Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

304 A Nemzetgyűlés 199. ülése 1921, évi junivs hó l-én, szerdán. van ! a szélsobalóldalon.) és amely egyedül lehet a magyar jövő reménysége, és ennek a jobbra és balra egyaránt eltévelyedett jelen generációnak expiálása a történelem ítélőszéke előtt. En ugy érzem, hogy a magyar kormányzat ezt a nagy gondolatot, a megbékülésnek és a demokráciának ezt a nagy, átfogó gondolatát még nem találta meg, s épen ezért bizalommal nem viseltetem iránta és a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Kassay Károly igen tisztelt képviselő ur most elhangzott beszédében több kérdést intézett hozzám, amelyek közül szives engedelmükkel kettőre válaszolni kívánok. Azért csak kettőre, mert a többi kérdés nem tartozik az én szakomra. Én sem kül-, sem belpolitikát nem űzök, ezekkel nem foglalkozom, sőt azt hiszem, hogy nem is értek hozzájuk. (Ellenmondások.) Ennélfogva én e támadásokra annál kevésbé válaszolhatok, mert egyet mondhatok t. barátomnak: én hü maradtam és hű maradok az én liberális meggyőződésemhez, a kabinet többi tagjai nálam jóval konzervativebbek, mégis azt kell mondanom, — és Vass József t. barátom és ministertársam a tanúm rá — hogy mi, a kormány tagjai, mióta fél éve a helyünkön vagyunk, sokszor késő éjszakáig ülünk együtt az ország gondjai felett tárgyalva, de soha nekünk még pártérdek eszünkbe nem jutott, soha ez a szó : »pártérdek« a szánkon ki nem csúszott, hanem mindig közösen igyekeztünk az ország igen nehéz gondjait, amennyire tőlünk telt, könnyíteni. T. barátom két gondolatot volt szives beszédében felvetni. Az egyik kérdése a valuta mostani kisebb ugrálására vonatkozott, a másik a pénzügyi kormányzatra, vagyis arra a kérdésre, miért kell ezt a költségvetést most tárgyalni. Ami a valuta ugrálását illeti, egy kis záporeső következett be, amely már elmúlt és amely némely gyengébb idegrendszereket kisebb realizálásra indított. B. Szterényi József: Nagy pusztításokat okozott ! Hegedüs Loránt pénzügyminister: Amint t. barátom nagyon helyesen mondotta, a valutát nem a pénzügyminister, csinálja, hanem a nemzet termelő munkája. És mert a termelő-munka fokozódik, ezért a pénzügyek terén a konszolidáció hétről-hétre emelkedik, és a magyar valutának a belső értéke hétről-hétre gyarapodik. Most is mi történt? Minden intervenció nélkül a magyar korona, tisztán a maga belső erejével, leverte a külföldről jött u. n. ultimo-spekulációt, és ez által, amikor a kisebb kezek kimentek a spekulációból, a magyar korona — anélkül, hogy egy krajcárba is került volna — szépen ismét visszament és egészen bizonyos, hogy tovább is felfelé fog menni. A múltkoriban Sándor Pál t. barátom megkérdezte, hogy nem interveniálok-e a korona érdekében. Most méltóztatnak látni, hogy nem volt semmi intervenció. Nem is lehetett volna, mert hiszen nem költhettem el a magyar állam nem létező milliárdjait koronavásárlásra. Ez a kis ugrálás is mutatja, milyen tiszta kézzel jártam el, és hogy a korona javulása tisztán a nemzet munkájának és az én kemény programmomnak köszönhető. (Közbekiáltások a szélsobalóldalon.) A felelősséget vállalom a nemzet előtt és meg vagyok győződve, hogy itt semmi baj nem lesz. Sokkal több felelősséget viselek, mint bárki önök közül és azt állom is. Ennélfogva merem mondani, hogy itt semmi baj nincs és egész nyugodtan merem állítani, hogy a korona belső értéke folytán növekedik. Hogy mikor? Ezt is többször megmondottam. Mindaddig, amig a pénzcserén nem vagyunk túl, nem szabad semmihez hozzányúlni, mert minél jobban emelem a korona értékét, annál több hamis bankjegy zúdulna a magyar állam nyakába, ami azt teszi, hogy annyival emelkednék a magyar állam adóssága, ami a megjavult valutánál óriási terhet jelentene. A Nemzetgyűlés általában azt kívánta és nekem is az a felfogásom, hogy egyetlen jóhiszemű magyar embernek sem szabad károsodnia a hamis lebélyegzésü pénzek miatt. Ezért kénytelen vagyok néha egyik szememet becsukni és némely községnek nem jól lebélyegzett pénzét is átvenni, mert a szegény parasztot nem büntethetjük meg azért, mert voltak olyan emberek, akik a bankjegyeket hamis bélyegzővel látták el. Annyit azonban legalább is meg kell tennem, hogy a hamis lebélyegzésnek ez a folyamata ne zúdítson még súlyosabb terhet a nyakunkba. Meg kell gátolnom a további folyamatot, és erre más mód nincs, mint hogy siettetem a kicserélést. A kicserélésnél, mint méltóztatnak látni, semmiféle akadályt nem gördítek senki elé. Még az 5 és 10%-os levonásokat is sokkal későbbre halasztottam, mikor a falusi közönség a maga pénzét már teljesen kicserélte. Elegánsabban és lojálisabban már igazán nem járhattam el a magyar állampolgárokkal szemben. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A tervem az, hogy a jövő héten megkezdem a százkoronások kicserélését, majd a kisebb pénzek kicserélését is. A kicserélés annál nehezebben fog menni, minél kisebb pénzekről van szó, mert annál több és annál több rongyos pénzjegyet fognak hozni. Ugy képzelem, hogy július elején az önálló magyar jegyintézet megkezdheti a maga működését. (Elénk tetszés.) Attól kezdve a külföld látni fogja, hogy minden szombaton a hivatalos lapban — épugy mint Franciaországban vagy Angliában — meg fog jelenni a pontos kimutatás, hogy mennyi a bankjegyforgalom, mit költött el a pénzügyminister.