Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. 427 Különböztetni akarok azok között is, akik az októberi eseményeket hosszú idő óta előkészitették. Elsősorban ne essünk abba a tévedésbe, amelybe egyesek szántszándékkal bele akarnak esni, bogy parifikálják a magyar nemzeti tanácscsal azokat a nemzeti tanácsokat, amelyek pl. Ausztriában alakultak. (Igaz ! TJgy van !) Mert beszéljünk csak először is az originál magyar nemzeti tanácsról és nem arról, amely később keletkezett. Az osztrák nemzeti tanácsok keletkeztek azért, mert az osztrák birodalmat autonóm darabokra akarták osztani, tehát az osztrák Reichstag automatice feloszlott olyan részekre, aminőket a bizonyos nemzetiségekhez tartozó képviselők képviseltek. Sándor Pál: Császári ukázzal! Vázsonyi Vilmos: Ez császári rendeletre történt. Rendben van. De a magyar nemzeti tanácsot nem a király csinálta, az egy önképzőkör volt Magyarország befolyásos embereinek, a magyar parlament vezető embereinek kizárásával, (Felkiáltások jobbfelül : Es a zsidók csinálták!) Apponyi Albert és Andrássy G-yula pártjának, a mi pártunknak, minden pártnak merev és gyűlölködő visszautasításával, sőt azoknak letörésére. Ezt az önképzőkört összehasonlítani azokkal a nemzeti tanácsokkal, amelyek a többi országokban a parlament képviselőiből legálisan alakultak, nem lehet. (Igaz ! TJgy van !) Ez a nemzeti tanács igenis, alakult kifejezetten forradalmi célzattal, mint felhívásából kitűnik: az akkori kormánnyal szemben... Bródy Ernő: Törvényen kívül! Vázsonyi Vilmos : ... és törvényen kivül. Ez a valóság, amit egyáltalában nem lehet elhomályosítani. B. Szterényi József: TJgy van! Vázsonyi Vilmos: És én állítom, hogy hónapokkal, hosszú hónapokkal a nemzeti tanács megalakulása előtt már igenis, folyt egy csöndes összeesküvés Magyarország forradalmositására, a front felbontására ; (Igaz ! ügy van !) állítom ezt, ós ennek aktái kell hogy meglegyenek még azon pör aktái között, amely pör aktái bizonyítják, hogy Károlyi Mihály és néhány társa a háború kellős közepén az olaszokkal keresett összeköttetést a monarchia ellen, s felajánlotta a magyar-olasz szövetséget abban az időben, amikor a magyar-olasz szövetség az ország teljes romlásával járt volna, mert hogy az idegen Ígéretek mit érnek, azt nagyon jól tudjuk. Nem tudtak erről az olasz expedícióról még a Károlyi-párt tagjai sem, csak néhányan voltak beavatva. Károlyi Mihály gróf Bernben annak idején ezt letagadta, ellenben a forradalomban az »Idea Nazionale«-ban nyilatkozott és büszkén hivatkozott arra, hogy ő már a háború alatt meg akarta kötni az olasz-magyar szövetséget és hogy büszke arra, hogy az ő élete itt az ancien régime alatt milyen veszedelemben forgott. Tudjuk, hogy az ancien régime milyen hires volt a maga erélyéről és milyen rettenetes üldözések folytak abban az időben. (Derültség.) Tudjuk azt, hogy akik a legnagyobb mértékben izgattak, még csak a frontra sem küldettek ki, hanem nyugodtan sétáltak idehaza, ós tudjuk, hogy Károlyi Mihály grófnak az egész idő alatt nem volt egyéb bántódása, nem volt más rizikója, mint hogy idehaza tartózkodó huszárönkéntes volt. (Igaz ! TJgy van ! Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Ezenkívül bizonyítékok vannak arra — és erről nekem is közvetlen tudomásom van — hogy midőn az első általános sztrájk volt Magyaroszágon (Halljuk! Halljuk!) és ugyanakkor Bécsben és más országok fővárosaiban, kétségtelenül központi oroszországi intelemre, és az itteni szociáldemokrata-párt három nap múlva leszerelte az általános sztrájkot, Károlyi Mihály összeköttetést keresett és talált a szociáldemokraták szélső szárnyával a pártvezetőség ellen ós kivánta, hogy ez a sztrájk tovább folytatódjék. Oly nagy mértékben el volt telve hazája szeretetével, hogy a szocialisták szélső szárnyával szövetkezett a szociáldemokrata-párt ellen. A szociáldemokrata pártkongresszus akkor szakított meg vele — megtorlásul, mert ez kiderült, — minden összeköttetést; és mert bizonyos polgári politikusokról, akik a Martinovitspáholyban bújtak össze, kiderült, hogy ezek Károlyi Mihálynak szintén segítségére voltak, akkor hozta a szociáldemokrata kongresszus azt a határozatot, hogy a szociáldemokratáknak a szabadkőmüvespáholyokból ki kell lépniök. Nem a többi szabadkőmüvespáholy miatt, mert a szabadkőművespáholyok nagy többsége egészen jámbor nyárspolgárokból állott, hanem azok miatt a radikális páholyok miatt, amely páholyokba belebujt agitátorok Károlyi Mihállyal együtt izgatták és heccelték kibicek módjára a szociáldemokrata-párt szélső szárnyát, heccelték őket, hogy a szociáldemokrata-párt erejét a maguk számára megszerezzék, heccelték őket, mert nekik rizikójuk nem volt és azokat akarták nekivinni a falnak. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) Tehát az októberi forradalomnak megvoltak a maga előzményei. És ha azt állítják, hogy senki sem érezte a fronton ezeknek az agitációknak hatását, hát ott kell lennie az igazságügyministeriumoan — ha el nem vitték — sa honvédelmi ministeriumban Arz átiratának, amelyben egyenesen rámutat arra, hogy a defaitista agitáció a frontot megbontja és kér tőlünk szigorú intézkedéseket. Februárban felolvastam volt Festetich Sándor gróf levelét, amelyben esdve kér minket, hogy tegyünk valamit a felforgatás és az izgatás ellen, mert különben ők, a hősiesen harcoló katonák, kötelességüket teljesíteni képesek nem lesznek. Az a kis társaság, amely Károlyi Mihály grófot hatal54*
