Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

458 A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. ságok reíormáltassanak, hogy a törvényhatóságok választójoga is reformáltassék. Én legalább ilyen törvényhatósági határozatra nem tudok emlékezni. Olyanra azonban emlékszem, amely azt mondotta, hogy az ősi vármegyéhez és annak tradícióihoz ragaszkodunk, olyanra tudok visszagondolni, amely azt mondta, hogy reformálni fogunk, de féltve fogjuk őrizni a vármegyét attól, hogy ott a demagógiának legyen helye. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Azt itt mi fogjuk majd megmondani, hogy hogy reformálunk, nem a vármegye ! Gr. Ráday Gedon belügymínister : Ami az internálást illeti, végtelenül örvendek, hogy teljesen egy nézeten vagyok a képviselő úrral, aki maga is azt mondja, hogy az internálást sajnos, fenn kell tartani és nem lehet megszüntetni. Igen, t. Nemzetgyűlés, ez igy van. A ministerelnök ur már nyilatkozott a kérdésről és azért nem szükséges, hogy bővebben foglalkozzam vele, azt azonban megmondom, hogy nem tudom elképzelni, hogy valaki felelőssége tudatában képes volna erről a helyről az internálást megszüntetni. Ha mi kolera-barakkokat állítunk fel, ha tífuszjárvány esetén barakkokat létesítünk és a fertőző betegeket oda visszük, akkor épen olyan jogos és szükséges, hogy azokat, akiknek a lelke fertőző, szintén elkülönítsük. (Élénk helyeslés a középen. Nagy mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Pető Sándor: Ott lesznek betegek! Gr. Ráday Gedeon belügymínister : Ami a jogrend helyreállítását illeti, legyen meggyőződve a t. nemzetgyűlési képviselő ur, hogy minden iparkodásunk az, hogy a jogrendet helyreállítsuk. Arra az esetre, amelyet a t. képviselő ur szivgs volt felhozni, — amely azt hiszem, nagyatádi Szabó István t. barátomnak és kollégámnak nem valami nagy örömet szerzett — mert két megbélyegzett egyén közül — nevet ugyan nem említett — az egyiket neki ajánlja fel, természetesen, mint tisztát, azt kell mondanom, hogy nem tudom, hogy mi a tiszta a t. nemzetgyűlési képviselő urnák. (Mozgás.) Tiszta dolog-e az, hogy valaki az ország ellenségeit házában szívesen látja és azokkal ott iszik és mulat ? Szerintem ez épen olyan kevéssé tiszta, mintha valaki a kommunizmus felé hajlott és a kommunizmusban aktiv részt vett. Én ezt megkülönböztetni nem tudom, én abból a tisztaságból sem kérnék a magam részéről. (Helyeslés a középen.) Elnök : Paczek Géza nemzetgyűlési képviselő ur félreértett szavai helyreigazítása címén kért szót. Paczek Géza : T. Nemzetgyűlés ! Csak erre az utóbbi kérdésre terjeszkedem ki, de mielőtt erre kiterjeszkedném, meg kell mondapiom, hogy ugy látom, egész felszólalásomat félreértette az igen t. belügymínister ur. Ha én őt támogatni akarom, elismerem, hogy széles, nagylátókörü ember, olyan, aki igen magasan jár, de természetesen tisztán semmit sem lát odalenn. (Mozgás.) Egy ilyen kisebb látókörű ember, mint én, aki alacsonyan jár, az, amit lát, tisztán látja s az úgyis van. Ami erre a második emberre Vonatkozik, hogy az tiszta, itt nem értette meg a t. belügymínister ur, hogy hogy adtam elő. Ahhoz az illetőhöz az elöljáróság szállásolta be a román tiszteket. Bármelyik elöljáróság és mindenkihez küldött román tiszteket. (Zaj. Elnök csenget.) Nem vitatom, mondjuk bűnös az az ember is, de ez az első ember azért szenved már kilencedik hónapja, amiért ilyen bűnös, mig a másik, a notórius gazember, egy napot sem kapott s az diktálja, hogy kit fogjanak el. Elnök : Szólásra következik ? Birtha József jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azzal kell kezdenem felszólalásomat, hogy nem fogom elmondani elmaradt beszédemet, mint azt Paczek képviselőtársam tette. Tisztelettel kérek néhány psrcnyi türelmet, mert néhány perc alatt végzek 'felszólalásommal. T. Nemzetgyűlés ! Intézkedés történt a vármegyékben azoknak a tisztviselőknek a kárpótlására munkabéreik tekintetében, akik a kommün alatt szolgálatukat végezték és a községekben és a vármegyeházán szolgálatot teljesítettek, összeállította minden megye azoknak névsorát, akik dolgoztak és munkálkodtak, helyükön maradtak a kommün alatt s ezeket munkabér-kárpótlásban részesítették. Ezekből a névsorokból azonban mindenütt kihagyták — természetesen azért, mert nem teljesítettek szolgálatot — azokat, akik a kommün alatt tényleg nem vettek részt a munkában, nem voltak ott a községházán vagy a megyeházán, még pedig azért nem voltak ott, mert a kommunisták nem tűrték meg őket, hanem mert a szocialista uralomból, a kommün előtti időből kifolyólag, hatalmas harcot vivtak azokkal a szocialista vezérekkel a falun, vagy a megyeházán, mihelyt a proletárdiktatúra kitört, kitették a szűrüket. Nem végezhettek tehát szolgálatot a kommün alatt, tehát ezeket kivették azok közül, akik munkabérkárpótlást kapnak, bár ők nem tehetnek arról, és azért az a tiszteletteljes kérelmem a belügymínister úrhoz, hogy tegye jóvá ezt és vegye revízió alá az egészet, mert lehetetlen eltűrni, hogy épen azok, akik bujdostak a kommün alatt, mert az állami és társadalmi rend legerősebb védelmezői voltak, azok kárpótlásban ne részesüljenek. A második dolog, amire a belügyminister ur figyelmét fel akarom hivni, a szakszervezetek kérdése. (Ralijuk! Halljuk! a középen.) Mindenki tudja a parlamentben, sőt a kormánynak nincs egy tagja sem, aki ne volna meggyőződve arról, hogy a szakszervezetekre óriási szüksége van a munkásságnak. Olyan szüksége van a munkásságnak a szakszervezetekre, mint a halnak a vizre, a madárnak a levegőre. A modern ipari életben a szakszervezet az az eszköz, amely megvédi a munkásság kenyerét, munkaviszonyait, megélhetését. Ez kétségtelen.