Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

A Nemzetgyűlés 202. ülése 192t évi június hő 6­tin, hétfőn. 457 hiúsult meg a földreform végrehajtása ; ettől eltekintve miattuk vált ilyen károssá az inter­nálási rendelet gyakorlati alkalmazása, s ők az okai a temérdek panasznak csak ugy, mint annak a tenger sok interpellációnak, amely a Ház naplói­nak tanúsága szerint a közigazgatási dolgok miatt itt elhangzik. Azzal védekeznek a vármegyék, hogy ők az ősi alkotmány ezeréves védbástyáit őrzik, ők a magyarság védőgátjai s mint ilyenek, megakadá­lyozzák, hogy az úgynevezett demagógia a megye ­gyűlésre is bevonuljon. Hát ez mind igaz, t. Nem­zetgyűlés, sőt igaz az is, hogy vármegyei alkotmány­biztositékokra a múltban szükség volt, mert mig együtt voltunk Ausztriával, nagyon természetes­nek tartottam, hogy a vármegyéknek bizonyos ellenállási joguk legyen és szükség is volt erre, mert hiszen láttuk, hogy voltak kormányok, ame­lyek inkább Bécs felé hajlottak s az ilyen kormá­nyok rendeleteinek a vármegyék ellenállhattak — ma azonban független Magyarország van és egy olyan parlament, amely gyökérszálait a nép millióinak bizalmában birja. Ilyen körülmények között a vármegye és a közigazgatási hatóság nem más, mint ék a Nemzetgyűlés és a nép között. T. Nemzetgyűlés Î Fontos kérdés még az Er­délyből és a többi megszállott területekről való folytonos beözönlés, minek következtében túl­produkció áll elő bizonyos foglalkozási ágakban. És a legfontosabb, hogy nemcsak a szegény kis­hivatalnokok jönnek át hozzánk, olyanok, akik esetleg itt illetékesek, akik itt születtek, hanem átjönnek azok a magyar mágnások is, akikre pedig nagyon is szükség volna azokon a megszállott területeken, s akik bizonyára azért kapták elő­neveiket is az ottani falvaktól, hogy jóban-ros&z­ban hiven kitartsanak azok mellett. Ha az én szülővárosom bármely utódállamhoz kerülne, egy percig sem gondolkoznám, azonnal hazamennek, letenném a hűségesküt, védeném népemet, de azért a magyar haza feltámadásáért dobogna szi­vem utolsó leheletemig. (Éljenzés.) A főuraknak sem szabad tehát magukra hagyniok a magyar­ságnak a megszállott területeken visszamaradt kis töredékét. De ezzel a kérdéssel sem foglalkozom tovább. Hátra van még a zsidókérdés. (Halljuk ! Halljuk ! Ereky Károly: Mint belügyministeri szak­kérdés ! Paczek Géza : Ha a dologba komolyan bele­tekint az ember, azt látja, hogy Magyarországon tulajdonképen nincs is zsidókérdés, hanem keresz­tény-keresztyénkérdés van, mert hiszen mi egy keresztény-keresztyén országot akarunk felállí­tani. Azonkívül, aki igazán hisz vallásában s hiszi Jézus tanait, el kell hinnie azt, hogy a végén egy akol, egy pásztor lesz. Egyáltalában nem vagyok barátja felekezeti türelmetlenségnek, mert aki hazám feltámasztásában valóban kész munkál­kodni, azt mindenkor a haza hű fiának tekintem. En ugyanis azt tartom, hogy azokon a tornyokon NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. túl csak egy Isten van s az a magyarok Istene, aki egyformán meghallgatja minden papjának az imádságát, mint szerető szivből fakadt mély lebom­lást. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Gr. Ráday Gedeon belügyminister: T. Nem­zetgyűlés ! Mindenekelőtt szives elnézést kérek, midőn röviden felszólalok, hogy meghűlésem kö­vetkeztében kissé berekedtem. Néhány szóval azonban reflektálni akarok és reflektálnom kell Paczek t. képviselő ur felszólalására, amennyiben ő rámutatott egynéhány olyan kérdésre, amelyek szó nékül nem maradhatnak. Elsősorban a közigazgatási hatóságokat támadta meg a nemzetgyűlési képviselő ur, amidőn azt mondja, hogy a közigazgatási hatósá­gok nem állottak hivatásuk magaslatán sem az internálások kérdésében, sem a földreform végre­hajtásában, s a harmadik vád az, hogy ők aka­dályozzák meg a közigazgatási reformot. T. Nemzetgyűlés ! A mi a magyar közigazga­tást illeti, azt hiszem, hogy nem akadhat ember az országban, aki kalapot ne emeljen a magyar közigazgatás, a sokat ócsárolt magyar közigazgatás előtt, amely a háború idején fényesen állotta meg helyét. (Helyeslés. Mozgás.) B. Szterényi József: Ez igaz! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Ez a köz­igazgatás nem érdemli meg azt, hogy itt a Nemzet­gyűlésen azt mondjuk róla, hogy nem áll hivatása magaslatán. Ezt egy pillanatig sem hagyhatom szó nélkül és a képviselő urnák ezt a kijelentését a leghatározottabban visszautasítom. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ami azt illeti, hogy a közigazgatási hatóság volna az, amely a földreformot megakadályozza, erre csak a következőket vagyok bátor mondani. (Halljuk ! Halljuk I) Először is a közigazgatási hatóság ingerenciája csak a főszolgabíróig terjed a földbirtokreformnál, azt pedig nagyon jól tudja a t. nemzetgyűlési képviselő ur, hogy hogy néz ki ma egy elöljáróság. Nagyon jól tudja a t. nemzet­gyűlési képviselő ur azt, hogy a községházán a jegyző vállára nehezedik minden, ami ebben az országban történik. Ott vannak az adóügyek, amelyek rettenetes nagy mértékben igénybe veszik, a kiirt segédjegyzői állásokra pedig nem kapunk pályázót. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Miért nem fizetnek ! Menekült tisztviselőket kell alkalmazni !) Kerekes Mihály: Ministeri tisztviselőket kell odaküldeni ! (Mozgás.) Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Ami a tör­vényhatóságoknak azt a ténykedését illeti, hogy megakasztják a vármegyei, a törvényhatósági re­formot, bocsánatot kérek, ha a képviselő ur ezt állítja, akkor nem kisérte figyelemmel azokat a ha­tározatokat, amelyeket a törvényhatóságok hoztak és hoznak sorra évek óta, amelyekben többé-kevésbé mind oda konkludálnak, hogy nem zárkózik el a törvényhatóság sem az elől, hogy a törvényható­58

Next

/
Oldalképek
Tartalom