Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

A Nemzetgyűlés 201. ülése 1921. évi június hó 3-án, pénteken. 407 dött, mig a román orvtámadás 1916 augusztusában történt. De nekik persze könnyű ürügyet találni arra, hogy a románnal másként bánjanak, mint a magyarral. Ami azonban a legnagyobb igazságtalanság, ÉIZ HZ* hogy Romániában a megváltási ár az átszámitási kulcs negyvenszerese, Erdélyben és a volt többi magyar területen pedig húszszorosa. Nehogy azonban valaki azt találja hinni, hogy ez a nép érdekeire való tekintettel történik : a különbözetet Romániában az állam tériti meg, Erdélyben pedig nem. Gondoskodik ez a javaslat arról is, hogy a kiosztott földterület lehetőleg román kézre kerüljön. A román törvény szerint sok oly elem fog földet kapni, amely földmiveléssel sem mint gazda, sem mint alkalmazott nem foglalkozott. Fognak telepiteni idegen földről románokat, csakhogy a magyar nép földet ne kapjon. Amenynyiben pedig ez a hozzá nem értő telepes nem fogja a földet megtarthatni, egyenesen kimondja a törvény, hogy a kiosztott föld csak román nemzetiségűnek adható el és igy a magyarok a föld vásárlásából ki vannak zárva. Az erdélyi földbirtokreform magyarellenes iránya abból is kitűnik, hogy a magyar birtokosoktól elvett földből román középbirtokot akar létesiteni. Kimondja, hogy a jelenlegi birtokostól a földnek maximumon felüli része még az összes igénylők kielégitése után is elveendő s az igy rendelkezésre álló felesleges területekből középbirtokok lesznek alapitandók. Hogy ezeket kizárólag románok fogják kapni, azt felesleges is mondanom. Schandl Károly : Igy tartják be a trianoni szerződést ! Pásztor József : Eddig azonban kizárólag a törvényjavaslatról volt szó. Hogy a gyakorlatban hogyan fogják keresztülvinni, az könnyen elképzelhető, ha látjuk, hogy miként jártak el a románok a birtokoknak kényszerbérletbe való adása alkalmával. Itt nemcsak a magyar nagyés középbirtokostól, de sok esetben a magyar kisgazdától is elvették a földet, hogy románnak adják. A magyar nép pedig ott, ahol románokkal vegyesen lakik, vajmi keveset kapott a bérletekből, — ellenben a román nagybirtokosoknak meghagyták egész birtokukat. Lássunk csak néhány példát. Maroskecsén, Marostorda vármegyében a románok elvettek Gáspár János ottani gazda huszonnyolc hold földjéből huszonöt holdat. Bálán elvették a protestáns egyház nyolc hold földjét, ellenben nem érintették a román egyház huszonnyolc holdját. Bazédon elvették Nagy Lajosné húsz holdját, de nem érintették két román ember száz-száz holdját. De most jön a legjava, az, hogy miként bántak el a románok a volt nemzetiségi vezérek birtokaival. (Halljuk ! Hallj uh ! ) Vlád Aurél hunyadmegyei kétezer holdas birtokához egyáltalán nem nyúltak és épugy meghagyták Vajda Vojvod és Pap György ezerholdas birtokait is a maguk egészében, Igy értelmezik a románok az erdélyi birtokreformot, (Zaj.) Es itt kérnem kell az igen t. külügy minister urat, hogy kövesen el minden lehetőt, hogy erről a magyarirtásról az entente-hatalmakat felvilágosítsa. Ha van logika, ha van igazság a földön, ha dobog még nemes szív az emberi keblekben, ha nem egy megkövesedett húsdarab van a szivek helyén, ha van Isten az égben : akkor ennek nem szabad megtörténnie. {Iqazl TJgy van !) Büntetni csak bűnt lehet, és kérdem : mi a bűne a magyar nemzetnek? Hiszen akik a békebiróságban résztvettek, azoknak művelt embereknek kellett lenniök, a művelt embereknek pedig tudniok kellett,s

hogy Magyarország nem birt önálló cselekvési képességgel és mint ilyen, sem háborút nem csinálhatott, sem háborút meg nem akadályozhatott, sem háborút meg nem szüntethetett. (Igás! ügy van!) Ezt nem lehet halasztgatni, nem lehet tovább tűrni csupán azért, hogy azt mondjuk, hiszen úgysem marad igy. Azoknak a megszállott területen lévő szegény magyaroknak tudniok kell, amig élnek, hogyha meghalnak, testüket nem fogják idegen földbe tenni, mert nem fognak nyugodhatni a másvilágon sem. (Mozgás.) Az angoloknak az angol parlamentben irántank megnyilatkozott szimpátiáját, hogy Lovász t. képviselőtársam szavaival éljek, a vérbeli kisgazdák nevében köszönöm, de kérve kérem őket, hogy ne maradjanak a szimpátiánál. Szimpátiában van részünk, hiszen itt van egy amerikai tanár, az is szimpatizál velünk, méltóztassék megengedni, hogy levelébőlj egypár részt felolvassak. (Halljuk !) Dr. Roderich Mec-Eachon, a washingtoni egyetem tanára, többek között elmondja, hogy a magyar népet ismeri 15 éve. Yolt Magyarországon is és ott is sokszor érintkezett magyarokkal. Elmondja, hogy ismeri a többi európai népeket is, és ezekkel a tapasztalatokkal a háta mögött azt mondja (olvassa) : »Nem habozom kijelenteni, hogy Európa összes népei között nincsen nemesebb, tiszteletreméltóbb, vendégszeretőbb, műveltebb nép, mint a magyar«. Azután azt mondja (olvassa) : »Mikor a szabadság és egyenlőség, jog és igazság eszméit a megsemmisités veszedelme fenyegette, négymillió amerikai ajánlotta fel életét az eszmék védelmére. Több mint kétmillió kelt át a tengeren és ment meghalni idegen földre, nehogy az eszmék elpusztuljanak. Ha ez a szerződés fenmarad, ugy mint azt megírták, a jövő nemzedékek le fogják csüggeszteni fejüket a szégyentől, ha majd a történetet olvasni fogják. Ha a békeszerződés valóra válik, látni fogjuk egy művelt nemzet lassú elpusztulását, tanúi leszünk annak, hogy hogyan jut egy virágzó nép Örményország vagy Egyptom sorsára.«