Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-201
412 A Nemzetgyűlés 201. ülése 192 többnyire tönkre fognak menni s ezáltal még nagyobb magyar értékek vesznek majd el. Szükségesnek tartottam ezeket elmondani; hogy megnyugtassak mindenkit aziránt, hogy a kisgazda- és földmivespárt egyáltalában nincs az iparfejlesztés ellen . . . Rubinek Gyula: Sőt! Schandl Károly : ... sőt ellenkezőleg a magyar kisipart a legmelegebb pártfogásába veszi, magáénak tekinti és keresi azokat az eszközöket, melyekkel a leggyorsabban, a legelőnyösebben és a legbiztosabban lehet a magyar ipart megteremteni. Végtelenül sajnálom, hogy a magyar kisipar és a többi kereseti ágak közt az utóbbi években bizonyos félreértés támadt. A magyar kisipar t i. szintén áldozata ugyanannak a háborús gazdasági politikai rendszernek, melynek áldozata a magyar földmivelés. Taszler Bé'a : A proletárdiktatúrának ! Schandl Károly: A hadi központokban a kisipart ép ugy nem látták el nyersanyaggal, mint ahogy rekvirálták, de egyáltalán szükségleti cikkekkel nem látták el a magyar gazdaközönséget. Pásztor József: Csempészektől szerezték be! Schandl Károly: Az a magyar kisiparosság tehát kénytelen volt a lánckereskedelem utján jutni hozzá a nyersanyaghoz, (Ugy van ! Ugy van !) a jobboldalon.) és nagyon természetes, hogy amikor a nyersanyagokat méregdrágán, uzsoraáron szerzi be, kénytelen a készgyártmányt, a készitményt is ugyanolyan magas áron eladni, ami azután őt a fogyasztóközönség előtt kedvezőtlen színben tünteti fel. örömmel fogadtuk a kereskedelemügyi minister urnák azt a bejelentését, hogy a közmunkákat meginditja, hogy ezáltal a magyar iparnak munkát adjon. Hiszem és remélem, hogy ebből a magyar kisipar is részesedni fcg. De ez nagyon természetesen csak ugy lesz lehetséges, ha a magyar kisiparnak szövetkezeti utón való megszervezése mielőbb megtörténik, mert egyénenként a kisiparosokat nem lehet ezekből a munkákból részeltetni. (Ugy van! ügy van!) A közmunkák kérdésének keretében azonban egy másik szükséges és nagyon sürgős teendőre is rá kell mutatnom, ami a mezőgazdasági termelésnek elengedhetetlen feltétele, s ez a közutak helyrehozása. Nagyon sokszor halljuk, hogy termeljünk többet, hogy többtermelésre van szükség, de ha a tanyai világ, ha a földek jórésze, a puszták jórésze el van zárva a külvilágtól, ha bizonyos évszakokban a közlekedés teljesen lehetetlenné válik és ha megtörténnek azok az esetek, amelyek a múlt esztendőben a Tisza vidékén akárhányszor megtörténtek, hogy szekerek rekedtek meg az országúton és a megrekedt szekerek napokig ott voltak, mert nem tudták azokat az útból kihúzni, akkor természetesen többtermeésről, még ha az jó magyar szó lenne, akkor sem lehetne beszélni. A költségvetésről szóló bizottsági jelentésben azt látom, hogy a törvényhatósági utak segélyét a bizottság törölte a költségvetés. évi június hó 3-án, pénteken. bői. Én nagyon szeretem a takarékosságot ; üdvözlöm a pénzügyminister urat, hogy takarékoskodni^ akar, de talán nem itt kellene kezdeni a takarékosságot. örülök annak, hogy Vencsellő község megsegítésére is figyelmet forditott a pénzügyminister ur. Ez a szerencsétlen község, amelyet az oláhok teljesen elpusztítottak, tényleg rászorul az állam jóindulatára. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy ezzel kapcsolatban egy másik, sokkal nagyobb vidékre rámutassak. Előre is elháritom magamtól annak a színét, mintha haza beszélnék. Nem egy választókerületről, illetőleg annak csak kis részéről van szó, hanem több választókerületbe nyúlik bele ez a szerencsétlen vidék. Értem alatta a vörös árvizet, melyet az oláh és vörös hadsereg közti harc idézett elő. Bizonyára méltóztatnak emlékezni rá, hogy akkor, amikor a vörös hadsereg átjött a Tiszán és veszve látta már harci pozícióját, ahhoz a kétségbeesett eszközhöz nyúlt, hogy a Tisza túlsó partját Csongrádon túl felrobbantotta, miáltal körülbelül 30.000 holdnyi magyar területet árasztott el. Ezen a területen nincs egyetlenegy nagybirtok, egyetlenegy középbirtok, csupa apró és kisbirtokok, tanyai birtokok vannak. Szelevény községben, Csépán, Tiszasason. Ezek a községek egyáltalában nem az én kerületemhez tartoznak, azért hozom fel. Ezen községekben több száz ház teljesen áldozatául esett a vörös árvíznek; emberek pusztultak el, a víz ott állott körülbelül egy esztendőn keresztül, — mert hiszen az oláh megszállás még sokáig tartott, nem lehetett a vizet lecsapolni — 7—8 méter magasságban ezen a területen, minden élőlény és vegetáció onnan teljesen kipusztult, tanyai ház nem maradt épen, egy nagy sivár pusztaság lett az a vidék ; az a szerencsétlen tanyai nép, azok a kisemberek most kezdenek valahogyan építkezni, mindenkitől elhagyatva, sem község, sem vármegye, sem állam nem segíti őket. Magukra vannak hagyatva, vályogból, sárból épitik a maguk kis uj kunyhóit. Hangyaszorgalommal siettek át, mihelyt a viz lecsapoltatott, hogy május elején még kukoricát, krumplit, babot ültethessenek arra a területre. Minden igyekvés, minden iparkodás megvan ezekben az emberekben. Nem is akarom az állam áldozatkészségét megterhelni annyira, hagy talán ezeket is ugy segítse, mint a vencsellőieket, csak arra kérem a pénzügyminister urat, hogy miután ezeknek az embereknek még arra sem volt alkalmuk, hogy az adózás terén bizonyos kedvezményben részesüljenek, arra az esztendőre nézve, amelyben odaveszett mindenük, legalább most, amikor az ingatlan vagyon váltságát tárgyaljuk, ez a terület, — mondom, nem nagy területről, néhány faluról és pár száz tanyai kisemberről van szó — ez a terület, ennek a szenvedése, ennek kárvesztése az ingatlan vagyon váltságnál figyelembe vétessék. (Helyeslés jobbfelôl.) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy most röviden áttérjek agrárpolitikánkra,
