Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

460 A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. nének hívják, a másikat özv. Fényes Mártonnénak. Vázsonyi Vilmos: Ez volt a baj! Azt hitték, hogy zsidók! (Derültsége Bródy Ernő : Bocsánatot kérek, akármit hittek, itt vannak a keresztlevelek! Elhoztam, leteszem a Ház asztalára. Andaházy-Kasnya Béla: Szóval keresztény jogrend van ! Nagyszerű szenzáció ! (Zaj.) Ez a legfeketébb valami ! Elnök (csenget): Andaházy-Kasnya képviselő urat kérem, méltóztassék nyugodtan viselkedni ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Bocsánatot kérek, ilyet nem lehet állitani ! (Zaj és felkiáltások a közében : Megrendelt közbeszólás volt !) Bródy Ernő: Kern szokták megrendelni a zsidókra vonatkozó közbeszólást! Megrendelés nélkül is nagyon gyakran halljuk ezeket! Az egyéni sérelem szempontjából kívánom megvilágítani a kérdést, az életen keresztül. Majd meg méltóztatnak látni, hogy ez az özv. Fisch Ferencné és Fényes Mártonné kicsodák és micsodák ; majd ezeken keresztül méltóztatik meglátni azt a hallatlan jogtalanságot, amely velük szemben elkövettetett. (Zaj. Elnök csenget.) Nekem választóim ezek az özvegyasszonyok és nem tudnék nyugodtan élni és aludni, ha nem hoztam volna ügyüket ide a Nemzetgyűlés elé. Én nem mentem a belügyminister urnák tapétás szobája elé; itt a nyilvánosság égő tüzében és a nyilvánosság ellenőrzése alatt épen a belügyminister urat és a belügyminister urnák párthiveit akarom felvilágosítani és meggyőzni arról, hogy becsületes, munkás, dolgos asszonyokkal szemben milyen jogtalanság követtetett el. Bemutatom ezt a két személyt. Az egyik, özv. Fisch Ferencné, akinek férje, Fisch Ferenc, bajor állampolgár volt és Bajorországból származott el ide, Budapestre. Itt Budapesten 1885-ben a Városligetben, a wurstliban egy Varieté-szinházat nyitott, majd 1892-ben egyike volt az első mozisoknak Budapesten. Ez a Fisch Ferenc, aki eredetileg bajor állampolgár volt, — itt van a honosítási okirata — 1898-ban magyar állampolgárrá lett. Hátrahagyott özvegyet és gyermekeket. Ezek közül az egyik kint volt a harctéren. Rögtön felolvasom Savoly tábornoknak róla szóló nyilatkozatát, a másik nincs jelen, mert hősi halált halt, amiről szintén dokumentumot hozok fel. Ennek az özvegynek Gyula nevű fiáról Savoly tábornok a következő bizonyítványt adta (olvassa :) »Nyilatkozat. Igazolom, hogy Fisch Gyula összekötő csapatbeli tartalékos zászlós 1916. évi január havától 1918-ik évi november hóban bekövetkezett leszereléséig a parancsnokságom alatt a Sávoly-honvédgyalog-dandárban az egész idő alatt a legelső harcvonalban szolgált. Nevezett, ki Németországból ideszármazott, régi keresztény család sarja, kiváló harctéri szolgálatai és példaadó vitézségeért kivételes előléptetésben részesült, a nagy és kis ezüst, valamint a bronz vitézségi érmekkel, ugy szintén a Károly-csapatkereszttel tüntettetett ki, továbbá igazolom, hogy sem a forradalom alatt, sem a vörösöknél semmiféle szolgálatott nem teljesített. Édesanyjának az ö$eg, beteges Fisch Ferencnének emiitett Gyula fia az egyetlen még élő gyermeke, mert annak testvérbátyja a harctéren szerzett betegségében elhalt. Miután a többször nevezett a háború kitörése miatt iskoláit félbeszakította, nem szerezhetett magának életpályát biztosító képesítést és most az anyja tulajdonát képező mozgószinház vezetésében vesz részt. Ez a vállalat nyújt az özvegynek és időközben megnősült fiának módot a megélhetésre. Budapest, 1921 április hó 1-én. Savoly János tábornok, a Savoly honvéd-gyalogdandár volt parancsnoka.« Szilágyi Lajos : A MOYE budapesti elnöke ! Bródy Ernő : A másikról legyen szabad bemutatnom két nagyon szomorú sürgönyt, amelyeket a katonai parancsnokság adott fel. Az egyik igy szól (olvassa) : »Fia, Fisch Rudolf november 8-án elhalálozott. Temetése iránt kérek sürgős rendelkezést, egyben kérünk intézkedést, hogy hazaszállítása végett szükséges koporsókat beszerezhetjük-e. Katonai parancsnokság.« A másik sürgöny igy szól (olvassa) : »Holttest elszállítása nem lehetséges. Koporsó beszerezve. Temetése ma délután megtörtént. Katonai parancsnokság.« Tehát az egyik fiu végigszolgálta a háborút a harcvonalban, a másik meghalt a hazáért. Most az anyjuknak elveszik a kenyérkeresetét. Nem tudom, hogy micsoda emberi igazság ez. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj.) Andaházy-Kasnya Béla: A belügyminister meggyanúsított bennünket. Most én kérdem, kinek állt érdekében ezt elvenni. (Mozgás. Zaj.) Elnök : Andaházy-Kasnya képviselő urat rendreutasítom. Andaházy-Kasnya Béla : Miért kérem ? (Zaj.) Elnök: Andaházy-Kasnya képviselő urat ismételten rendreutasítom. Bródy Ernő: Ez az egyik eset. Mindkét esetnek közös és jellemző tulajdonságait majd megvilágítom. De hogy ne essem ki szerepemből, kénytelen vagyok a másik esetre rátérni. Ez még különösebb. Itt van özv. Fényes Mártonné esete. Itt van a keresztlevele kezemben. Özv. Fényes Mártonné, kinek a férje Fényes Márton szintén a városligetben mint uttörőmutatványos kezdte meg életpályáját, a 90-es években elhalálozott. Hátrahagyott özvegyet és hat gyermeket. Ezt a hat gyermeket az özvegy anya becsületben felnevelte a mozijából. Tehát ennek a Fényes Mártonnénak volt három fia. A három fiu közül Fényes György jelenleg is katona, főhadnagy