Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

410 A Nemzetgyűlés 201. ülése 1921, évi Junius hó 3-án, pénteken. momentumokra helyeztem a súlyt, amelyekre Szterényi t. képviselőtársam nem válaszolt. 0 fantasztikus és futurista elméletnek jelezte azt, hogy a 200 milliót körülbelül százszorosan vettem a pénzérték akkori romlásához képest. En végtelenül sajnálom, hogy akkori pénzünk annyira leromlott volt, hogy azt a 200 milliót március 1-én százszorosan kellett számitanom, de hiszen valutánk romlása is fantasztikus volt, és ha ezt Szterényi képviselő ur futurista elméletnek jelzi, én azt vagyok bátor jelezni, hogy a Euturánál és az üniversumnál is teljesen egyformán romlott a valuta. Nem az a lényeg, hogy a 200 millió korona elhasználtatott, vagy a felhasználása félben maradt, én a lényeget arra helyeztem, hogy idegen tőke és nagybankok kapták ezeket az iparfejlesztésre szánt összegeket, ahelyett hogy azokból tényleg a magyar ipart fejlesztették volna, és ahelyett hogy a kisipart is hasonló arányban fejlesztették volna. Hogy ez tényleg igy van, annak igazolására kiveszem az akkori vitából az egyik ellenzéki szónokot, Lengyel Zoltánt, aki azt mondja (olvassa) : »Ez mesterséges gyár tény észde lehet, amely tenyészde szépen kifestett falakkal ékeskedik, nagy kémények füstölögnek benne, de a nemzet vérkeringésével és testével egységes sohasem lehet, legfeljebb annyiban fog hozzájárulni a dologhoz, hogy a nagytőke még sokkal erősebb lesz, a szegény emberek ezrei pedig még jobban fognak kivándorolni.« A lista, amely a támogatást élvező gyárak nevét tartalmazza, nem volt a nyilvánosságra szánva. Az akkori kormány — nagyon helyesen — azt mondotta, hogy ezt teljes diskréciő alatt kezeli- Én most sem kívánom idehozni a Nemzetgyűlés elé, de miután nyilvánosságra hozatott néhány név, vagyok bátor azokra hivatkozni. Ott szerepelnek a szubvencionáltak között a Weiszok, a Mautner Izidorok, a budai Goldberger Samu és fiai, a Leszámitoló Bank több alakulásával. Nem is egy, de több címen kapják ezek a bankok a szubvenciót. Végül, hogy magával Szterényi képviselő úrral bizonyítsam, hogy mennyire igazam van akkor, amikor azt mondottam, hogy az akkori gyáriparfejlesztésnél idegen cégek, főleg osztrák cégek kapták ezeket a milliós szubvenciókat, Szterényi t. képviselő ur beszédéből veszem ki a következő passzust : (Olvassa.)}Az utolsó három évben az ipartanács tárgyalt 84 uj gyár létesítésére és 40 gyár kibővítésére vonatkozó kérvényt; ezek közül 28 uj gyárra és két kibővítésre vonatkozó kérvényt elutasított. Ha a 84 gyárosnak nacionáléját akarjuk kutatni, akkor ebből 47'9%, vagyis 36 magyar, 38 osztrák, 3 német, 3 francia, egy szerb és 3 olyan, akinek nálunk is, odaát is van már gyára«, — tehát voltaképen ezek is idegenek. T. Nemzetgyűlés ! Szterényi képviselő úrról elismerem azt, hogy a kisiparnak barátja volt. Nem is állítottam az ellenkezőjét felőle, nem is volt szüksége arra, hogy védekezzék velem szemben, mert én nem vontam kétségbe, hogy ő az ipari szövetkezeteket is igyekezett pártolni. De mivel ő már szóvá tette ezeket a dolgokat, kénytelen vagyok rámutatni, hogy a kisiparpártoló törekvése nem volt egészen szerencsés, mert hiszen az ipari szövetkezeti akció terén — bár nem egészen az ő hibájából, hanem későbbi kormányok hibájából — sem mutatkozott az az eredmény, amelynek a kisipar gyümölcsét láthatta volna. Pedig Szterényi képviselő urat figyelmeztették akkor, hogy ez a törvényjavaslat és az iparfejlesztő akció, amelyet ő folytat, mindenre fog vezetni, csak arra nem, hogy a kisipar erősödjék, fejlődjék. Mikor rámutattak arra, hogy külföldi tőkét ne hívjon be, vagy hogy ne külföldi tőkét erősítsen, ne gyarmatosítsa el Magyarországot, akkor Szterényi képviselő ur a következőkkel vágott vissza, (olvassa) : »Én nem féltem a nemzetet attól, hogy az a pár száz gyár, amely Magyarországon idegen tőkével létesült, nemzeti veszedelmet képezne Magyarországra, sőt meggyőződésből mondhatom, hogy a tisztességes, előkelő külföldi gyárosok — mert csak ilyenek betelepítéséről lehet szó — azok a magyar kultúrának előmozditói, barátai, áldozatokat hoznak közcéljainkra, iskolákat tartanak fenn a magyar nyelv terjesztésére, szóval, t. Ház, nem ellenségeink, hanem barátaink.« T. Nemzetgyűlés ! Szterényi képviselő urnák még csak egy kifejezésére van szavam, melyhez hasonlót a túloldalról egy-két régi képviselőtől több izben ha lőttünk már. Szterényi képviselő ur beszédében azt a kifejezést használta velem szemben, hogy ő engem »kioktat«. Én nem akarom követni őt ezen a téren, — nem szokásom az ilyen hangmodor — csak egyet vagyok bátor megjegyezni : próbálja előbb kioktatni az ipari közvéleményt arról, hogy az a politika, amelyet a régi kormányok az ipar terén követtek, eredményes volt, és oktassa ki arról, hogy tényleg óriási eredménye van az ő akciójának. Ha ez sikerül neki, akkor én is meghajlok az ő kioktatóképessége előtt. Egyebekben pedig azt kell megjegyezni neki tisztelettel, hogy a gazdaságpolitika és a gazdaság terén olyan kiváló magyar professzoroktól részesültem kioktatásban, mint Láng Lajos, mint Földes Béla, mint Mariska Vilmos, mint Concha Győző. Azt hiszem, bármelyiket odaállíthatom Szterényi képviselő ur mellé és nincs szükségem továbbra ilyen kioktatásokra. (Helyeslés.) Most áttérek ugyancsak Szterényi képviselő ur beszédének azon részletére, amelyben ő — hiszen egész beszéde ezen épült fel — a monopóliumokkal kapcsolatban támadva a szövetkezeteket, azt mondotta, hogy a szövetkezeteknek nem szabad részvénytársaságokat alapitaniok. Sajnálom, hogy ilyen kioktató professzorra akadtam, mert ha Szterényi képviselő ur körültekint a világ szövetkezeti mozgalmában, azt fogja látni, hogy a