Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn, 447 hivatal igyekszik az egész vonalon a redukciót keresztülvinni. A magunk részéről megtoldjuk ezt avval, hogy mig egyrészt a tályai királyi szőlők karbantartását és jövedelmének emelését szükségesnek tartjuk, másrészt mindaddig, mig a magyar állam pénzügyei ezt neg nem engedik, a kommunizmus által Budapesten elpusztitott vagy a románok által Gödöllőről elhurcolt bútorok pótlását felfüggesztendőnek tartjuk.« T. Nemzetgyűlés ! Ha vizsgálom a már emiitett túllépésekkel együtt körülbelül 40 millió K-ás címek keletkezését, őszintén megvallva egy kibogozhatatlan rejtély előtt állok. A ministertanács annakidején, mikor még énis tagja voltam, 3 millió K tiszteletdíjat szavazott meg a leendő ideiglenes államfő rendelkezésére. Azért oly szokatlanul magas összeget, mivel természetesen ugy véltük, hogy ezzel az összeggel fedezve lesznek a reprezentációs költségei is. Ezenkivül az 1920. évi I. te. a 17. §-ban a kormányzó mellé a hivatali teendők ellátására szükséges hivatalt a ministerium által rendelte szerveztetni, a Nemzetgyűlés által megállapított költségvetés keretében. Akkor, ugyebár, természetesnek tartottuk mindannyian, hogy ilyen hivatalnak szervezési költségei semmi esetre sem fogják túllépni az ország pénzügyi viszonyainak — enyhén szólva — szerény kereteit. Az eredetileg a Nemzetgyűlés által megszavazott 3 millió és — mondjuk — a hivatal részére néhány százezer korona helyett ime, azt látjuk most, hogy közel 40 millió korona van felvéve, illetőleg 40 millió korona költetett el egy esztendőben, mert ne méltóztassék megfeledkezni arról,hogy azóta már másfél esztendő telt el. Ez körülbelül a négyszerese annak az összegnek, amelyet a hajdani boldog és gazdag nagy Magyarország költött a királyi udvartartásra s majdnem háromszorosa annak az összegnek, amelybe az egész Nemzetgyűlés, tisztviselőstül, képviselőstül, épületestül együtt belekerül. (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Ilyen körülmények között •— azt hiszem — kötelessége minden nemzetgyűlési képviselőnek felvetni a kérdést és vizsgálni, hogyan jöttek létre ezek a kiadási tételek, ezek az Összegek, amelyek •— mint emiitettem •— már másfél év óta költetnek a Nemzetgyűlésnek hire-tudta nélkül, {Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a Nemzetgyűlés megkerülésével és a Nemzetgyűlés budget-jogának. . . Rassay Károly : Kijátszásával ! Beniczky Ödön: ...teljes semmibevételével és kijátszásával ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ezt mondtam én is S A zárszámadásokra utalnak ! Beniczky Ödön : Honnan jöttek létre, ki igényelte és ki utalványozta ezeket az összegeket, amelyek körülbelül huszonötszörösét teszik ki annak az összegnek, melyet a Nemzetgyűlés annak idején erre a célra megszavazott. Vizsgálva a tételek részleteit, azt kell látnunk, hogy ezek között csak vadászkocsik és vadászszánok beszerzésére 145 ezer korona szerepel. Ez épen kétszerese annak az összegnek, melyet a velünk szomszédos és hozzánk hasonló anyagi viszonyok között lévő Né met-Ausztriának ideiglenes államfője a maga részére összesen igénybevesz. T. Nemzetgyűlés ! Fel kell vetni azt a kérdést, kinek volt szive és lelkiismerete a mi anyagi viszonyaink között egy ilyen költségvetés összeállításához, amelynek felhatalmazásával csak vadászatra minden télen 145 ezer koronát költenek el az ország pénzéből ? Kitől és mitől félnek a kormányzóságon annyira, hogy a napi disz-századok s a drága különítményeken felül még háromféle testőrséget szerveztek és tartanak fenn évi 19 millió korona költséggel ? A kormányzó ur népszerűsége nézetem szerint minden kétségen felül áll. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Ajtaja előtt a nemzet osztatlan hálája és szeretete áll őrt, ezenkivül az egész pesti helyőrség, a csendőrségnek egy nem jelentéktelen része, az egész székesfővárosi államrendőrség, a különítmények és a különböző néven nevezendő karhatalmi alakulatok. Andaházy- Kasnya Béla : Tehát mégis vannak különítmények ! Beniczky Ödön : Ëpen a minap állapította meg egy törvényhatósági közgyűlésen valamelyik szónok, hogy a kormányzó ur őfőméltósága minden magyar szivében az első helyet foglalja el. Kérdem, hogy ha ez igy van, akkor miért foglal helyet a költségvetésben testőrzés címen 19 millió korona ? Ha most összevetem a régi legitim udvartartás költségeit az uj költségekkel, mindenekelőtt feltűnik nekem az uj állások szervezése. Még 1919 szeptemberében mondottuk ki ministertanácsi ülésen határozattal, hogy uj állások nem szervezhetők. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem vagyok képes belátni, t. Nemzetgyűlés, hogy csonka Magyarország, koldus Magyarország udvartartási igényeit miért nem volt képes kielégiteni a nagy Magyarország királyi udvartartásának régi személyzete ? Miért kellett az állásokat szaporítani akkor, amikor majdnem vigasztalan anyagi helyzetünkben épen ellenkezőleg, a legerélyesebb redukciót kellett volna végrehajtani e téren is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Manapság, amikor nem tudjuk elhelyezni és fizetni a megszállott területekről ide menekült tisztviselőket, mikor a közel jövőben az előtt a szomorú kényszerűség előtt állunk, hogy kis Magyarország tisztviselőinek létszámát csökkentenünk kell, érdemes és munkában megőszült tisztviselőket kell az utcára tennünk és szélnek eresztenünk, ( Ugy van ! a szélsőbálőldaIon.) amikor szélnek kell eresztenünk és földönfutóvá kell tennünk a nemzeti hadsereg tisztikarának javarészét, hogyan lehet akkor, t. Nemzetgyűlés, hogy a királyi várban csapatostul látunk minden rendű és rangú udvari népet, melynek léteimé ós foglalkozása egészen bizonytalan és meghatározhatatlan. T. Nemzetgyűlés! Azt kell látnunk, hogy mig odafenn tarka, aranytól, ezüsttől csillogó
