Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

306 A Nemzetgyűlés 199. ülése 19k oldalon. Felkiáltások : Megbánta !) erre nézve I nincs mit mondanom. De miután június l-e van és ennek a költségvetésnek összegét már az utolsó krajcárig becsületesen elköltöttem, arra kérem a t. Nemzetgyűlést, ne méltóztassék a vitát tovább folytatni, r hanem méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés.) Szilágyi Lajos : A kormánypárthoz tessék fordulni. Negyven szónok van. Elnök: Szólásra következik? Vasadi Balogh György jegyző : Jármy 3 ózsef ! Jármy József: T. Nemzetgyűlés! Az állam vagyona az összes polgárai vagyonának összességéből áll; ha a polgárok kárt szenvednek, akkor maga az állam is kárt szenved. Ebből a tételből kiindulva, óhajtanám némely terményeinknek pénzügyi és kiviteli szempontból való értékesítését tárgyalni. Itt van bortermelésünk, amely a mai alakulatokban főtermelési, főkiviteli cikkünket képezi. (Ugy van! half elől. ) Búzatermő területünk csökkenése folytán a búza többé nem képezheti, ugy mint azelőtt, főtermelési cikkünket. Ami a bortermelésünket illeti, a tulajdonosok óriási költséggel, nagyon sok akadállyal létesitették ezt a jelenlegi szőlőterületet. A szőlő rengeteg esélynek van alávetve, amire itt e költségvetés keretében természetesen nem térek ki; ezzel a rengeteg költséggel azonban, ezzel az óriási sok esély lyel szemben vagyonváltság szempontjából a szőlő igen rossz alanyt képez. Ez egy olyan adóalany, amely annak van kitéve, hogy évekig nem teremhet akkor, hogyha azt alaposan nem kezelik ; tehát szinte lehetetlennek tartom, hogy erre egy nagyobb vagyonváltság vettessék ki. A mi értékesítési viszonyaink a borral szemben teljesen bizonytalanok. Valódi borkereskedelmünk jóformán alig van. Valamennyi borkereskedő többé-kevésbé, — tisztelet a kivételnek, 2—3 vagy 4 ilyen céget ismerek, — ad hoc emberek : ma fával és holnap borral kereskednek. Az ilyen kereskedelem nem biztosithatja az elsőrendű terményünknek a külföldön azt a pozíciót, amit méltán megérdemel. Ebben a tekintetben kénytelen vagyok Franciaország fejlődésére utalni. Franciaország három termelési zónára van beosztva, ezek legfőbb ága tulajdonképen a szőlőtermelés. Hajdanában Franciaország, illetve Paris tisztán és kizárólag a bortermelésének, finom borainak köszönhette, hogy az összes idegenforgalom lassan-lassan feléje terelődött. Az a rengeteg pénz, amelyet az idegenforgalom hozott, tette lassankint Franciaországot egyebektől eltekintve, azzá a gazdag országgá, amivé lett. A mi borunk jóformán mindjárt a francia bor után kövétkezhetik kvalitás tekintetében. Ha mi azt máskép kezeljük és más célpontok lesznek nálunk irányadók, akkor részben elérhetjük kis 21. évi június hó 1-én, szerdán. ország létünkre azt, amit Franciaország. A legtöbb borunk kimegy a külföldre s ott elvegyül az ottani borok között. Ott van pl. Ausztria, volt alkalmam elégszer meggyőződni róla, hogy roppant savanyu, rossz borokkal bir, de ezeket a • borokat helyes pincekezeléssel, azáltal, hogy borainkkal feljavítják, elsőrendűvé teszik. Ott vannak pl. a Rajna és Mosel melletti borok. Ezek a borok a szüretelés alkalmával savanyu lőrét képeznek, de azáltal, hogy helyesen kezelik azokat, némi megengedett javiíásókat eszközölnek rajtuk, válnék azzá a finom palackborrá, amelyet az egész világ ismer. Franciaországban a pezsgőgyártás volt az, amely megmentette jóformán a francia bornak hírnevét. Ami homoki boraink,—de nem a legsavanyubbak, a legrosszabb fekvésüek, — azonkívül könnyebbfajta zamatos hegyi boraink elsőrendű pezsgőanyagot képeznek. A pezsgőgyártásnak felkarolásával, azzal, hogy áttérnénk arra, hogy a borainkat helyesebben kezelnék, elsőrendű kiviteli cikké válhatik az. így pl. az összes külföldi palackborokat szprittelik, még pedig ott Franciaországban előállított konyakkal. Ott van a Bois-dure-szőlő, amellyel óriási területeket ültetnek be s ez egyike a legelsőrendű, konyakgyártásra alkalmas szőlőfaj oknak. A savanyu, rosszabb borokat is konyakká dolgozzák át. A legfinomabb Chateau-Margot vörös bor, a spanyol borok összessége mind szprittelésen vagy — ugy ahogy a moseli és némely rajnai borok is — cukrozáson mennek keresztül. Ezek a műveletek nálunk tiltottak, holott pl. a bécsiek megveszik az itteni borokat s ezer és ezer hektoliterszámra gyártanak belőle édes bort, amely a külföldön mindenütt ismeretes, holott a világnak majdnem az ehőrendü bora, a mi tokaji borunk, formálisan ismeretlen marad. Egy előfordult esetet tudok felhozni. PL Sumatra n Sabangban is lehet magyar bort kapni, t. i. tokajit ; de ez a tokaji nem magyar bor, ez osztrs k bor, amely HIÎ gyár tokaji név alatt szerepel ott. Ha tehát mi azon a régi, elavult bortörvényünkön változtatnánk némikép és meg lenne engedve a szprittelés és a cukrozása a borainknak, akkor nem volnánk nagyon rossz, savanyu évjárat esetében annak kitéve, hogy borainkat egyszerűen magunknak kell elfogyasztanunk. Abból a szempontból, hogy hogyan volnának értékesíthetők a mi boraink, a külkivitel tekintetében volna egy propozicióm, (Halljuk ! Halljuk !) még pedig az, hogy azt a részét, tokaji borainknak, amelyet nem fogyasztunk el itthon, vagy amelyet nem vásárolnak meg direkt azzal a célzattal, hegy mint tokaji boit értékesítsék, dolgozzuk át sherrynek, ugy ahogy a spanyol bort átdolgozzák. Ezt a műveletet circa 2—3 év alatt lehet erős szpritteléssel és megfelelő kezeléssel elérni. így az angol-szász ízlésnek megfelelő produktumot kapnánk és meghódítanánk ezzel a fajta borunkkal a világpiacot, s épigy lehetne