gellért-szállóban teljesített szolgálatot. Horthy Miklós kormányzóvá történt megválasztásával a fővezérség feloszlott s azóta fiam a vezérkari főnökségnél teljesít szolgálatot még ma is. A háború fáradalmai következtében egy vőm elhalt s ittmaradt felesége tüdőbeteg leányom négy apró gyermekkel, kik közül a legidősebb 12 éves, a legkisebb nyolcéves. Ennek a négy árva kisgyermeknek, valamint beteg anyjuknak ellátása, ruházása, iskolázása költségeinek természetesen megint csak a mozgószinház jövedelméből kellett kikerülnie. Pető Sándor: Az ilyenektől veszik el a keresetet. , Szabó József (budapesti) : Állítólag többszörös milliomos ez az asszony! Es felajánltak neki egy másik mozit! (Zaj.) Einök : Kérem Szabó képviselő urat, ne tessék folyton zavarni a szónokot. Bródy Ernő: Miért veszik el tőle? A milliókról külön fogok szólni, a, panoptikumból szerzett állítólagos milliókról. És miért épen a Fényes Mártonnénál kezdik a milliók elvételét ? Egy szegény, dolgozó özvegyasszonynál. Miért ő az a Versuchskaninchen, akik keresztül akarják megtanulni elvenni a milliókat. Erről külön fogok beszélni. Zákány Gyula: Pont Szabó József beszél mindig a szegény nép ellen ! Szabó József (budapesti): Menjen a sóhivatalba, ha nem tetszik. Bródy Ernő : Azt mondja a levél (olvassa) : »Egész családom született keresztény s ugy gyermekeimet, mint támogatásra szorult családjaikat és unokáimat a római katholikus egyház szellemében neveltem és nevelem. A háborúban családom a haza oltárán súlyos véráldozatokat hozott, s ime most, 64 éves koromban ér a legnagyobb csapás: az állam, a magyar haza elveszi tőlem, gyermekeimtől, unokáimtól a kenyeret, évtizedek szorgalmas, együttes munkájának, nélkülözésének eredményét. A verejtékkel megszerzett és a harctéren folyt vérrel virágzóvá tett mozgószinházunkat. Képviselő ur az évek hosszú során át, úgyis, mint a ligeti mutatványosok egyesületének elnöke — igen, én az voltam sokáig — ismeri szorgalmas munkálkodásom történetét, de ismerik azt mindazon hatóságok, — rendőrség, fővárosi tanács, elöljáróság is — amelyekkel az üzleti életből kifolyólag érintkezésem volt. Meg vagyok győződve, ha a legfelsőbb fórum, a ministerium előtt feltáratnak ezen valóságok, ugy a rendeletnek ezen, csak megtévesztésen alapulható rendelkezése hatálytalaníttatni fog. Képviselő ur kegyes érdeklődését ismételten kérve, vagyok régi hive és tisztelője, özv. Fényes Mártonné.« Bevallom őszintén, engem nem kellett nagyon kérni erre a részvétre és érdeklődésre, mert amikor értesültem magáról erről a dolog-