Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
428 A Nemzetgyűlés 202, ülése 1921. évi Junius hó 6-án, hétfőn. mába kerítette, — mert ő sokkal jobbra hivatott egyéniség volt, aki más körülmények között nagy hasznára lehetett volna az országnak az ő szívósságával, az ő tanulóképességével és az ő konokságával — azok, akik Károlyi Mihály grófot hatalmukba kerítették ós az ő cége és neve alatt itt lefolytatták a maguk kalandorságát, azok igenis bűnösök az októberi forradalom elfajulásában. Azok bűnösök abban, hogy azelőtt már az országot feldúlták, itt minden tekintély lerombolását hirdették. Azok, igenis, bűnösök a front megbontásában, bűnösök abban, hogy a veszély pillanatában itt nem volt magyar katona, hogy kinyitották az ország határait. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Bűnösök abban, hogy a magyar polgári társadalmat elárulták és kiszolgáltatták a proletárságnak. (Igaz! Ugy vanf) Azok igenis bűnösök abban, hogy megnyitották az ország határait és itt határvédelem nem volt. Bűnösök abban — amint Károlyi Mihály a Nemzeti Tanács előtt hirdette, hogy vagy entente-barátok vagyunk, vagy nem vagyunk entente-barátok, vagy pacifisták vagyunk, vagy nem vagyunk pacifisták, nekünk nem szabad a csehek, a jugoszlávok, a románok ellen védekeznünk — hogy ők a fegyverletétel, a pacifizmusnak való feltétlen behódolás elméletét hirdették és gyakorlatát megvalósitották. Bűnösök abban, hogy meggyalázták a magyar történelem nevét a Mackensen tábornok hadseregével szemben tanusitott viselkedéssel. ( Ugy van !) Bűnösök abban, hogy elszedték Mackensen seregétől a fegyvert és Mackensent, aki hősiesen védelmezte Magyarországot és Erdélyt, kiszolgáltatták ellenfeleinknek, odaadták internálásra. Igenis, evvel meggyalázták a magyar nevet, (Ugy van !) ártottak az országnak, mert igenis a Macken sen-sereg itt tartva és magyar katonákkal kiegészítve elég lett volna ahhoz, hogy ellenség át ne léphesse Magyarország határait. (Igaz ! Ugy van !) Akik ezekben részt vettek, azok az igazi bűnösök. Be ne keressük az igazi bűnösöket azok között, akik itt maradtak az országban vagy jóhiszeműen belementek akár a forradalomba is, mert -— mondom — magának a Károlyi-pártnak is voltak tagjai, akik azt hitték, hogy ez semmi egyéb, csak egy nagy népünnepély és lakodalom, amelynek ministerelnökség és tárcaosztás lesz a vége, és akik nem akartak egyebet, mint az állam függetlenségét és az ország szabadságát. Tehát egyénenként, — aszerint, hogy kinek milyen szerep jutott — egyénenként mérjük ki az igazságot. Általánosságban az igazságot megtalálni nem fogjuk. De azt se állithatjuk, hogy az októberi forradalom a történelemnek szükségessége volt, hogy az októberi forradalom nem múlhatott volna el a mi fejünk felett vagy hogy nekünk az októberi forradalmat glorifikálnunk kell. Az októberi forradalom bekövetkezett ; annak tényeit el kellett fogadni ; annak tényei bizonyos tekintetben ma is ránk nehezednek, mert a megtörténtek alól senki sem vonhatja ki magát. A különbség csak az, hogy más országokban, azok, akik nem vettek részt a forradalomban, egészen nyugodtan és bátran megmondták — mert megmondhatták — a véleményüket a forradalomról, mig nálunk nem mondhatták meg, mert nyomban beköszöntött a terror. A lapok ellen érzett jelenlegi animozitás is bizonyos tekintetben a viszonyok nem ismerésén alapszik. Az októberi forradalom után nyomban, sőt már azelőtt, a laptulajdonosok és a felelős szerkesztők teljesen befolyástalan emberek voltak saját lapjaiknál, mert a sajtószabadság címe alatt összeállott szakszervezetek birtokukba vették a lapokat, mert a szedők és ezek a szakszervezetek parancsoltak a lapoknál, nem pedig a felelős szerkesztő vagy a főmunkatársak. Azt kellett megírni, amit parancsoltak, minden törvényes cenzúra nélkül. Ahol a törvényes cenzúra nem használt, ott bekövetkezett az, ami bekövetkezett a Pesti Hírlapnál és az Apostol nyomdánál ; a szabadság címe alatt a Pesti Hirlap és az Apostol nyomda lerombolása és bekövetkezett a terror. Az első hetek után minden ellenvéleményt üldöztek azok. mindig kiveszem a jóhiszemű és becsületes hazafiakat, és a régi becsületes meggyőződésű függetlenségieket — akiknek célja nem volt egyéb, mint a polgárság kezéből kicsavarni a fegyvert és a bolsevizmus felé vinni az országot. Kezdettől fogva megalakulnak a katonatanácsok, kezdettől fogva megalakulnak a szaktanácsok a ministeriumokban, kezdettől fogva aláásnak minden rendet, és az ellenvélemény, minden polgári szervezkedés gyűlöletes módon, mint ellenforradalom bélyegeztetik meg. Odáig megy a dolog, hogy a forradalmi kormány ministere, Vass János, Budán nem tud programmbeszédet mondani, mert ellenfelei inzultálják és megtámadják. Odáig megy, hogy elkésett bánattal a forradalmi kormány tagjai, akik látják, most már, merre felé sodródnak a dolgok, Batthyány Tivadar, Lovászy Márton kénytelenek a forradalmi kormányból kilépni és ők is már a forradalom alatt üldöztetés alá vonatnak. Ha olvasom a forradalom későbbi stádiumában a lapokat, akkor azt kell látnom, hogy erről a két férfiúról abban az időben ugy emlékeztek már meg, hogy én a távolból — akkor Bajorországban voltam — örömmel állapíthattam meg, hogy hiába küzdöttem én a forradalom ellen és hiába segítették ők a forradalmat megcsinálni, mert rövid két hónap múlva köztünk semmiféle különbség nem volt és ők is ugyanazokat a jelzőket kapták már a forradalmi sajtótól, mint én. A forradalomról nem lehetett itt kritikát mondani, mert beállott teljes mértékben a terror. Megjelentek oly kedves cikkek, mint : »Elfogni ! Letartóztatni ! Megsemmisíteni !« Ez volt a cikk címe, (Felkiáltások a baloldalon : Internálni !) Megjelent egy rendelet a forradalom vívmányainak védelméről, amely a politikai internálást a
