Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
420 A Nemzetgyűlés 202. ülése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. ne volna a kormánynak bármely eszközt rendelkezésére bocsátani. A kérdés azonban minden rendelkezésnél, minden kivételes intézkedésnél az, vájjon megvan-e kivételes intézkedés és a bolsevizmus ellen való védekezés között a kellő logikai kapcsolat. Ha én azt megtalálom, akkor a kivételes intézkedést addig, és oly mértékben, ameddig és amily mértékben fennáll a bolsevizmus ragályának veszélye, szivesen elfogadom és helyeslem, ahol azonban ezt az összefüggést nem látom, ott azt kell mondanom, hogy ha jóhiszeműséget tételezek fel, mint ahogy azt akarom feltételezni a kormányelnök ur személyéről, aki mindig meggyőződéses ember volt, hogy itt a félelem túlhajtása okozza a kivételes rendelkezéseknek túlhajtását és mértéktelen alkalmazását, másoknál pedig, akik kinn a társadalomban helyeslik ezeket a kivételes rendelkezéseket, akik nagyon hangosak, viszont nem feltételezem ezt a jóhiszeműséget, (Vgy van! ügy van! szélsobaloldalon.) hanem feltételezem azt a rosszhiszeműséget, hogy a bolsevizmus elleni védekezés címlete alatt kivannak bizonyos mozgalmakat továbbra is mesterségesen szítani. (Vgy van! a szélsobaloldalon.) Bárczy István : Erről van szó ! Vázsonyi Vilmos: Mindenki, aki tisztában van a néplélekkel, a nép lélektanával, meg fog érteni bizonyos erupciókat, de nagy különbség van erupciók és bizonyos erupciók mesterséges fentartása között. Mert a gázrobbanás robban, a gázmotort pedig szintén ezek a kis robbanások hajtják ; a földgáznak vannak erupciói, ezenkívül lehet földgázvezetékeket vezetni az országban és tetszés szerint mindig robbantásokat eszközölni. En megértettem azokat a kirobbanásokat, melyek a kezdet kezdetén a bolsevizmus ellen visszahatásként jelentkeztek, ha ellenben most, két esztendő után következetesen még mindig robbantani kivannak bizonyos helyeken, ezt már nem a természet erejének, nem a lélekből fakadó kitörésnek, hanem mesterséges robbantási kísérletnek minősítem. Mint bátor voltam mondani, kutatni kell tehát mindenkinek az összefüggést a bolsevizmus elleni védekezés és a kivételes intézkedések között. Ha túlmegyünk ezen a mértéken, akkor épen azoknak a malmára hajtjuk a vizet, akiket én katasztrófa-politikusoknak neveztem beszédemben, és épen anyagot adunk nekik a további agitációra, mert semmi sem alkalmas annyira az elégedetlenség felkeltésére, mint ha ok nélkül támasztunk keserűségeket, mint ha az üldözéseket tovább visszük mint ahogy szükségesek, mint ha üldözünk akkor is, amikor az ellenség rég megfutamodott, rég a földön hever, és amikor a tömegekkel szemben a kiengesztelésnek, a pacifikálásnak kellene elkövetkeznie. Én nem a t. kormány népszerűségét féltem, mint azt a ministerelnök ur mondta, azért, amint ő beszédében kifejezte magát, nem fáj a fejem. En a kormány népszerűségét nem féltem, én az országot féltem attól, hogy a kivételes rendelkezéseknek rendszeresítése s azoknak túlhajtása a közszabadságoknak a szükségen túl való megnyirbálása azt az eredményt idézi elő, hogy azok az agitácionáüs fókuszok, melyekről a ministerelnök ur megemlékezett, mindig ujabb és ujabb agitácionális anyagot találnak a maguk számára. Amily mértékben tudjuk mi nélkülözni ezeket a kivételes rendelkezéseket, amily mértékben mutatja Magyarország teljesen a normális rend kópét, olyan mértékben vesztik kenyerüket ezek a ministerelnök ur által jellemzett izgatási fókuszok, kenyerüket veszítik azért, mert nincs többé oly dolog, melyre hivatkozhatnának. Egész rövidséggel akarok már most rámutatni arra, hogy a ministerelnök ur bizonyos kivételes intézkedéseket továbbra is fenn akar tartani, ahol maga sem tud rámutatni arra, hogy micsoda összefüggés van a bolsevizmus elleni védekezés és ezen rendelkezések között. Itt van pl. a katonai bíráskodás kérdése. A katonai bíráskodásról, a polgári egyéneknek katonai büntetőbíróság hatáskörébe vonásáról azt mondja a ministerelnök ur, hogy azon változtatni óhajt, még pedig oly mértékben, hogy ezentúl csak a kémkedés, a katonai kötelesség megszegésére való csábítás és a katonai behivó parancs megszegésére való csábitás maradna a katonai hatóságok hatáskörében, ellenben a jogosulatlan toborzás s különösen a katonai büntetőtörvénykönyv 327. §-a alá vont bűntettek kivonatnának és visszahelyeztetnének a polgári bíróság hatáskörébe. Végül megígéri a katonai nyomozó intézmény megszüntetését. Szilágyi Lajos : Csak át fogják keresztelni ! Vázsonyi Vilmos: Egészen objektíve meg kell állapitanom, hogy ezen Ígéretekben bizonyos haladás mutatkozik. De nem ez az, amire az országnak szüksége van, mert ha a katonai büntetőtörvénykönyv 327. §-át ki is veszi a kormány ezentúl a katonai bíráskodás alól, ha csak más bizonyos deliktumok is maradnak ezentúl polgári egyének tekintetében a katonai büntetőbíróság hatáskörében, fenmarad mindenkor annak lehetősége, hogy a katonai bíróságok polgári egyének felett ítélkezzenek. (Vgy van! a szélsobaloldalon.) Erre pedig semmiféle szükség nincs. (Vgy van! a szélsobaloldalon.) Mert polgári bíróságaink a bolsevizmus ellen való védekezésben megmutatták azt, hogy őket valami enyheséggel vádolni és meggyanúsítani nem lehet. A nyomozást a rendőrség a bűnvádi perrend korlátain belül (Vgy van! a szélsobaloldalon.) kellő módon tudja teljesíteni, a polgári egyének tekintetében erre egyedül van hivatva, (Vgy van! a szélsobaloldalon.) a polgári egyének felett való bíráskodásra egyedül a polgári bíróságok vannak hivatva. (Vgy van! a szélsobaloldalon.) Már most, t. Nemzetgyűlés, micsoda összefüggésben van mind az a deliktum, amit itt a
