Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

448 A Nemzetgyűlés 202, illése 1921, évi június hó 6-án, hétfőn. ruhákban járnak, a nemzeti hadseregnek a reá költött milliárdok dacára még rongyokra és bocskorra is alig telik. Mikor a baka úgyszólván nélkülöz, akkor azok a fiatalemberek, akikről Szilágyi Lajos t. képviselőtársam is megemlékezett, marsali-táblát rendeznek be és Bécsből idehozatják a táncos lépésű Nepalek ceremóniásmestert, az ő kopogós botjával, (Derültség.) aki megtanítja őket a marsall-táblánál villát és kést fogni és az asztalkendőt használni. (Derültség a szélsobalóldalon.) Látnivaló, hogy ezek az urak alaposan berendezkedtek . . . Szilágyi Lajos: Hosszú, végnélküli provizóriumra. Beniczky Ödön : Az ember szinte arra a feltevésre jut, hogy hosszú évek előszobázásáért most akarják magukat kárpótolni és külsőségekben, a Francisco-Josephinista-korszak külsőségeiben, de nekünk túldrága külsőségeiben keresik a tekintély megalapozását és fentartását, amiről valóban el lehet mondani, Wallenstein dragonyosával : Wie er sich räuspert und wie er spuckt Das habt Ihr ihm glücklich abgeguckt. (Derültség.) De hadd térek át egy részletre. Gépkocsi üzembentartásának címe alatt 5,600.000 koronát vettek igénybe évenként. Tehát önmagában majdnem kétszeresét annak az összegnek, amelyet a Nemzetgyűlés eredetileg az egész kormányzóság fentartására szánt és megszavazott. Ebbe tartozik : automobil csak a kormányzó urnák és környezetének tiz, négy a kormányzó urnák, kettő a szárnysegéd uraknak van kiutalva. A szánysegéd urak ugyanis már gyermekkorukban, a szülei házban szoktak hozzá, hogy csak automobilon lehet a királyi Várba felmenni. (Zaj balfelöl.) Evvel szemben eszembe jut, hogy az egész Német-Ausztriában hivatalos használatra összesen 60 gépkocsi áll rendelkezésre és ezeknek is egynegyede tartalékban van. A bukásában is nagy és gazdag német birodalomnak ideiglenes államfője beéri 100.000 márka évi tiszteletdíjjal és összesen 100.000 márka reprezentációs költséggel, amelyet a legutóbbi hetekben szavaztak meg részére, de udvari vonaton még ő se jár. A pénznek ez a lelkiismeretlen és szivtelen fecsérlése már másfél év óta folyik és sajnálattal keresem a pénzügyi bizottság imént felolvasott jelentésében az igen komoly elhatározást, hogy ennek a gazdálkodásnak egy erélyes javaslattal véget vessek. Magában véve az, hogy 40 milliós tengerben a főudarnagyi bíróság 215.000 koronás cseppjének felszívásával biztatnak minket, ez — legalább engem — ki nem elégít. Egyetlen remény a kormányzó ur őfőméltóságának az az elhatározása, amely a pénzügyminister urnák beszéde után, valamint a pénzügyi bizottságban elhangzott erős támadások után hozatott nyilvánosságra, hogy igyekezni fog a költségeket redukálni. De mivel a német azt mondja: »doppelt genäht hält besser«, indítványozom, hogy a kormány tegye magáévá és realizálja a pénzügyi bizottságnak egy odavetett ötletét, amely egy országos bizottság kiküldéséről szól, (olvassa) : »amely a külföldön is megkísérelt hasonló intézmények mintájára megfelelő állandó jelleggel a megcsonkított ország egész adminisztrációját kizárólag a takarékosság és egyszerűség nagy szempontjaiból vizsgálja át.« (Helyeslés.) Egyúttal kérem az igen tisztelt pénzügyminister urat arra, hogy az általa benyújtandó jövő költségvetésben a tételeket illetőleg is jóval precízebb ós pontosabb legyen, mint az előttünk fekvő költségvetés. Ha nézem az utolsó rendes 1914—15. évi költségvetést, ebben azt látom, hogy részletesen fel vannak tüntetve a kabinetirodai igazgató, titkárok, fogalmazók, irattári főnök, irattári tisztek illetményei, még a kabinetirodai küldönc ruhaátalánya is külön fel van tüntetve. Evvel szemben az előttünk fekvő költségvetés ugy személyi, mint dologi kiadások tekintetében mindennemű részletezés nélkül, egyszerűen halomba dobálja a milliókat. Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem akarok hoszszabban foglalkozni evvel ,a különben eléggé kinos és odiózus témával. En a kormányzóság tételeit testőrséggel, műbutorokkal, pálmaházzal, üvegházzal, vadászati kocsikkal, vadászati szánkókkal és automobilokkal az ország mai pénzügyi helyetében nem szavazom meg. Nem szavazom meg különösen akkor, amikor ismét van pápai nunciusunk és ki vagyunk téve annak a lehetőségnek, hogy miként jeles nevű történelmi elődje tette, ezeket a dolgokat ő is hazajelenti a szent atyának ós esetleg ő is hozzáteszi : »Rex autem non habet calceas,« a királynak pedig csizmára sem telik. (Mozgás.) En, miként Bizáncban mondanák, a hódolattól haldokolva bár, de mégsem szavazom meg ezeket a költségeket és a súlyos adók által megrótt polgárság nevében ünnepélyes tiltakozásomat jelentem be e tételek ellen. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy néhány rövid szóval feleljek Beniczky Ödön t. képviselőtársam beszédére, annál is inkább, mert őt türelmetlen heve kissé elragadta. Mindaz, amit ő el méltóztatott mondani, nem a költségvetés 2. §-ának I. fejezetéhez, hanem — amint a pénzügyi bizottság jelentéséből is helyesen kitűnik — a II. fejezethez tartozik. Az első fejezetben nincs semmi más, mint az, amit a törvény előir, hogy t. i. a kormányzó ur három millió évi tiszteletdíjat kap. Ez tartozik itt az első fejezetbe. A többi mind a második fejezethez tartozik. Mindazok a megjegyzések tehát, amelyet