Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. 433 Szilágyi Lajos: Én azt a politikát, amely a szabadságjogokat megtagadja, antibolsevista po­litikánaknem tartom, sőt ellenkezőleg, az a néze­tem, hogy a szabadságjogok megtagadásával a ministerelnök ur is akaratlanul is a bolsevizmus­nak tesz szolgálatot. A ministerelnök ur maga mondta, hogy a bolsevizmus ellen az iskolát, a szociális felvilágosítást és a helyes szociálpolitikát tartja kitűnő védekező eszközöknek. De ha mi azt kérdeznők, hogy a kormánynak mi a programmja az antibolsevizmus terén az iskolában, a szociális felvilágosítás és a helyes szociálpolitika terén, nem hiszem, hogy tunánk-e kapni rögtön olyan választ, amely bennünket megnyugtatna. A ministerelnök ur általában csak két utat lát itt a politikában : az ő kormányának az útját, a másik utat pedig a forradalom és züllés posvá­nyának nevezi. Bocsánatot kérek, t. ministerelnök ur, a két ut között még középutat is el lehet képzelni. (Fel­kiáltások a középen : Dülőut ! Rend vagy züllés, nincs más !) és egészen bizonyos, hogy miként a forradalom és a züllés posványát kerülni kívánjuk és meg akarjuk akadályozni, hogy az ország abba valaha visszaessék : ép ugy nem osztjuk azt a politikát, amelyet a t. ministerelnök ur követ. Nem túlzott félénkséggel és nem jogosulatlan aggodalommal vádoljuk mi a ministerelnök urat, mikor támadjuk ; hanem az a látszata a kormány megalakulásának, az a látszata a kormány műkö­désének, a ministerelnök ur magatartásának a Nemzetgyűléssel szemben, hogy a ministerelnök ur hatalmi politikát űz. Kissé humoros volt az, amikor a ministerelnök ur a népszerűségről beszélt, mint amit oly szívesen odadob. En megnyugtat­hatom a ministerelnök urat, hogy abban az eset­ben, ha a szabadságjogok iránti kérelmeinket mind teljesítené, akkor sem számithatna a népszerűségre; mert abban a percben, amelyben a szabadságokat visszaállítja at. kormány, abban a percben a t. kormány megbukott. (Derültség.) Huber János : Mi haszna az országnak belőle ? Paczek Géza : Akkor nem is állítja vissza ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Karafiáth Jenő: E tekintetben nincs egység az ellenzéken ! (Derültség balfelől és a középen. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk ! Halljuk!) Szilágyi Lajos: A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy az internálási táborból kikerült egyéneket: mint valami mártírokat, a szociál­demokrata-párt elhelyezi bizonyos állásokban. Erre is az a megjegyzésem, hogy ne méltóztassék be­lőlük mártírokat csinálni. (Zaj. Halljuk! Hall­juk!) Ép azért vagyunk ellene az internálásnak, hogy feleslegesen ne méltóztassék mártírokat csi­nálni belőlük. Ha pedig mártírokká emelte őket az ottani elcsukatás, akkor számolni kell azzal, hogy ők a mártiromság hasznát is le fogják aratni. A ministerelnök ur az internálást azzal is indokolta, hogy arra az Oroszországból hazatérő hadifoglyok miatt van szükség. (Halljuk! Hall­juk! a szélsőhaloldalon.) Én még jól emlékszem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—192L — X. KÖTET. a régi képviselőházban arra a mozgalomra, hogy amikor a régi képviselőházban tárgyalták az Orosz­országból hazatérő hadifoglyok számára rendszere­sített vesztegzárt, akkor ezekről az ellenzéki pa­dokról épen az a párt, amelyhez a t. ministerelnök ur is tartozott, a legélesebben támadta a Tisza­kormányt, hogy miként lehet ilyen következetlen politikát csinálni, hogy hadifogságból hazatérő embereket hetekre vesztegzár alá helyez és akkor azt követelték az urak mitőlünk, a többségi párt­tól, hogy ezeket a hazatérő foglyokat mielőbb a saját otthonukba, a saját falvaikba kell bocsátani, mert az Oroszországban történt megmételyezés ellen a legjobb orvosság az lesz, ha visszatérhet­nek a szülőföldjükre, az otthonukba és a munkát elkezdhetik. (Zaj és mozgás.) Helyesnek tartom, (Halljuk ! a szélsőbal­oldalon.) hogy a t. ministerelnök ur itt a bol­sevizmus veszélyét fejtegette. De hogy itt Kun Bélának a levelét felolvasta, engedelmet kérek, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) erre már az a megjegyzésem, hogy ezzel telje­sen öntudatlanul igen nagy szolgálatot tett a bolsevistáknak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert a mai cenzúra, ha egyébre nem, ugyebár, arra kell hogy szolgáljon, hogy ne nyilatkoz­hassanak meg a tömegek előtt oly egyének, akik a megnyilatkozásukkal rombolást visznek végbe, s akkor mégis a t. ministerelnök ur Kun Béla azon levelét, amely sohasem jutott volna köztudomásra, itt nyilvánosan felolvasta és lehetővé tette, hogy a cenzúra ellenére szó­rói-szóra . . . Barla-Szabó József: Ez is álokoskodás! (Zaj. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos: . . . mindenki olvashassa, hogy Kun Bélának milyen tervei vannak. Barla-Szabó, József: Legalább felnyitotta a szemünket! — Álokoskodás! Ellenzéki naivság! (Ugy van! a középen.) Szilágyi Lajos : A t. ministerelnök ur a vitában elhangzott felszólalásokra adott vála­szánál feltűnően mellőzött egypár oly kérdést, amelyre vártuk a választ nemcsak mi, hanem, azt hiszem, az egész ország. így pl. nem nyi­latkozott a t. ministerelnök ur arra, hogy hivatalbeli elődjét, gróf Teleki Pál minister­elnök urat, milyen alkotmányellenes befolyás buktatta meg. (Derültség. Mozgás.) Pedig a ministerelnök ur hallhatta itt, hogy a többségi párt egyik vezére, Rubinek Gyula, a napló tanúsága szerint közbeszólt, hogy ők nem buktatták meg. Tehát annál in­kább kíváncsiak vagyunk, miután a többségi párt egyik vezére nyilatkozott, és ezért is nap­fényre kell hozni, hogy hivatalbeli elődjét milyen alkotmányellenes befolyás taszította le a minister­elnöki székből. (Zaj a baloldalon.) A t. ministerelnök ur nem nyilatkozott a választói jog kérdéséről, pedig jól tudja, hogy a kormány állásfoglalását — hogy ugy fejez­55

Next

/
Oldalképek
Tartalom