Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

414 A Nemzetgyűlés, 201. ülése 1921. évi június hó 3-án, pénteken. van az állattenyésztés fejlesztésével, a mi tejgazdaság-politikánk csődjével. Tejgazdaság-politikánk súlyos helyzetbe jutott, olyan helyzetbe, melyet nem tudom, hogy ma már egyhamar korrigálni lehetne. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy 1916-ban, akkor, amikor a városok és a főváros tejellátása súlyos helyzetbe jutott, az akkori kormány az Országos Közélelmezési Hivatal utján maximálta a tej árát. Ennek a következménye az lett, hogy friss tej, édes tej kevesebb érkezett a fővárosba ; az alacsony maximálás folytán a tejtermelők kénytelenek voltak áttérni a tejtermékek feldolgozására, csak néhány nagyobb gazdaság és a Budapest-környéki kisebb gazdák szállítottak Budapestnek tejet. Akkor a kormány azt ígérte, hogy korpával látja el azokat, akik tejet szállítanak Budapestnek ; gondolom, fél kiló korpát Ígértek a tejért. Az intézkedések következménye az lett, hogy 1917-ben a kormány kénytelen volt egy lépéssel még tovább menni. Nevezetesen szaktanácskozást hívott össze, amelyen a Budapesti Általános Tejcsarnok és a Központi Tejcsarnok Részvénytársaságemberei : Gerlei és Molnár igazgatók javaslatára a kormány elhatározta, hogy egyes községeknek tejtermelését rekvirálni fogja. Minden józan logika azt követelte volna, hogy Budapestre friss tejet rekviráljanak a szomszédos községekből ; (Ugy van !) ehelyett azonban rekviráltak — ugyancsak a B. Á. T. és a Központi Tejcsarnok igazgatóinak javaslatára — Tolna megyének, Baranyának, Vas megyének, Fejér megyének, részben Zala megyének egyes községeit, ezekre terjesztették ki a tejrekvirálást. Es ennek folytán mi következett be ? Ezekben a községekben virágzó tejszövetkezetek voltak. Ezek a tejszövetkezetek eladdig, nagyon természetesen, friss tejjel is ellátták a környező városokat és a fölösleges tejet feldolgozták tejtermékekké. A tejtermelés fejlesztésén kivül az állattenyésztés fejlesztésének is legtermészetesebb tényezői voltak. Amikor a B. Ä. T. és a Központi Tejcsainok hatalmába kerültek, a tejszövetkezetekből elvitték a tejet a B. Â. T.-nak tej gyűjtő telepeire, — ezek különösen Tolna megyében vannak néhány helyen, ott van Tolnamözs, Dombóvár és más községek ; körülbelül 10 ilyen tej gyűjtő-telepe van — és ezeken a tej gyűjtő-telepeken a tejet ép ugy feldolgozták tejtermékké, mint korábban a tejszövetkezetekben. Azon a címen foglalták le a tejet, hogy friss, édes tej kell Budapestnek és a B. Â. T.-nak a tej gyűjtő-telepein mindenütt feldolgozták a tej legnagyobb részét sokkal jobban értékesíthető tejtermékké, vajjá, sajttá és igy ér el azután a B. Á. T. nagy nyereségeket az állam jóvoltából. Ereky Károly : Mikor volt ez ? A háború alatt ? Schandl Károly: A háború alatt kezdődött ez a rendszer és a rendszer annyira megjegecesedett, hogy bár nem vonom kétségbe Vass közélelmezésügyi minister ur jóndulatát, ép ugy a mostani közélelmezésügyi minister ur jóhiszeműségét sem, azonban ha nem is tudnak ennek a rendszernek hirtelen végetvetni. . . Ereky Károly : Muszáj ! Schandl Károly : ... — bár ugy látom, ma már véget vetnek — mégis fel kell hivnom a figyelmüket arra a körülményre, hogy ennek a B. Á. T.nak és Központi Tej csarnoknak az egyeduralma, a gazdálkonása, a mi tejtermelésünk terén még egy utólagos virágot hozott maga után, és ez az, hogy mig a tejszövetkezetek száma Magyarországon a háború előtt 600 volt, addig a háború után a B. Â. T.-nak és a Központi Tej csarnoknak — mind a kettő a Kereskedelmi Bank érdekeltségéhez tartozik — ennek a két vállalatnak a gazdálkodása, monopóliuma következtében a 600 tejszövetkezetből csak 60 maradt meg. Tejszövetkezeteink elpusztultak. Ez a 60 tejszövetkezet még most küzd valamennyire az élettel, iparkodik jövőt biztosítani magának ; azonban az az ujabb intézkedés, amely — gondolom — most áprilisban történt, — egy megegyezés a közélelmezési ministeriumban, hogy t. i. ezeknek a vállalatoknak : a B. Ä. T.nak és a Központi Tej csarnoknak és még néhány vállalatnak azt az ötmillió koronát kiadja a kormány, amely az Állat forgalmi Központ nyereségéből fenmaradt — ez az intézkedés azt hozza magával, hogy ezen 60 tej szövetkezetnek a nagyobb része is tönkre fog menni. T. Nemzetgyűlés ! Ez a néhány millió azért adatott át ezeknek a részvénytársaságoknak, hogy Budapestnek a tej ellátását továbbra is biztosítsák. Hogy miként biztosították Budapest tej ellátását a háború alatt és azóta is, azt a szakértők, a vegyészek nagyon jól meg tudják mondani. Nem mondom, hogy tisztán az ő hibájuk volt, hogy mig Budapestre a háború előtt kb. 400.000 liter tej érkezett édesen, azóta ez a tejmennyiség, amikor a legkisebb volt, lezüllött 30.000 literre. Most valamennyire felemelkedett, körülbelül 90.000 liter tej érkezik Budapestre. Ebből a tejmennyiségből azonban csak mintegy 15.000 liter az igazi édes tej ; ezt juttatják a kórházaknak, ami pedig már az öregeknek és a gyermekeknek jut, az már nem igazi, egészséges édes tej, annak jó része szódával, mésszel és legújabban formaimnál van keverve. (Mozgás.) Ezek a vállalatok, amelyek Budapestnek a tej ellátását igy biztosították, nyertek megbizást arra, hogy tejgyüjtő-telepeket létesítsenek még másutt is, azon telepeken kivül, amelyek most életben vannak, és ezen tej gyűjtő-telepeken használják fel aztán azt az egy-egy milliót, amit a két részvénytársaság kapott. Nagyon természetesen ennek a következménye az lesz, hogy azok a kis tej szövetkezetek, amelyek viszont semmi támogatásban nem részesülnek, amelyek magukra vannak hagyva, fel fognak számolni és az egész magyar tejtermelés, az egész magyar tejfelhozatal két részvénytársaság kezébe kerül, voltakép egy nagy bank monopó, Iramává válik. Hogy aztán ez erkölcsileg milyen