Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

462 À Nemzetgyűlés 202. ülése 1921, évi június hó 6-án, hétfon. ról, akkor én magam igyekeztem a tényállást megállapitani és felderíteni. Talán meg méltóztatnak engedni még, ha itten egy fényképmásolatban bemutatom Fényes Györgyről az ő főnökének, Reviczky ezredparancsnok, alezredesnek a nyilatkozatát, amely a következőképen szól (olvassa): »Tábori posta 19. 1916 Junius 11. A m. kir. első hpnvédpótzászlóalj parancsnokságnak Budapest. Értesítem, hogy Fényes György zászlós, a II. géppuskásosztag parancsnoka, 1915 október 26-án gránittól a fején, arcán és balcombján megsebesülve kórházba utaltatott. Nevezett az ellenség előtt bátor és vitéz magatartást tanúsított, mint osztagparancsnok nyugodt tűzvezetésével és személyes bátorságával alárendeltjeire igen jő befolyást gyakorolt s ezen tulajdonságaival többizben a leghevesebb tüzérségi tűzben tűnt ki. Reviczky alezredes, ezredparancsnok. « Azt hiszem tehát, ezeknek a fiuknak a vitézsége és a hazáért való önfeláldozása fényesen igazolva és bizonyítva van. De nem állok meg itt ezen a ponton. Most csak személyileg összegezem, majd azután tárgyilag rá jövök a kérdésekre. Itt van két özvegyasszony : az egyik özvegy Fisch Ferencné, a másik özvegy Fényes Mártonné : két özvegy asszony, aki mint anya, mint honpolgárnő, mint dolgozó asszony mindenben mintakép és példaadás kell hogy legyen. Felnevelték rájuk hagyott gyermekeiket, eleget tettek polgári kötelességüknek, produktiv munkát végeztek, embertársaiknak kenyeret adtak : az ilyen asszonyt példaképen kell említeni, mintául kell felállítani. Nem esett kétségbe azért, mert a férje meghalt és ő itt maradt özvegyen, hanem férjének üzletét átvette, dolgozott benne, virágzóvá,, tette és felsegítette, felnevelte gyermekeit. És akkor jön az állam és azt mondja: »Hiába nevelted fel a gyermekeidet, hiába hullatták azok vérüket a harctéren, hiába halt meg a fiad, hiába voltál becsületes, mint anya, mint polgár, én tőled elveszem a mozgószinházengedélyt.« (Mozgás a középen. Élénk fel kiáltások : Ez izgatást) Taszler Béla: Ez a demagógia! (Élénk ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Bródy Ernő : Ez izgatás ? Ez a tény izgató. Nagyon izgató. Dinich Vidor: Legalább kétezer méter. Szilágyi Lajos: Ez konkrét eset. Bródy Ernő : Bocsánatot kérek, itt nincs vége a történetnek. Mondtam, személyileg meg akartam rajzolni ennek a két asszonynak az arcképét, akiket én régtől fogva személyesen ismerek, nagyra becsülök és akiket követendő példákul állítok fel nemzedékek elé, hogy igy kell dolgozni, munkálkodni, igy kell férjének üzletét özvegyen átvéve, a gyermekek felneveléséről gondoskodni. Az én erkölcsi érzésem, az én etikám szerint nem kisemmizni, nem megfosztani kellett volna őket, hanem ellenkezőleg, ha volna valami polgári érdemrend, akkor ezeknek az asszonyoknak a mellére kellene azt tűzni. Somogyi István : Majd a mutatványos bódék tulajdonosainak fogunk csinálni ilyen érdemrendet ! Pető Sándor: De nem elvenni a kenyerüket és ezt támogatni! (Közbekiáltások a középen.) Kerekes Mihály : Látszik, hogy te még nem neveltél az életben. Nem tudod, mi a gyermeknevelés. (Derültség.) Bródy Ernő: Mondom, személyileg akartam ezt a fotográfiát adni erről a két asszonyról. De itt még nincs vége a kérdésnek. Most rá kell térnem a tárgyi szempontokra, amelyek itt kidomborodnak. Taszler Béla : Nem oda vág, ahova céloz. Bródy Ernő: Mi történt 1908-ban? Ebben az évben a régi Városligetet, a régi vurstlit lebontották és egy uj Városliget épült fel a helyében. Lebontották a régi épületeket, a régi mutatványostelepeket és akkor a város kötelezte özvegy Fisch Ferencnét és özvegy Fényes Mártonnét, hogy a város által nekik átengedett területen uj épületeket építsenek fel, amely épületekben ők az ő mozgószinházaikat helyezték el. Tehát ez az épület, amelyet építőmesterekkel építtettek meg, az ő tulajdonuk. Az előbb az én igen t. Szabó képviselőtársam, nem tudom, a milliókról beszélt. Én a milliókkal szemben bemutathatok váltókat. Szabó József (budapesti) : A milliomosoknak is van váltójuk! Bródy Ernő: Ne legyen igen t. képviselőtársam olyan konok a vurstli milliomosaival szemben. Ott nem igen tenyésznek a milliomosok. Azok más tájakon tenyésznek. (Közbekiáltások a középen.) Ne méltóztassék a vurstli dolgozó, korán reggel hat órától késő estig kínlódó, verejtékező szegény asszonyai között milliomosokat keresni. Mondom, a város rendelkezése következtében a két asszony felépítette az ő épületét. Itt van a várossal kötött szerződés. Ez a szerződés elrendelte, hogy nekik épületeket kell emelniök. Elrendelte, hogy nekik ezt az épületet másnak kiadniok nem szabad. Elrendelte, hogy ha a város megkérdezése nélkül kiadnák másnak, akkor az épületeket le kellene rombolni és a területet egészen tisztán, egészen épületmentesen kellene visszaadniuk a városnak. Most mi áll elő és mi következik ebből a helyzetből? Mindjárt reá fogok térni magukra a belügyministeri rendeletekre, amelyek ebben az ügyben keltek és akkor ki fog derülni, hogy itt ujabb komplikáció támad épen a várossal kötött szerződés alapján a város és a tulajdonos közt. Szegezzük le most már mindenekelőtt azt a tényt, hogy két özvegy asszony saját épületé-