Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

A Nemzetgyűlés 201. ülése 1921. évi június hó 3-án, pénteken. 411 szövetkezeti mozgalom egyes ágaiban szinte lehe­tetlenség a részvénytársasági alakulatokat ke­rülni. Mindenki arról beszél, hogy Magyarorszá­gon a mezőgazdaság és az ipar erősítésére be kell vezetnünk, fel kell használnunk a villamos erőt. A szénkészletek fogyásával, ugyebár, mindinkább arra szorul rá az egész világ, hogy az elektromos energiát felhasználjuk. A német villamossági szö­vetkezeti mozgalom volt első e téren az egész vilá­gon. És épen a német villamossági szövetkezeti mozgalomból tűnik ki, hogy mig az áramszétosz­tást lehet szövetkezetek utján, kis falusi szövetke­zetek utján eszközölni, addig magát az áram fej­lesztését, nagy áramgyüjtőtelepek létesitését le­hetetlenség szövetkezeti alapon megteremteni és itt már a kötött részvénytársasági formához kell fordulni. Azt mondja Szterényi képviselő ur, hogy a szövetkezeteknek nem szabad az altruisztikus ala­pot a túlzó kapitalisztikus irányzattal kompro­mitálniok. Én azt hiszem, hogy erről Magyarorszá­gon nincs is szó. Nem látok egyetlenegy szövet­kezetet sem,—akár a kisebb szövetkezeteket, akár a szövetkezeti központokat nézem — amelyek vala­lami túlzott kapitalisztikus nyereségre tennének szert, mert hiszen a legalaposabb, a leglelkiismere­tesebb vizsgálattal sem tudtam rájönni arra, hogy forgalmukhoz képest 6—7%-nál több nyereségre tettek volna szert és ebből is olyan hatalmas ado­mányokat juttattak közcélokra, amivel egyáltalán más pénzintézet vagy részvénytársaság nem dicse­kedhetik. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Csak arra utalok rá, — mert hiszen Szterényi képviselő urat ez érdekli legjobban — hogy a Hangya 30 millió koronát juttatott ezidén is közcélokra, altruista célokra . . . Rubinek Gyula : A tönkrement Hangya ! Schandl Károly : ... és nagyon sok olyan célra, amelyekre más részvénytársaságok — amit Szte­rényi képviselőtársam elfelejtett felemlíteni — nem juttattak semmit. MeskÓ Zoltán : Minden Hangya egy-egy po­loskairtó vállalat a faluban ! (Derültség.) Schandl Károly : Én végtelenül örülök annak, hogy leszegezhetem Szterényi képviselőtársam be­szédéből, hogy ő a szövetkezeteket nem támadja. Arra kérem, hogy a jövőben igazán ne tegye ezt, és akkor megszűnik minden gyanú, hogy ő részre­hajlásbóltámadja a magyarországi szövetkezeteket. T. Nemzetgyűlés ! Ha már itt tartunk, az iparfejlesztésnél, rá kell mutatnom arra, hogy csakugyan elhanyagoltuk e téren nemzeti szem­pontból fennálló kötelezettségeinket és ez épen az ipar, különösen a kisipar. Az ipartörvény revízióját a kereskedelemügyi minister ur bejelentette. Ezt nagy örömmel fogadtuk. Remélem, hogy avval, hogy ha ez a törvény életbelép, meg fognak szűnni azok az anomáliák, amelyek részben előidézték azt, hogy ezen a téren is leszorult a gazdasági térről a magyarság. A magyar iparosságnak főkövetelése az, hogy a kontárkodás szűnjék meg az iparban, hogy ne legyen lehetséges az, hogy mig az a magyar ember inaskorától kezdve legénykorán keresztül végig­szenved, küzd és tanulja az ipart, hogy aztán végre megnyithassa a műhelyt : már másnap egy tőkés, aki nem rég vándorolt be Magyarországba, egy másik üzletet nyit mellette, hatalmasabb tőkéjével lekonkurrálja és egész életének fárad­sága megy igy kárba. Egy másik fontos ügy, melyet — a múltkori vitából kifolyólag — inkább a pénzügyminister ur szíves figyelmébe ajánlanék — és látom, hogy kérni kell az ő jóakaratát —• hogy méltóztassék pártfogásába venni az iparosságnak egy másik követelését, nevezetesen az iparosok nyersanyag­beszerzésének kérdését. (Élénk helyeslés és jelkiál­tások a középen és a baloldalon : Ez az ! Országos érdek!) Én egyáltalában nem vagyok érdekelve egvik iparosintézménynél sem, egyik iparosszö­vetkezeti központnál sem, csak végtelen sajnálat­tal látom, hogy ezek a szegény kisemberek évek óta nem birnak olyan állomáshoz jutni, hogy iparosszövetkezeti mozgalmuk valamelyes sikerre vezessen, (ügy van ! Ugy van !) Rassay Károly : Az »Akarat« szövetkezet ! Schandl Károly : Maga Szterényi képviselő ur is elismerte, s ő is mint az iparpolitika régi mestere, azt az elvet vallja, hogy a kisiparosságot csak szövetkezeti utón lehet valamennyire elő­nyösebb helyzetbe juttatni és e célból feltétlenül szükség van egy oly szövetkezeti központra, amely minden téren, különösen a nyersanyagbeszerzés terén, de még az értékesítés és az előlegnyujtások terén is az iparosságnak segítségére siessen. (He­lyeslés.) Mi örültünk, amikor az Országos Központi Hitelszövetkezetről szóló törvényt tárgyaltuk ; amikor Korányi Frigyes volt pénzügyminister ur bejelentette, hogy az Iparosok Országos Szövet­kezeti Központjának hasonló támogatásáról szóló törvényjavaslat készen van és azt rövidesen be fogja nyújtani a Házban. (Helyeslés. Felkiáltások a közéfen : Megvan már ?) Nagy János (egri): Minél hamarább. Schandl Károly: Azóta a pénzügyminister ur lemondott és Hegedüs pénzügyminister ur jött. Bizom benne, hogy a pénzügyminister ur jobb belátásra fog jutni és be fogja látni, hogy az ipa­rosság segítése nemcsak hitel terén — mert hiszen az Országos Központi Hitelszövetkezet erről rész­ben gondoskodik — hanem a nyersanyagbeszerzés és az értékesítés terén is szükséges és az Iparosok Országos Szövetkezeti Központjának körülbelül 40—50 milliós kölcsön nyújtásáról szóló javasla­tot mielőbb szives lesz benyújtani, (Helyeslés.) Azt hallottam, hogy a pénzügyminister urnák azt méltóztatott mondani, hogy amennyiben ezt megtenné, valutarontást követne el. Méltóztassék elhinni, hogy ha ezt nem teszi meg, sok­kal nagyobb valutarontás történik, (Igaz ! Ugy van I) mert különböző kisérleteket tesz­nek majd ilyen ipari szövetkezetek felállítására, a rossz vezetés, a helytelen irányítás és a szak­szerűség hiánya miatt azután ezek a vállalatok 52*

Next

/
Oldalképek
Tartalom