Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

408 A Nemzetgyűlés 201. ülése 1921. évi június hó 3-án, péntelien. Amint látjuk, ők jól tudják, hogy milyen helyzetben vagyunk. Tehát appellálnunk kell szivük legjobb érzéseire, hogy ne engedjenek elpusztulni egy életrevaló nemzetet, amely a nyugati kultúrának igen sok szolgálatot tett, ne engedjék végkép elpusztulni, mert az Isten a bűnt büntetlenül nem hagyja. A költségvetést elfogadom. (Elélik helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Következik? Szabóky Jenő jegyző : Schandl Károly ! Schandl Károly : T. Nemzetgyűlés ! Mivel a költségvetés, amelyet tárgyalunk, már lejárt, nem azért szólalok fel, mintha ezen valami változtatást akarnék, hanem néhány, különösen közgazdasági, dolgot kivánok a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlani, azon célból, hogy azok az uj költségvetés összeállításánál már figyelembe vétessenek. (Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem a legjobb irredenta politika ma Magyarországon a gazdasági politika. Magyarország integritását csak egy módon érjük el : ha erőteljes, egységes, intenzív gazdasági politikát kreálunk és azt végrehajtjuk minden téren. E célból rendkívül, nagy szükég volna a társadalmi treuga deire, a társadalom megnyugvására, a fajok békéjére, a fajok összetartására. Ezt azonban én nem ugy értem, mint a túloldalon néhány szónok, hogy midőn azt veszik észre, hogy Magyarországon a társadalom, már ami a magyar fajt illeti, kezd megnyugodni, akkor ők lépnek offenzívába, hogy kényszerítsék ismét a magyar fajt ellenoffenzivára. A fajok békéje ezen közgazdasági politika alapfeltétele, és hogy ezt elérhessük, erre csak egy mód van: az, hogy lehetővé tesszük annak a keresztény magyarságnak, amely egyes közgazdasági ágakból úgyszólván ki volt szorítva, hogy oda bejusson, hogy ugy a kereskedelmi pénzintézeti élet, mint a vállalkozás minden egyes ágában elfoglalja a helyét, erre a célra az uj generáció, de a mai generáció is — részben — előkészíttessék, az a tér megnyittassék neki és ugy a törvényhozás, mint általában a politikának minden ága ezt a célt szolgálja. Egy másik eszköz erre annak a tőkének az erősítése, hogy ugy mondjam megteremtése, amely eddig Magyarországon még nem volt; értem alatta az igazi magyar tőkét, a keresztény tőkét. Nem tagadom azt, hogy a közgazdasági ágak terén, különösen a kereskedelemben, a pénzintézeti élet terén szüksége van még Magyarországnak a zsidóságra. Nem is szóltam soha az ellen, hogy a zsidóság kooperáljon a magyarsággal. Erre tényleg szükség van, csak egyre nincs szükség, arra, hogy azok a tulajdonságok, amelyek a zsidóság körében különösen tenyésznek, azok a kinövések, értem alatta a mások rovására való érvényesülést, meg ne szűnjenek. (Helyeslés.) Csontos Imre ; A túlságos kapzsiság ! Schandl Károly: Az előző kormánynak, részben a mai kormánynak is, elismerésére legyen mondva, hogy megértette a közvéleménynek ezt az óhajtását, megértette a kornak ezt az intő szavát és iparkodott segíteni, megteremteni azt a keresztény tőkét, vagy megerősíteni, hogy elérjük az egyenlőséget, amelyet Bródy t. képviselőtársam olyan sokszor emleget. Mert hiszen mi is egyenlőségre törekszünk. Az a mi ideálunk, hogy az a magyar faj, amely eddig, ma is alárendelt helyzetben van, gazdaságilag felemelkedjék arra a színvonalra, amelyen ők vannak, és ha ezt az egyenlő szinvonalat elérjük, akkor testvériesen fogunk élni az országban. Mikor azonban a kormányok iparkodtak ezen a téren a magyarság törekvéseit előmozdítani, akkor a túloldalról elkezdték hangoztatni a monopólium és a privilégium vádjait. Nagy János (egri) : Mintha azelőtt nem lett volna ! Schandl Károly : Hangoztatta itt a nemzetgyűlésen különösen Szterényi t. képviselőtársam, akinek úgyszólván minden beszédén vörös fonálként húzódik végig a monopólium és a privilégium hangoztatása, hogy ugy állítsa be ezt a mai kormányrendszert, ezt a mai irányzatot, mintha ebben a monopólium ós a privilégium korrupciója tenyésznék. Március elején tartott beszédemben, mikor a nyomdászsztrájk volt, utaltam arra, hogy korábban sokkal több privilégium, sokkal több monopólium volt, (Ugy van! Ugy van!) hogy a korábbi kormányrendszerek a háború alatt és a háború előtt sokkal erősebben tenyésztették a monopóliumokat, és akkor csodálatosan épen Szterényi t. képviselőtársam nem volt az, aki ez ellen kifogást tett volna. A privilégiumok, illetve monopóliumok sorában felemiitettem azt, hogy nagyobb monopólium és privilégium soha nem volt, mint az, amelyet a nagybankok inauguráltak a múlt kormányzatok idejében, hiszen minden az ő kezükben folyt össze és nagy gazdasági erejük minden versenyt lehetetlenné tett. (Ugy van! Ugy van !) így a dohánykiviteli monopólium a esetei Herczogoké volt, a Magyar Bank volt mögöttük. A sómonopólium ma is a Magyar Banké, a magyar államvasuti gépgyár főügynöksége a Magyar Banké. A termény- és gyapjúüzlet úgyszólván monopóliuma volt a Hitelbanknak. A déligyümölcs-behozatal a Magyar Banké volt, a hűtőház jórészben a Kereskedelmi Banké. így mehetnék tovább is, de a legfőbb monopólium az volt, hogy az állami pénzügyek lebonyolítása, az állami pénzek átmeneti gyümölcsöztetése úgyszólván kizárólag a nagybankoké volt. Itt vannak a privilégiumok, a trafikengedélyek, a gyógyszertárak, az italmérések és más eféle engedélyek, melyekből a magyar faj úgyszólván ki volt zárva, (Ugy van ! Ugy van !) ellenben kortesjutalmak voltak mindenkor az uralkodó párt részéről.