Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

422 A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. maga részéről teljes mértékben végrehajtotta, a politikától épugy távol tartotta magát, mint a gazdasági tevékenységtől, és ebben a tekintetben azt lehet mondani, első osztály volt a birói kar ; nem sértek meg ezzel semmi más társadalmi osztályt, ha megállapitom, hogy a magyar birói kar, amely a maga szegénységében mindig a legnagyobb bástyája volt a közszabadságnak és a jognak (Ugy van! a szélsobalóldalon.) s amely mindig az egyedüli szikla volt, mely a tomboló viharokban is szilárdan megállott : ez a birói kar az 1869 : IV. tcikket is teljes mértékben végrehajtotta. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Thomas Ferenc : A szabadelvüpártot mindig támogatta! Vázsonyi Vilmos: Azt nem tudom. Ők támogathatták szavazataikkal a szabadelvüpártot ; de én tudok egy olyan biróságról, amely a szabadelvüpártot oly mértékben támogatta, (Halljuk! a szélsobalóldalon.) hogy mint elsőfolyamoclásu királyi törvényszék is birt a függetlenségnek akkora mértékével, hogy az ország akkori ministerelnökének, Lukács Lászlónak Désy Zoltán elleni sajtóperében olyan Ítéletet hozott, amely ítéletnek következménye a ministerelnök bukása volt. Én tudok egy olyan táblai tanácselnökről, aki ugyanabban az időben az elsőfolyamodásu kir. törvényszék határozatát, mert a bizonyítást nem engedte meg, megsemmisítette. Az akkori bíróságokról tehát ezt mondani, hogy támogatták volna a szabadelvű kormányt, nem lehet. Támogatta az, akinek ez volt a meggyőződése, egyénileg, a maga csendes szavazatával, de nem támogatta sohasem agitációval és soha a politikába magát bele nem vetette. (Ugy van ! Ugy van !) Es mi kívánjuk a kormánytól ma is, anélkül hogy nevekről beszélnék, és anélkül hogy neveket említenék, mert nem az a célom, hogy személyekre pályázzam, hogy az 1869 : IV. tc.-nek azt a rendelkezését, hogy bíró politikai egyesületeknek és politikai gyűléseknek tagja nem lehet és azoknak határozataihoz, kérvényeihez hozzá nem járulhat, legyen kegyes felügyeleti jogánál fogva a legteljesebb mértékben végrehajtani. Itt a birói karnak nem óriási nagy többségéről, nem a nagy zöméről van szó, csak egyes kivételekről. Azok a kivételek pedig legyenek kegyesek vagy a birói tisztükről, vagy politikai szereplésükről lemondani, mert a kettőt együtt gyakorolni nem lehet. (Ugy van ! half elöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ugyancsak nem találom meg az összefüggést a bolsevizmus elleni védekezés szempontjából aközött sem, hogy ebben az országban a felekezeti gyűlöletre való izgatásról szóló büntetőtörvénykönyvi szakaszok fel vannak függesztve. Ha a ministerelnök ur azt mondja, hogy megvan a* teljes jogrend, én a teljes jogrend alatt azt értem, hogy élő törvények respektáltatnak. Ezért a jogrend szempontjából arra kérem a ministerelnök urat, hogy legyen kegyes a Btk. ezt a szakaszát töröltetni, vagy legyen szives végrehajtatni, mert a jogrend azt követeli, hogy vagy respektálják ezt a szakaszt, vagy pedig, ha nem akarják respektálni, méltóztassék azt a Btk.-bői kiemelni. Ellenben oly tréfás kis határozatokat hozni, miként az egyik vidéki városban megtörtént, hogy egy izgató beszédre az mondatik, hogy nem a felekezet, hanem a faj ellen történt az izgatás, ilyen kis tréfás, eszkamotázsokkal a fennálló törvényeken túlmenni, azt hiszem, nem lehet és túlságosan tréfásnak tartom az ország jelenlegi szomorú helyzetében az ilyen ügyészi végzéseket. Bárczy István : Válogatott jogrend ! Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Itt kell rámutatnom arra, amire Szterényi József t. barátom is rámutatott, hogy minél nagyobb mértékben kívánunk védekezni a bolsevizmus ellen, minél inkább kívánjuk az erőnket erre koncentrálni, annál nagyobb mértékben kell megakadályozni ebben az országban minden irányú demagógiát, tehát nemcsak azt a demagógiát, mely a jelenlegi államrendnek felforgatását kívánja, hanem azt a demagógiát is, amely agyon akarja támogatni a kormányt. Mert az a sajátszerűsége itt a helyzetnek, t. Nemzetgyűlés, hogy a kormánynak mindig több baja volt a saját pártjával, mint az ellenzékkel . . . Szabóky Jenő: Mit fáj az magának ! Vázsonyi Vilmos : . . . és mindig több baja volt a Nemzetgyűlésen kivül álló erőkkel, mint magával a Nemzetgyűléssel. A Nemzetgyűléssel elvégezhette volna minden kormány a maga dolgát, ele a Nemzetgyűlésen kivül álló erők voltak azok, amelyek a kormánynak mindenkor komoly kellemetlenségeket csináltak. Azok a beszédek, amelyek itt elhangzottak, cselekedeteiben a kormányt nem akadályozták, de azok az erők, amelyeknek leküzdését épen a ministerelnök ur erélyétől várjuk, tőle várjuk, hogy ezek az erők végre teljesen el fognak némulni, ezek voltak a múltban azok, amik a kormányt nem a beszédben, hanem a cselekedetben akadályozták, és akadályozták abban, ami minden kormánynak szándéka volt, — mert nem volt eddig Magyarországnak kormánya, azt hiszem, ezt objektíve el kell ismernünk, és én elismerem, amely itt a jogrendet nem kívánta volna, amely nem kívánta volna az egyenlő jogot kimérni. Mindenkor voltak erők, amelyek megfogták a kormány kezét. Ezeknek az erőknek teljes visszaszorítása, hogy csak egy kormányunk legyen, mellékkormányunk ne legyen, és ha egy kamaránk van, akkor a kamara mellett ne legyen egy camera obseura is, amelynek tagjait nem ismerjük (Ugy van! a baloldalon ! ) és amely akaratát ránk akarja diktálni, ez az a feladvány, amelynek teljesítését mi várjuk az igen t. ministerelnök ur erélyétől. T. Nemzetgyűlés ! Epen igy nem vagyok képes megtalálni, miként az eddigiekben nem találtam meg az összefüggést, a bolsevizmus 1 ellen való védekezés és a ministerelnök ur által