Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
A Nemzetgyűlés 202. ülése 1, abból a munkából, amelyre ők tulajdonképen egyesültek. Bocsánatot kérek, ha ki voltak azok a pártok zárva, akkor ki voltak zárva azért, mert még az utolsó percben sem akarták levonni azokat a történelmi konzekvenciákat,... Bródy Ernő: Ugyan! Apponyi Albert nem akarta levonni? Rassay Károly: . . . amelyek a monarchia összeomlásából előállottak, és szomorúan állapithatom meg, hogy még ma sem akarják levonni. (Zaj a halóidalon.) Bocsánatot kérek, nekünk mindegyikünknek megvan a maga álláspontja, s épen ez mutatja, hogy mennyire perfid az a beállítás, hogy itt különböző pártállásu emberek blokkban stb. szövetkeztek. Huber János: Joguk van hozzá! Rassay Károly: Mielőtt határozati javaslatomat megindokolnám, legyen szabad a ministerelnök ur elmondott beszédére néhány reflexióval élnem. Személyemben is éreztem magam megtámadva a ministerelnök ur azon megállapításával, hogy a munkások és polgárok szövetsége összeköttetésben áll a bécsi emigránsokkal. Meg kell állapitanom, hogy itt egy igen sajátságos hormányzati rendszer kap lábra, amelynek, ugy látszik, értelmi szerzője a láthatatlan belügyminister. T. i. az igen t. láthatatlan belügyminister ur volt az, aki az első alkalommal megpróbálta azt a taktikai fogást, hogy olyanképen állítsa be a dolgokat, hogy mindazok, akik az álláspontját nem osztják, az ellen fel mernek szólalni, a legsúlyosabb gyanú alapján állanak. A mozgófényképszinházak ügyénél ugyanis (Zaj.) a t. belügyminister ur volt az, aki ugy állította be az eseményeket, — s óvó figyelmeztetést is intézett hozzánk — hogy aki ezen jogtalan és igazságtalan rendelettel szembehelyezkedik, azt az ódiumot vonja a közönség előtt magára... Bródy Ernő: Még beszélünk róla! Rassay Károly :. . . hogy meg van vesztegetve. Nagyon sajnálom, hogy ez a trükk, ez a fogás sikerre vezetett. Bródy Ernő : Dehogy ! Majd beszélünk még róla ! Andaházy-Kasnya Béla : Nem lehet terrorizálni még a ministernek sem ! Rassay Károly: Azok a férfiak ugyanis a t. túloldalról, akik ebben az ügyben eljártak és a maguk igazságát igyekeztek itt a parlament előtt is érvényesíteni, a belügyminister ur ezen beállítása után némán visszavonultak. Már most a t. ministerelnök ur ugyanezzel a fogással élt. Ebbe az egész vitába beledob egy igen súlyos vádat, azt, hogy aki itt ebben a parlamentben a szabadságjogokért küzd, az — amint ő ezt megállapítja — jóhiszeműen, vagy tudatosan szolgálja a bécsi emigránsok ügyét. Huber János: Előbb a jogrendet emlegették ! 1. évi június hó 6-án, hétfőn. 435 Bárczy István: Most is emlegetjük! Rassay Károly: Ennek hatályosabbá tételére az igen t. ministerelnök ur kidobta azt a vádat, hogy a Munkások és Polgárok Szövetsége összeköttetésben áll a bécsi emigránsokkal. Nagyon sajnálom, a ministerelnök ur felhívásomra sem itt a Házban, sem a Távirati Iroda utján kiadott kommünikében nem tudott semmi bizonyítékot felhozni ennek a súlyos vádjának igazolására. Ma már nem arról beszél a t. ministerelnök ur, hogy a Munkások és Polgárok Szövetsége összeköttetésben áll a bécsi emigránsokkal, hanem redukálta az egész dolgot arra, hogy Lovászy Márton hazafias vagy hazafiatlan nyilatkozatokat tett-e. A kérdést ilyen röviden, egyszerűen elintézni nem lehet. A ministerelnök ur azt a kijelentést tette, hogy itt van egy politikai alakulat, amely a bécsi emigránsokkal összeköttetésben áll. Hogy kétség ne legyen, felolvasta Kun Bélának levelét is, hogy kétségtelenné tegye, hogy kiket szándékozik érteni a bécsi emigránsok alatt. Engedelmet kérek, ha Magyarország ministerelnöke ilyen súlyos kijelentéseket tesz, azután csak kettőt tehet, ha politikailag akarja kihasználni, akkor igazolja itt a Nemzetgyűlés előtt rögtön ezt a vádját, de még inkább kötelessége az, hogy mindazokkal szemben, akikre nézve neki bizonyítékai vannak, — mert hogy bizonyítékok nélkül tegyen ilyen kijelentést, azt nekem nem szabad feltételeznem — azonnal indíttassa meg a bírói eljárást. En nagyon vártam is, hogy a t. ministerelnök ur meg fogja tartani a szavát, tovább fog menni és a kommünikében immár az lesz kiadva, hogy mindazok ellen, akik itt a bécsi emigránsokkal összeköttetésben állottak, a bíróságnál az eljárás megindittatott. T. Nemzetgyűlés! Ugy látom azonban, hogy ez az egész csak egy véletlen elcsúszás volt az igen tisztelt ministerelnök urnák beszédében. A t. ministerelnök ur valamiképen rémesen elénk akarta állítani azt a veszélyt, amely bekövetkezik akkor, ha az ő kormányzati rendszerét a Nemzetgyűlés teljes ridegségében nem fogja támogatni. Es nagyon csodálkozom t. képviselőtársaimnak közbeszólásai alapján is azon a tényen, hogy ez a ministerelnök ur által odaállított levelezés, bizalmas jelentések — fel kell tennem, hogy valószínűleg T. jelentések — oly nagy meglepetést okoztak a t. képviselőtársaimnak. Kétségtelenül igazolja ez azt, hogy a ministerelnök ur igen jó taktikus, hogy amikor már recsegett-ropogott a helyzet, akkor bedobta ezeket a jelentéseket és csakugyan sikerült is megfognia a t. képviselőtársaim lelkét. (Zaj.) Nekem nincs szükségem arra, hogy a t. ministerelnök ur T. jelentéseket olvasson fel arra nézve, hogy tudjam azt, hogy az országon kivül és az országban bent is van egy csomó ember, aki vissza akarja állítani itt a kommunisták uralmát. Talán nem is akarja visszaállítani, csak szeretne valamit megmenteni ab55'
