Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

432 A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfon. oldással a veszedelem megmarad, s ezután majd a kémkedés lesz az az ürügy, amely alatt katonák polgári egyéneket szabadságuktól megfoszthat­nak. Ez a katonai bíráskodás csak mozgósítás és háború esetére szól. Megállapíthatjuk, hogy nincs mozgósítás, nincs háború és a háború ki­törésének közvetlen veszélye sem fenyeget ben­nünket. Nem értjük tehát, mi az, ami arra kény­szeríti a ministerelnök urat, hogy a katonai bírás­kodást a bűncselekményeknek erre a három fajtájára továbbra is fent ártsa. Gróf Andrássy Gyula képviselőtársam, aki a többségi pártnak vezére, egy hírlapi nyilatkozat­ban határozottan odanyilatkozott, hogy többé már semmi sem indokolja azt, hogy a katonai bíróságok Ítélkezzenek polgári egyének felett. Számítunk rá, hogy a határozathozatalnál ugy gróf Andrássy Gyula, mint az őt követő párt velünk együtt fog szavazni. A t. ministerelnök ur azzal akar bennünket megvigasztalni, hogy a katonai nyomozóintéz­mény megszűnik. Paczek Géza: Az is haszon. Szilágyi Lajos : Ellenben hozzátette a minis­terelnök ur azt, hogy amikor a katonai nyomozó­intézményt megszünteti, természetesen gondos­kodni fog a belügyministerium kebelében a nyo­mozás átvételéről. Attól félünk, hogy a minister­elnök ur látszólag meg fogja szüntetni a katonai nyomozó intézményt, voltaképen pedig át fogja keresztelni azt polgári nyomozóintézménnyé, de ugyanazok az emberek fognak tovább nyomozni. Meg fogja nekem engedni az igen t. ministerelnök ur, hogy kifejthessem, hogy ez a gyanúm honnan éred. (Halljuk! Halljuk!) A Tisza-bűnpör tár­gyalásán általános feltűnést keltett egy Paksy János nevű államrendőrségi detektív maga­tartása. Nem látok tisztán, nem tudok felette ítéletet mondani, de annyit tudok, hogy le volt tartóztatva, később szabadon lett bo­csátva, és azt is tudom, hogy az államrendőr­ség kötelékéből elbocsáttatott. Tegnapelőtt egy rövid házassági hir kapcsán . . . (Mozgás és zaj.) Teljesen kizártnak tartom, hogy a miniszterelnök ur válaszolni tudjon nekem a szavazás előtt, ha nem méltóztatik figyelmével megajándékozni. Mondom, ez a Paksy János nevű államrendőrségi detektív az államrendőrség kötelékéből elbocsát­tatott, és most, a tegnapelőtti lapokban olvastunk róla, hogy ugy szerepel, mint : volt államrendőr­ségi detektív, jelenleg a szegedi vadászzászlóalj nyomozója. T. Nemzetgyűlés! A szegedi vadászzászlóalj alatt, mindannyian tudjuk, a Prónay Pál alezredes vezetése alatt álló zászlóaljat kell érteni, mely jelenleg a belügyministerium állományában mint csendőrtartalék szerepel. Azonban azt kérdezem, hogy mi alapon lett ez a polgári egyén a szegedi vadászzászlóaljhoz beosztva ? A szegedi vadász­zászlóalj állománya meg van határozva. Oda vagy mint tiszt, vagy mint legénység léphet be valaki. Mint tiszt nem léphetett be. Mint legénység, kér­dezem, milyen minőségben lépett be ? Tovább­szolgáló altiszti minőségben jelentkezett-e tovább­szolgálatra ? És milyen címen vesz fel a vadász­zászlóalj parancsnoka nála jelentkező polgári egyént tényleges szolgálatra ? Kérdezem, milyen rangban vette át és kérdezem a pénzügyminister urat, ki fogja fizetni az ilyen felvett egyéneket ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És kérdezem, hogy vájjon az ilyen felvételnél nem a jogosulatlan toborzás esete forog-e fenn, amikor Prónay Pál alezredes felvehet valakit tetszése szerint a saját zászlóaljának állományába ? ! Nem akarok most erről beszélni, mert a zárszó jogán nem akarom a Nemzetgyűlés figyelmét hosszasan igénybevenni, de ma is változatlanul fentartom azt az állításomat, hogy a katonai nyomozók politizálnak. Politizálnak, nyomoznak politikusok után, nyomoznak nemzetgyűlési kép­viselők után. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem hozom most a dolgot nyilvánosságra, de a minister­elnök urnák konkrét adatokat fogok bejelenteni arra vonatkozólag, hogy katonai nyomozók pl. én­utánam ilyen címen nyomoznak, hogy nem tud-e X vagy Y valami terhelő adatot ellenem, mert engem lehetetlenné kell tenni, mivel a nemzet­védelmi szervezetre itt lesújtó kritikát mondtam. Sándor Pál : Cabinet noir ! Szilágyi Lajos : El fogom várni a ministerelnök úrtól, hogy lesújt erre a nyomozóra, viszont azon­ban előre kijelentem azt is, hogy ha nem kapok elég­tételt, akkor ismételten a Nemzetgyűlés elé jövök, de akkor aztán a felelősség a külföldet illetőleg vagy a sajtónak ezt a bejelentést, a kihasználását illetőleg a ministerelnök urat fogja terhelni. Tehát engem a ministerelnök ur azon nyilat­kozata, hogy a katonai nyomozóintézményt meg fogja szüntetni, nem elégít ki. Nem mondott határ­időt sem. De az a kijelentése, hogy a belügyminis­terium kebelében fog egy nyomozószervet létesíteni, vagy az ottanit kibővíteni, engem azzal az aggoda­lommal tölt el, hogy csak át fogja keresztelni a katonai nyomozóintézményt. A t. ministerelnök ur nyilatkozatára néhány megjegyzést óhajtok tenni. A ministerelnök ur főleg a saját kormányának a fennállását próbálta igazolni és az összes intézkedéseit az antibolseviz­mussal indokolta. Az antibolsevizmusnak nincs ellenzéke ebben a parlamentben és ebben a tekin­tetben egytől-egyig maga mögött fog találni ben­nünket a t. ministerelnök ur. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Ellenben a Nemzetgyűlés az antibolse­vizmus érdekében már hozott egy törvényt : az ál­lami és társadalmi rend hatályosabb megvédéséről szóló törvényt. Kérdezem, miért nem lehet azt végrehajtani ? A ministerelnök ur egész sereg konk­rét esetet hozott itt fel, Rassay Károly képviselő­társam pedig minden egyes mondata után közbe­szólt : Meginditották-e az eljárást ? Letartóztat­ták-e az illetőket ? Megbüntették-e az illetőket ? Mindezekre a kérdésekre semmi választ nem kap­tunk. Rassay Károly : Volt-e már főtárgyalás egy­ben is ? !

Next

/
Oldalképek
Tartalom