Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. 437 amelyekkel akár Németországban, akár Olaszországban, akár Angliában találkozunk, mindig van egy eltérő jelenség azokkal szemben, amelyekkel, mondjuk, a magyar állam életében találkozunk. Van valami különbség, és ez az, hogy azokban az államokban az államhatalom ezeket az atrocitásokat sohasem akarja leplezni, az államhatalom maga nyiltan közreadja azokat, szabadon engedi a sajtóban is tárgyaim, sőt tovább megy, leközli pl. nemcsak azokat az atrocitásokat, amelyeket a sinnfeinok követnek el, hanem a büntetéssel együtt leközli azokat is, amiket azoknak megtorlása vagy megakadályozása végett a királyi hadsereg tagjai követnek el. Es ez menti meg ezeknek az államoknak becsületét, jó hírnevét, és ezért nem kell ezeknek az államoknak félniök attól, hogy őket megvádolják, hogy nincs náluk jogrend. Mert az államhatalom, az állami szervezet ezen betegségét nem titkolja, hanem nyilvánosan igyekszik meggy ógyitani. (Igazi TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Dánér Béla: Ha közli becsületes, ha nem közli, nem becsületes? Rassay Károly : A ministerelnök urnák beszédében az egyes követeléseinkkel szemben elmondott észrevételeivel már az idő előrehaladott voltára való tekintettel sem kivánok hoszszasabban foglalkozni. Csak egészen röviden jegyzem meg, hogy amit a ministerelnök ur pl. a kivételes hatalomról itt elmondott, azokkal teljesen nyitott ajtókat döngetett. Ezekről a padokról sohasem követelte senki sem, hogy a kivételes hatalom alapján megalkotott törvényeket egyetlen tollvonással máról-holnapra töröljék el. Nem is követelhette ezt senki, mert amint a ministerelnök ur igen helyesen áliapitotta meg, ez gazdasági anarchiát eredményezne, ami ellen mi küzdöttünk, t. Nemzetgyűlés, az épen az, hogy immár legyen vége ennek a kormányzati rendszernek, hogy a kivételes hatalom alapján kiadott rendeletekkel akarjanak szabályozni közjogokat és magánjogokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bródy Ernő : TJgy van ! Hallatlan ! Rassay Károly: A másik az, amit a t. ministerelnök ur a nemzetiségi kérdésre mondott. Ebben valamennyien egyetértünk, de legyen szabad egész tisztelettel megjegyeznem, hogy mindenki elmondhatta volna ezt a nemzetiségi politikát, csak épen a ministerelnök ur nem. Mert ha a t. ministerelnök ur ma azt mondja, hogy a nemzetiségi politika alapjául az kell, hogy szolgáljon, hogy minden nemzetiség végig összes iskolában használhassa a maga anyanyelvét és azon tanulhasson, ha a magyar nyelvet nem birja, akkor ez a megállapítás éles ellentétben áll a ministerelnök ur eddigi politikájával, amellyel bizony még a választói jogból is ki akarta zárni azokat, akik az államnyelvet nem bírják. Vázsonyi Vilmos: Ez nem áll! Rassay Károly: Akkor ez volt a népszerű álláspont. (Ellenmondásolc.) Meskó Zoltán: Dehogy volt az, épen megtámadtak bennünket emiatt ! 14-en szavaztunk mellette. Rassay Károly: A választójogi bizottsági ülésen — amint volt alkalmam megállapítani — az igen t. ministerelnök ur ebben a kérdésben még gróf Tisza Istvánnal is szembenállott. Sándor Pál : Akkor nem volt ministerelnök ! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! A sajtó kérdésével sem kivánok bővebben foglalkozni. Itt a ministerelnök ur olyan megállapításokat tett, hogy egész tisztelettel kénytelen vagyok konstatálni az ő végtelen nagy, majdnem a naivitásig menő jóhiszeműségét. (Zaj.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a sajtócenzura akként működik, hogy csak tanácsokat ad, jóformán semmiféle megakadályozó, semmiféle retorziós hatalom nincs a kezében. Bocsánatot kérek, aki ismeri a cenzúrát a gyakorlatban, az nagyon jól tudja, hogy a vidéken az ügyészségek gyakorolják a sajtócenzurát, amelyek, amikor azt a bizonyos jóakaratú tanácsot megadják, egyúttal hozzáteszik azt is, hogy ha pedig ezen fanácsom ellenére ez és ez a közlemény a lapban megjelenik, akkor elkoboztatom a lapot. Akik tehát a gyakorlatot ismerik, nagyon jól tudják, hogy a t. ministerelnök urnák ez a megállapítása igazán csak teoretikus értékű. Nem kivánok arról beszélni, hogy mi van a kolportázsjogok megvonásával. A t. ministerelnök ur itt az 1914. évi XIY. tcikkre, a sajtótörvényre hivatkozott. Az én felfogásom szerint ezen törvénycikk alapján sem szabadna alkotmányosan másként gyakorolni a kolportázsjog megvonását, mint hogy csak arra a sajtótermékre vonatkozólag vonassék az meg, amelyben oly cselekmény követtetett el, melyet a sajtótörvény megállapít. Mert engedelmet kérek, a t. ministerelnök ur, illetőleg kormánya két időszaki napilapnak vonta meg kolportázsjogát. Szilágyi Lajos: Először a felelőtlen elemek vonták meg a kolportázsjogot, a kormány csak utánuk ballagott, a kormány csak szankcionálta ! (Zaj.) Rassay Károly: Ki fogok térni a közbeszólással kapcsolatban arra is, hogy bűnösek voltak-e ezek a lapok, — mielőtt azonban ezt tenném, ugy érzem, meg kell kérdeznem a ministerelnök úrtól, hogy mégis, meddig szándékozik a kolportázsjogot megvonni, ezt a tilalmat fentartani? Örök időkre szóló büntetés-e ez e lapokkal szemben ? És ha bűnösek voltak, én ugy tudom, hogy van nekünk törvényünk, az a sokat citált törvény, amely azokra nézve, akik az állam érdekei ellen vétenek, akik az állam érdekeit sértő híreket közölnek, igen súlyos büntetéseket állapit meg. Ezért újra azt kérdezem a ministerelnök úrtól, amit megkérdeztem tőle már beszéde közben is : megindították-e már Az Est és a Világ felelős tényezői, szerkesztői
