Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
436 A Nemzetgyűlés 202. ülése Í921. évi junius hó 6-án. hétfőn. ból, ami elveszett. (Féíhiáltásoh a középen: A forradalom vívmányait !) Ahhoz sem kellett nekem Kun Béla levelét meghallgatnom, hogy fel tudjam tételezni azt, hogy Kun Béla a magafajta csirkefogókkal — bocsánat a kifejezésért, mást nem tudok használni (Helyeslés.) — fentartja az összeköttetést Bécsben, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt minden józaneszü embernek a logikából meg kell állapítania és ha ezzel akarja a t. ministerelnök ur igazolni az ő kormányzati rendszerét, akkor legyen szabad egész tisztelettel csak egy kérdést felvetnem hozzá: meddig tartja ő szükségesnek, meddig szándékozik ezeket a szabadságjog-korlátozásokat — mint ahogy ő diplomatikusan kifejezte magát — a jövőben fentartani. Mert hogy Kun Bélának a jó Isten milyen hosszú életet ad, azt én nem tudhatom. Hogy a bécsi emigránsoknak mikor fogy el odakint a pénzük, hogy azután széjjelszéledjenek és talán zsákhordók legyenek, azt sem tudhatom. De azt az egyet tudom, hogy egy ilyen világmozgalom máról-holnapra nem szokott megszűnni. Ez nem rajtunk áll, és ha a t. ministerelnök ur addig akarja az ő kormányzati rendszerét fentartani, amig ennek a világmozgalomnak utórezgései kint a külföldön és idebenn nálunk is érezhetők lesznek, akkor attól félek, hogy a szabadságjogkorlátozások fokozatos megszűnésének áldásait talán csak az unokáink fogják élvezni, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. ministerelnök ur maga is elismeri, hogy az egész világon vannak ilyen mozgalmak. Beszélt a spartacusokröl, megvádolta a szegény sinfeinneket, beszélt a fascistákról ós végeredményben mégis csak fel kell vetnem a kérdést, hogy vájjon miért épen nálunk, ahol az ő megállapítása szerint is oly kitűnő a jogrend, kell ragaszkodni ezekhez a szabadságkorlátozó intézményekhez. Miért nem ragaszkodnak ezekhez ott, ahol ezek a mozgalmak oly pregnánsan jelentkeznek? Szabó József (budapesti): Leütik őket! Rassay Károly : Itt egy kis logikai ugrás, egy kis hézag van a ministerelnök ur okoskodásában, mert ha az ő megállapítása és az az alap amelyre ő a kormányzati rendszerét felépiti, helyes volna, akkor azt kellene igazolnia, hogy azokban az országokban, amelyekben az ő megállapítása szerint is az ilyen mozgalmak sokkal élesebben nyilatkoznak, — azt méltóztatott mondani, hogy Németországbau hónaponként vannak spartacus-lázadások — azt kellene igazolnia, hogy ott ugyanezzel a kormányzati rendszerrel dolgoznak. Ezt azonban az igen t. ministerelnök ur nem tudja igazolni. (Zaj. Halljuk!) Bocsánatot kérek, én igen örülnék, ha nálunk jogrend szempontjából, politikai szabadság szempontjából, gazdasági jólét és gazdasági előrehaladás szempontjából pl. olyan állapotok volnának, mint Németországban, vagy pl. Olaszországban. (Zaj és felkiáltások a középen : Hát a spartacus-lázadások ?) Huber János : Thüringia Közép-Németországban van! Rassay Károly : A ministerelnök ur — ugy látszik — az álláspontjának alátámasztására azt hozta fel, hogy nálunk súlyosabb a helyzet, mert hiszen nekünk emigráns-központjaink vannak. Ez kétségtelen, t. Nemzetgyűlés. En nem tudom lemérni, hogy mit jelentenek ezek az emigránsközpontok, azonban egyet kétségtelenül meg kell állapitanom : hogy nem lehet olyan veszedelmes az ország határain kívül lévő emigráns központ, mint amily veszedelmet jelenthet egy országra nézve az, ha magában az ország központjában vannak hasonló felfogású és politikai nézetű pártok. Kétségtelen az is, hogy ugy Németországban, mint — azt hiszem — Olaszországban, de Szerbiában egész biztosan, a körüllévő államokban mindenütt kommunista pártok vannak, T. Nemzetgyűlés! Más a helyzet, ha okos politikát követnek, ha nem kényszerítik ezeket az embereket és az elégedetlen tömegeket titkos csatornákba, hanem lehetővé teszik nekik a politikai megnyilatkozást, a politikai felelősséggel együtt (Zaj. Halljuk! Halljuk!) és így tudják teljes mértékben ellenőrizni az ő politikai működésüket az állami rend, az államhatalom szempontjából. T. Nemzetgyűlés ! Az igen tisztelt ministerelnök ur megemlítette a sinnfein-mozgalmat, mondván, hogy az is némileg bolsevista alapon nyugszik. Hát sinnfein-mozgalom volt, mielőtt még a bolsevistákat ismerte volna a világ. En azt hiszem, hogy a szegény sinnfeinek ezt igazán nem érdemelték meg. De ha már felhozta a ministerelnök ur, legyen szabad ezt a gondolatot tovább fűznöm és rámutatnom arra, hogy mióta van Angliában a sinnfein-mozgalom olyan irányba tolva, hogy ott politikai atrocitásokban és gyilkosságokban tör ki. Nagyon jól tudja a t. Nemzetgyűlés és a t. ministerelnök ur, hogy ez a sinnfein-mozgalomnak egy ujabb fázisa. 1919-ig a sinnfein-mozgalom politikai mozgalom volt, sovén, nacionalista mozgalom . . . (Fölkiáltások a szélsöbaloldalon : ügy van ! Függetlenségi törehvés!) Bárczy István: Mint a negyvennyolcas! Rassay Károly : ... és addig, mig Dublinban együtt volt a sinnfein képviselők gyűlése, addig ott politikai atrocitások nem is voltak. Attól a pillanattól voltak ilyenek, amikor az angol ministerelnök hatalmi szóval eltiltott minden sinnfein szervezkedést és minden sinnfein mozgalmat. Az eredmény az volt, hogy földalatti csatornákba, titkos társaságokba szorították bele ezt a mozgalmat, amely azután óriási atrocitásokban tört ki. A magam részéről azonban le kell itt egyúttal szögeznem azt a különbséget is, amire t. képviselőtársaim nem igen szívesen gondolnak, hogy azoknál az atrocitásoknál,
