Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

350 A Nemzetgyűlés 200. ülése 1921. zati tényezők, amelyek előttünk nem egyszer kifejtették a maguk álláspontját az elmúlt két esztendő alatt, annyiszor hangoztatták az úgynevezett magyar orientációt. Itt a magam részéről azt kell hogy megállapítsam, hogy — sajnos — ez a magyar orientáció nem annyira magyar orientáció volt, mint inkább abban a színben tűnt fel befelé és kifelé egyaránt, mintha habsburgi orientáció lett volna. A passzivitás a legnagyobb bűn egy kormányzatban ; kétszeresen bűn ilyen nehéz és súlyos viszonyok között, még nagyobb bűn akkor, ha ezt a passzivitást az illetékes külpolitikai tényezők csak hipotézisekre alapítják. A másik hiba, amiről említést tettem, az, hogy habsburgi irányúnak tűnt fel az az orientáció, amelyet mindig, következetesen magyar nemzeti orientációnak neveztek. Ez előttem természetesnek tűnik fel, azért, mert külügyi kormányzatunk csaknem minden illetékes tényezője, akivel a kommün bukása után ezalatt a két esztendő alatt találkoztunk, kint és bent a Habsburg-trón árnyékában nőttek fel, (Igaz! ügy var ! jobbfelöl.) és ahogy Bánffy külügyminister ur is legutóbbi beszédében elismerte, a régi császári diplomácia sem lélekben, sem érzésben nem volt kifejezője a magyar léleknek, a magyar gondolatnak, a magyar törekvéseknek. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a nemzeti szerencsétlenség természetes folyománya annak, hogy a magyar külügyi kormányzat valóban — sajnos, hogy ezt az erős kifejezést kell használnom — sokszor ugy tűnt fel nekünk, hogy a bécsi császári külügyministeriumnak idetelepített fiókja. Giesswein Sándor: A belügyi is olyan. Berki Gyula : A bécsi külügyministerium pedig arról volt hires, amint azt mindnyájan tudjuk, hogy mindig későn értesült mindenről, és amikor valamit megtudott, akkor nem hitte el mindaddig, mig annak káros következményeit nem érezte, aminek mindig a magyar nemzet itta meg a levét. Szijj Bálint : Ezért vesztettük el a háborút ! Berki Gyula : Ha jól tudom, körülbelül 1500-ra rug azoknak a tisztviselőknek száma, akiket a bécsi császári külügyministeriumból ide, az úgynevezett magyar külügyministeriumba áttelepítettek. Születésüknél fogva legnagyobb részben magyar anyáktól származnak ezek, azonban a nevelésük nem volt magyar; és ha magyar anyától származik is az ember, a nevelés teljesen ki tudja forgatni a lelkületéből, eredetéből, egyéniségéből. Nem tudom, méltóztatnak-e tudni azt, hogy a magyar külügyministeriumban körülbelül 10 ügyosztály van. Rassay Károly : És 8 meghatalmazott minister, akit fizetünk. Berki Gyula: És ha az ember megfordul ebben a külügyministeriumban, sajátságos hang üti meg a fülét. Az osztrák-német nyelv nagyon otthonos ott még ma is. Látszik, hogy a megévi június hó 2-án, csütörtökön. csontosodott szokásokról nehezen tudnak ezek az urak lemondani. Tíz ügyosztálya van a kis csonka Magyarország külügyministeriumának. (Mozgás.) Rassay Károly: 32 éves ügyvivők. Berki Gyula : Ezt a pénzügyminister úrhoz adresszálom. Mit gondol ő, hogyha a régi nagy Magyarország megvolna, volna-e szükség arra, hogy ilyen hatalmas külügyministeriumunk legyen? Megbírja-e ez a kis csonka Magyarország ezt a túlságos nagy bürokráciát, amely bürokrácia, hogy mit termett és mit hozott nekünk, azt ma, nagyon sajnos, szomorúan tudjuk megállapítani. Hiszen ha fel akarnám sorolni ennek a mi úgynevezett magyar küiügyministeriumunknak a hibáit, akkor nem volna elég a nyolcórás ülés. (Derültség.) (Az elnölci széket Rakovszky István foglalja el.) Nem akarom a figyelmüket annyira túlzottan igénybevenni, mégis néhány dologra rá kell mutatnom ; így arra, hogy ezek a külügyi tisztviselők, akik itt a magyar külügyministeriumban helyet foglalnak, nagyrészt osztrák nevelésű diplomaták. Nagyon helyesen mondotta az előttem szóló Szabóky igen t. képviselőtársam, hogy az osztrák diplomáciai iskolában megtanítottak minden fiatal diplomatát arra, hogyan kell a monoklit elegánsan a szemre tenni, milyen kabáthoz milyen nyakkendőt kell felvenni, milyen ruhához milyen bokavédő illik, de nem tanították meg őket arra, hogy miképen kell egy ország gazdasági, pénzügyi, ipari, szociális, politikai mélyenfekvő helyzetét és annak a helyzetnek okait kifürkészni és kibogozni. Ez meg is látszott azon a külpolitikán, amelyet ennek a nemzetnek a bőrére Bécsben . . . Rassay Károly : Budapesten is ! Berki Gyula : . . . akarata ellenére is folytattak, és sokszor Budapesten is. (Igaz! ügy van! Mozgás.) Van azonkívül a mi külügyministeriumunknak egy másik eredendő hibája, az, hogy ezt a ministeriumot az októberi összeomlás idejében szervezték meg. Ez a szervezet nagyon laza, nagyon gyenge és nem bir avval az erővel, amelyre ma szüksége volna ennek a nemzetnek. Ehhez járul még az, hogy a diplomaták legnagyobb része Bécsből lett ide átterelve. De nemcsak itt Budapesten vagyunk igy, hanem a külföldön is; igy vagyunk a külföldi képviseleteinkkel is. Sajnos, de me-? kell állapitanunk, hogy külügyi képviselőink legnagyobb része ugyanennek az osztrák diplomata-iskolának a neveltje. Rassay Károly: ösak még tanoncok! Berki Gyula : Én őszintén megmondom, hogy ezekben nem bizom. Ezeket a diplomatákat ajánlom a külügyminister ur szives figyelmébe : nagyon drágák és nagyon rosszak. A pénzügyminister ur, amikor a pártunkban bemutat-