Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. 421 ministerelnök ur felemiit, — a bolsevizmus elleni védekezéssel? Rassay Károly: Jogcím a további zaklatásra. Vázsonyi Vilmos: Micsoda összefüggésben van egyáltalában äZ £i tétel, hogy most, amikor túl vagyunk a háborún, formálisan még a béke ratifikálása nem is történt meg, most, amikor a mi polgári bíróságaink mindenütt helyreállíttattak, midőn ezen bíróságok megmutatták azt, hogy az állami rend megóvására készek a legteljesebb szigorral, hát micsoda szüksége van annak, amikor itt a hatáskörök szétválasztását hirdette Andrássy Gdynia gróf a maga beszédében, (ügy van! a szélsőbaloldálon.) s mikor a ministerelnök ur is programmbeszédében ugyanezt a tételt hirdette; micsoda szüksége van annak, hogy sajátszerű logikával ugy válasszuk szét a hatásköröket, hogy Magyarországon a polgárok ezentúl is katonai bíráskodás alá legyenek vonhatók ? ( ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Itt borsózik a háta a polgári közönségnek, ez a valóság, ami előtt ne hunyjunk szemet, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi pedig meg akarjuk akadályozni, hogy polgári személyt kaszárnyába bármiféle címen be lehessen vinni; oda katonák valók és nem polgárok. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az irányzat az, t. Nemzetgyűlés, bogy a katonai bíráskodást is polgári biróság körébe vonják, csupán a katonai fegyelmi deliktumokat hagyják meg a külön katonai bíráskodás körében, és ezek tekintetében is azokban az államokban, ahol a katonaságot igazán becézik, mint pl. Franciaországban, ujabban Angliában is, amióta Anglia szakított az önkéntes hadsereg elvével — legalább a háború és a veszedelem idejére — a katonai bíróságok külön fegyelmi deliktumokban hozott Ítélete is revízió szempontjából a polgári legfőbb törvényszékek és semmitőszékek elé kerül, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Annak idejében, mikor a régi országgyűlésen harcoltunk a nemzeti hadseregért, az akkori ellenzék, mindenkor követeltük nemcsak a polgárok feletti katonai bíráskodás megszüntetését, — mert hiszen arról szó sem volt addig, mig azt az 1912 : XXXIII. tcJ a háborús veszedelemre tekintettel bizonyos deliktumokra nézve meg nem engedte — de követeltük a katonai bíráskodás modern alapra való felépítését, a maga területére való szorítását, s követeltük, hogy a kaszárnya ne legyen külön jogterület és a hadsereg status in statu ne legyen. Amint követeltük akkoriban, ugy követelnünk kell ma is s mindaddig megnyugvás a társadalomban nem lesz s itt nem a bolsevistákról van szó, hanem itt szó van a városi lakosságról, szó van a földmives lakosságról, a melynek körében senki sem hive annak, hogy polgár más biróság elé állittassék, mint polgári biróság elé, mondom, nem lehet megnyugvás az országban, nem lehet jogrend és nem lehet a hatáskörök szétválasztása mindaddig, amig polgári személyt katonai külön biróság elé lehet állitani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így tehát a ministerelnök ur a bolsevizmus elleni védekezés és ezen rendelkezés fentartása közötti összefüggést soha sem fogja megtalálhatni. T. Nemzetgyűlés! Ép igy nem fogja megtalálni az összefüggést akkor, amikor a cenzúrát nemcsak olyan közleményekre terjeszti ki, amelyek bolsevista irányúak közvetve vagy közvetlenül, hanem kiterjeszti más közleményekre is, amelyeknek összefüggése az egyéni tulajdonon alapuló államrendnek felforgatásával egyáltalában nem bizonyítható. Ép ily kevéssé fogja a bolsevizmus elleni védekezéssel való logikai kapcsolatot megtalálni, amikor a gyülekezési szabadságot oly pártokkal szemben is korlátozza, amely pártok egyáltalában nem állanak bolsevista alapon, sőt múltjuknál fogva bizonyos az, hogy a bolsevizmus ellen ópugy küzdeni kivannak, miként az ellen küzd — nagyon helyesen — at. ministerelnök ur. Azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy a gyülekezési jog terén én ok nélkül teszek szemrehányást azért, hogy ott különböző mértékkel mérnek. Hát azt hiszem, hogy aki egy pillantást vet a gyülekezésekről szóló tudósításokra, látni fogja, hogy bizonyos egyesülések a gyülekezésben abszolúte nem gátoltatnak, mások pedig a gyülekezésben gátoltatnak; látni fogja azt, hogy mivé lett az a régi rendelkezés, hogy politikai egyesületeknek nem lehet fiókegyletük, — aminek az volt a célja régi időben, hogy nem akarta tűrni az állam, hogy az állam hatalmával konkurráló politikai szervezkedések alakuljanak ; nem tilalmazta, hogy helyileg különkülön politikai egyletek alakuljanak, csak az ország behálózását tilalmazta — látni fogja, hogy a szabadelvű korszak szabadelvüségén messze túlmenőleg a jelenlegi kormány tud szabadelvű is lenni s politikai jellegű egyesületeknek ilyen hálózatot, sőt országos szervezetet bizonyos irányban megenged . . . Bárczy István : Oh, igen ! Vázsonyi Vilmos :. .. tehát azt kell állítanom, hogy a régi szabadelvüséget abban a tekintetben a jelenlegi kormány messze túlhaladta. Bárczy István : Ugy van ! Vázsonyi Vilmos: Túlhaladta abban is, t. Nemzetgyűlés, hogy a régi szabadelvű kormányzat annyira elmaradt volt, hogy azt az alaptörvényünket: az 1869: IV. törvénycikket, amely tiltja a bíráknak, hogy politikai egyesületnek vagy gyülekezetnek tagjai lehessenek, hogy azok határozataihoz és kérvényeihez hozzájárulhassanak, — a kormány szabadelvűén szintén bizonyos tekintetben nem létezőnek tekinti és Themis, akiről hát a ministerelnök ur megemlékezett, ebben az irányban teljesen bekötött szeműnek mutatkozik. A magyar birói karnak mindig az volt a dicsősége, hogy az 1869 : IV. tcikket a
