Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. 459 Nem is szabad senkinek hozzányúlni a szakszervezeti kérdéshez, a szakszervezetekhez, addig, mig azok a munkásságnak gazdasági ügyeit, kulturális céljait szolgálják, de mihelyt erről az útról letértek, hatalmas eszközzel oda kell hatni, hogy rossz útra ne vezethessék a munkásságot és ne állítsák a munkásságot olyan harcokba, amelyek egészen más természetűek és amelyek nincsenek összefüggésben È szakszervezeti kérdéssel. Tudjuk a szocialista korszakból, a kommün előtti időkből, amikor nem volt senkinek joga megszólalni, aki nem volt szociáldemokrata, hogy a mi keresztényszocialista szervezeteinket szétverték, hogy azokat, akik nem hajtották meg fejüket a szociáldemokraták előtt, képesek voltak a munkából kiszoritani, mindenhol lehetetlenné tenni őket csak azért, mert a szociáldemokrata szakszervezetben benn nem voltak. A kenyerüket vagy elvették, vagy pedig kikergetéssel kónyszeritették az emberek százait, hogy beiratkozzanak a szociáldemokrata szakszervezetekbe, pedig sem leiküknek, sem testüknek nem kellett,a szociáldemokrata-kommunista felfogás. Amikor kitört a proletárdiktatúra, akkor a csimborasszóját érte el a szent szabadságjogok védelmezői részéről azok üldözése, akik az elveik mellett meg akartak maradni. A kommün alatt nem lehetett egy üzletbe bemennie és vásárolnia annak, aki a szakszervezeti igazolványt fel nem mutatta. Faluhelyen a gazdákat kónyszeritették bele a szakszervezetekbe, mindenkivel fizettették a dijakat, 5—10 — 15 koronát minden hónapban. Sok millió került igy be a szakszervezeti kasszákba, melyekről a magyar állam nem tudott, melyekről nem vett tudomást. Pedig lehetetlenség, hogy ahhoz a pénzhez, melyet terror utján erőszakkal gyűjtöttek össze olyan emberektől, akiknek a kenyerük révén kellett megváltani az igazolványt, a szociáldemokrata munkásságnak, vagy a szakszervezeteknek valami joguk lenne. (Felkiáltások középen: Rabolt pénz!) Akik a jogrendet hangoztatják, azoknak önként kellene visszaadni azt a pénzt, amelyhez joguk nincs. De én azt gondolom, hogy a szocialista munkásság önként fogja ezt megtenni, ő maga nem fogja tűrni azt, hogy ezt a pénzt a szakszervezetek felhasználják. Dacára annak, hogy megemlítettem az igen tisztelt belügyminister urnák és elődjének, hogy elmaradtak az intézkedések, nem akartam ezt nyilvánosságra hozni, csak az egyik pártértekezleten tettem szóvá, most azonban kénytelen vagyok ezt itt szóvátenni. Bajorországban, Finnországban az állam egyenesen gondoskodott arról, hogy azokra a pénzekre, amelyeket terrorral és a legrettenetesebb eszközzel gyűjtöttek össze a kommunista uralom alatt, rátegye a kezét és felhasználja azokat népjóléti célokra. Nálunk azonban az állam intézkedése elmaradt. Én azt mondom, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy azt a sok millió és millió koronát, amely a kommunista uralom alatt a kommunista szakszervezetekbe befolyt, nekünk meg kell vizsgálnunk, az államnak bele kell szólnia, meg kell nézni azt a pénzgazdálkodást, hogy hová folytak azok a milliók, ki vette fel azokat és mire használták fel? Bátor vagyok erre vonatkozólag egy határozati javaslatot benyújtani. »A Nemzetgyűlés utasitsa a belügyminister urat, hogy a szakszervezeteknek a kommunista uralom alatti pénzgazdálkodását vizsgálja meg és tegyen jelentést az év végéig a vizsgálat eredményéről a Nemzetgyűlésnek.« (Helyeslés a középen.) Tisztelettel felkérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Birtha József jegyző: Bródy Ernő! (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Bródy Ernő: T. Nemzetgyűlés! A mozgószinházakra vonatkozó belügyministeri rendeletet óhajtom szóvá tenni. (Felkiáltások középen : Uj téma!) Abban a megvilágításban, amelyben én fogok szólni róla, igenis, egészen uj téma lesz és megvan a reményem arra . . . Rassay Károly: Zsidókat véd? Bródy Ernő: Mit méltóztatik mondani? Majd ki fog derülni rögtön, hogy kit védek. Szabóky Jenő: Megrendelt közbeszólás,! Meskó Zoltán: Bassay szerződtetve. (Élénk derültség jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) Bródy Ernő: Rassay Károly igen tisztelt képviselőtársam ebben a tárgyban már tartott egy beszédet és azt mondotta, hogy nem kívánja az egyéni sérelmek szempontjából szóvá tenni ezt a két rendeletet. Hát én, igenis, épen az egyéni sérelmek szempontjából kívánom szóvá tenni a belügyministernek a mozgószinházakra vonatkozó rendeletét. Nekem elmulaszthatatlan kötelességem, hogy szóljak erről a dologról, mert közvetlenül érdekelt vagyok ebben két választóm révén, két özvegyasszony választóm révén, akiknek mozgószinházát elvették ezzel a belügy ministeri rendelettel. Meskó Zoltán : Mind a kettő keresztény ? Bródy Ernő : Hogy megnyugtassam igen tisztelt képviselőtársamat, ezek nem zsidók, hanem keresztény özvegyasszonyok. (Zaj.) B. Szterényl József: Ugyanazon a jogon beszélhetne akkor is, ha zsidók volnának ! Nem ismerek ebben különbséget! Bródy Ernő : Engedelmet kérek, nekem mellékes az, hogy valaki zsidó- e vagy keresztény... Andaházy-Kasnya Béla: Nekem is! Bródy Ernő : Ha egy embert sérelem ér, tartozzék bármely valláshoz, kötelességemnek tartom az üldözöttet, a sérelmet szenvedettet megvédeni. (Félkiáltások a szélsobaloldalon : Természetes !) Ebben az esetben két becsületes keresztény özvegyasszonyról van szó. Mindkettő az én kerületemben, a budapesti XI. választókerületben lakik. Az egyiket őzv. Fisch Ferenc58*
