Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. 433 Szilágyi Lajos: Én azt a politikát, amely a szabadságjogokat megtagadja, antibolsevista politikánaknem tartom, sőt ellenkezőleg, az a nézetem, hogy a szabadságjogok megtagadásával a ministerelnök ur is akaratlanul is a bolsevizmusnak tesz szolgálatot. A ministerelnök ur maga mondta, hogy a bolsevizmus ellen az iskolát, a szociális felvilágosítást és a helyes szociálpolitikát tartja kitűnő védekező eszközöknek. De ha mi azt kérdeznők, hogy a kormánynak mi a programmja az antibolsevizmus terén az iskolában, a szociális felvilágosítás és a helyes szociálpolitika terén, nem hiszem, hogy tunánk-e kapni rögtön olyan választ, amely bennünket megnyugtatna. A ministerelnök ur általában csak két utat lát itt a politikában : az ő kormányának az útját, a másik utat pedig a forradalom és züllés posványának nevezi. Bocsánatot kérek, t. ministerelnök ur, a két ut között még középutat is el lehet képzelni. (Felkiáltások a középen : Dülőut ! Rend vagy züllés, nincs más !) és egészen bizonyos, hogy miként a forradalom és a züllés posványát kerülni kívánjuk és meg akarjuk akadályozni, hogy az ország abba valaha visszaessék : ép ugy nem osztjuk azt a politikát, amelyet a t. ministerelnök ur követ. Nem túlzott félénkséggel és nem jogosulatlan aggodalommal vádoljuk mi a ministerelnök urat, mikor támadjuk ; hanem az a látszata a kormány megalakulásának, az a látszata a kormány működésének, a ministerelnök ur magatartásának a Nemzetgyűléssel szemben, hogy a ministerelnök ur hatalmi politikát űz. Kissé humoros volt az, amikor a ministerelnök ur a népszerűségről beszélt, mint amit oly szívesen odadob. En megnyugtathatom a ministerelnök urat, hogy abban az esetben, ha a szabadságjogok iránti kérelmeinket mind teljesítené, akkor sem számithatna a népszerűségre; mert abban a percben, amelyben a szabadságokat visszaállítja at. kormány, abban a percben a t. kormány megbukott. (Derültség.) Huber János : Mi haszna az országnak belőle ? Paczek Géza : Akkor nem is állítja vissza ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Karafiáth Jenő: E tekintetben nincs egység az ellenzéken ! (Derültség balfelől és a középen. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk ! Halljuk!) Szilágyi Lajos: A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy az internálási táborból kikerült egyéneket: mint valami mártírokat, a szociáldemokrata-párt elhelyezi bizonyos állásokban. Erre is az a megjegyzésem, hogy ne méltóztassék belőlük mártírokat csinálni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ép azért vagyunk ellene az internálásnak, hogy feleslegesen ne méltóztassék mártírokat csinálni belőlük. Ha pedig mártírokká emelte őket az ottani elcsukatás, akkor számolni kell azzal, hogy ők a mártiromság hasznát is le fogják aratni. A ministerelnök ur az internálást azzal is indokolta, hogy arra az Oroszországból hazatérő hadifoglyok miatt van szükség. (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Én még jól emlékszem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—192L — X. KÖTET. a régi képviselőházban arra a mozgalomra, hogy amikor a régi képviselőházban tárgyalták az Oroszországból hazatérő hadifoglyok számára rendszeresített vesztegzárt, akkor ezekről az ellenzéki padokról épen az a párt, amelyhez a t. ministerelnök ur is tartozott, a legélesebben támadta a Tiszakormányt, hogy miként lehet ilyen következetlen politikát csinálni, hogy hadifogságból hazatérő embereket hetekre vesztegzár alá helyez és akkor azt követelték az urak mitőlünk, a többségi párttól, hogy ezeket a hazatérő foglyokat mielőbb a saját otthonukba, a saját falvaikba kell bocsátani, mert az Oroszországban történt megmételyezés ellen a legjobb orvosság az lesz, ha visszatérhetnek a szülőföldjükre, az otthonukba és a munkát elkezdhetik. (Zaj és mozgás.) Helyesnek tartom, (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) hogy a t. ministerelnök ur itt a bolsevizmus veszélyét fejtegette. De hogy itt Kun Bélának a levelét felolvasta, engedelmet kérek, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) erre már az a megjegyzésem, hogy ezzel teljesen öntudatlanul igen nagy szolgálatot tett a bolsevistáknak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert a mai cenzúra, ha egyébre nem, ugyebár, arra kell hogy szolgáljon, hogy ne nyilatkozhassanak meg a tömegek előtt oly egyének, akik a megnyilatkozásukkal rombolást visznek végbe, s akkor mégis a t. ministerelnök ur Kun Béla azon levelét, amely sohasem jutott volna köztudomásra, itt nyilvánosan felolvasta és lehetővé tette, hogy a cenzúra ellenére szórói-szóra . . . Barla-Szabó József: Ez is álokoskodás! (Zaj. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos: . . . mindenki olvashassa, hogy Kun Bélának milyen tervei vannak. Barla-Szabó, József: Legalább felnyitotta a szemünket! — Álokoskodás! Ellenzéki naivság! (Ugy van! a középen.) Szilágyi Lajos : A t. ministerelnök ur a vitában elhangzott felszólalásokra adott válaszánál feltűnően mellőzött egypár oly kérdést, amelyre vártuk a választ nemcsak mi, hanem, azt hiszem, az egész ország. így pl. nem nyilatkozott a t. ministerelnök ur arra, hogy hivatalbeli elődjét, gróf Teleki Pál ministerelnök urat, milyen alkotmányellenes befolyás buktatta meg. (Derültség. Mozgás.) Pedig a ministerelnök ur hallhatta itt, hogy a többségi párt egyik vezére, Rubinek Gyula, a napló tanúsága szerint közbeszólt, hogy ők nem buktatták meg. Tehát annál inkább kíváncsiak vagyunk, miután a többségi párt egyik vezére nyilatkozott, és ezért is napfényre kell hozni, hogy hivatalbeli elődjét milyen alkotmányellenes befolyás taszította le a ministerelnöki székből. (Zaj a baloldalon.) A t. ministerelnök ur nem nyilatkozott a választói jog kérdéséről, pedig jól tudja, hogy a kormány állásfoglalását — hogy ugy fejez55