Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

A Nemzetgyűlés 201. ülése 1921. évi június hó 3-án, péntehen. 399 mert ez spicli-rendszerre és könnyen ártatlan emberek üldözésére vezethet. (Nagy zaj és nyugtalanság a Ház minden oldalán.) Amit ez az intézkedés céloz, azt meg lehet másképen valósitani, mint ugy, hogy minden házban egy bizalmiférfi legyen, aki vigyázzon és figyeljen a lakóra és jelentést tegyen a hatóságnak. Haller István: Ez preventív intézkedés! Polgári védőőrség! Vázsonyi Vilmos: Nem érdemes miatta fel­háborodni sem pro, sem contra! Nem ér egy pipa dohányt ! Szabó József (budapesti) : Nézze meg, milyen röpcédulákat osztogatnak, hogy »világ prole­tárjai, egyesüljetek!« Nem lehet a preventív intézkedéseket kifogásolni ! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak állandóan közbeszólni. Pető Sándor: Nem lehet minden hatósági megbízhatósági kelléket nélkülöző akármilyen embert minden házba odatenni, hogy vigyázzon a lakókra és tegyen jelentést életükről, politi­kájukról, dolgaikról. Ezt másnak, mint spicli­rendszernek nevezni nem lehet. (Zaj és ellen­mondás. ) Ilyen feladatra lehetetlen minden ház­ban egy megfelelő személyt tartani. Röviden kívánom megemlíteni a kormány­nak azon, azt hiszem mindenki által sérelmes­nek talált kényelmes szokását, hogy még min­dig az 1912. évi LXIII. tcikkel operál. Vala­hányszor egy kényes kérdést meg akar oldani, egy magánjogi kérdést, amelyet most már a háború megszűnte utáni harmadik esztendőben a törvény rendes útjára kellene terelni, a kor­mány, ha az neki kényelmes, azt, akárcsak egy merész kardvágással, az említett törvénycikk alapján rendelettel intézi el. Egészen bizonyos, hogy az a régi törvény, amely kivételes jogokat adott a kormánynak, kivételes és háborús időkre volt adva, mert 16. §-ában még a magán­jogok tekintetében is megengedte, hogy a fenn­álló törvényektől eltérő intézkedéseket is álla­pítson meg. Csak nem gondolja bárki, hogy mikor három évvel vagyunk a háború után . . . Szádeczky-Kardoss Lajos : Dehogy vagyunk ! Pető Sándor: Hogy intencionálta, vagy intencionálhatta az 1912-es törvény azt, hogy ebben az időben is közönséges és bíróilag meg­oldható magánjogi kérdéseket ezen kivételes törvény felhasználásával döntsenek el? Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Nem tudhatta a törvény, hogy Garami törvénytelen dolgokat fog csinálni. Pető Sándor : Nem arról, hanem általános­ságban akarok beszélni. Sok ilyen dolog van. A mozirendelet is idetartozik stb. Teljesen le­hetetlen és nem illik egy parlamentáris kor­mányhoz, merem állítani, nem illik a Nemzet­gyűlésnek felelős kormányhoz, hogy evvel a tör­vénnyel éljen, ha az nem feltétlenül szükséges, de különösen nem illik — és azt hiszem, ebben mindenki igazat fog nekem adni — az az el­járás, hogy nem teszik meg azt, hogy legalább mutatnák be ezeket a rendeleteket a Nemzet­gyűlésnek, hogy ezekhez esetleg utólagos kriti­kával hozzászólhassunk. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter: A ministerelnök múltkori beszédében ki­látásba helyezte. Pető Sándor: Köszönöm szépen. Még egy kérdésre akarom felhívni a t. kormány figyelmét és evvel be is fejezem fel­szólalásomat. Nagyon örülök, hogy itt van Haller István t. volt kultuszminister ur. Az ő tényét kívánom egész objektíven kritika tárgyává tenni és felkérem a kormányt és a t. Nemzetgyűlést, hogy azt a hibát — ezzel nem bántok senkit, hiszen emberek vagyunk, mindnyájan hibáz­hatunk, — amelyet itt elkövettek, korrigálni méltóztassék. Az egyetemi oktatás terén lévő — nem erős a kifejezésem ós indokolt — törvénytelen hely­zet orvoslását szeretném elérni és szeretném a kormány figyelmét felhívni, hogy ezen orvoslás bekövetkezzék. Méltóztatik emlékezni a t. kép­viselő urnák, aki e törvényjavaslatot a Ház elé hozta, és aki ezt nagy energiával keresztülvitte, hogy az 1920. évi XXV. te. 2. §-a arról rendel­kezett — mert én most az egész törvényt, bár­milyen anakronizmusnak és igazságtalannak tar­tom is, megtámadni nem akarom, és hiábavaló vitatkozás is volna, de egy törvény végrehaj­tása mindenkor ellenőrizhető és ha a törvény nincs jól végrehajtva, erre a figyelem minden­kor felhivható, és azért vagyok bátor erről a költségvetés keretében beszélni — mondom a törvény 2. §-a azt mondja, hogy : »Az 1. § rendelkezései az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók, valamint a bölcsészettudományi, továbbá az orvostudo­mányi karokra középiskolai érettségi bizonyít­vány birtokába beiratkozva volt rendkívüli hall­gatók további beiratkozási jogát nem érinti« .. . Egyet fog érteni velem, t. képviselőtársam abban, — hiszen ő magyarázta igy, én is részt­vettem a vitában és ebben egyöntetű volt az álláspont — hogy azt a numerus clausust csak az újonnan jelentkező elsőéves egyetemi hall­gatókkal szemben alkalmazzák. Itt sokféle pa­nasz, indokolás és vita volt e tekintetben, hogy mi történjék azokkal a kedvezőtlen felekezeti viszonyok közt lévő egyetemi hallgatókkal, akik 1—2—3 évet tanultak, harctéren voltak és most hazajönnek folytatni tanulmányaikat, letenni vizsgáikat. Ezekre nézve ez a szakasz azt mondja és a beszédek is azt mondták, hogy ezekre a numerus clausus nem vonatkozik Akik már be voltak írva az egyetemre, azok korlátlanul, szám nélkül és felekezetükre való tekintet nélkül fel­vehetők, természetesen mindenkire áll az a követelmény, hogy nemzethű és erkölcsi tekin­tetben valamiféle cenzúra lesz, és aki azt meg­üti, annál folytatólagos tanfolyamokat hallgató diákokra nézve nem lesz numerus clausus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom