Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

'1. évi június hó 1-én, szerdán. 290 A Nemzetgyűlés 199. ülése 19, Rassay Károly: A ministerelnök ur az országot az 1918 októberi események megismétlődésétől félti. Nekem nincs jogom azt mondani, liogy a ministerelnök ur rémképeket lát, azonban meg kell állapitanom, hogy ha ezt a politikát folytatja és ha nem tesz le arról az agyrémről, hogy az ő kis politikai barátait az értelmiség diadalra juttatásának ürügye alatt a nemzet nyakára még egyszer ráültesse, akkor ö viszi bele az országot az októberihez hasonló eseményekbe, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lát ő rémképeket, csak az okot nem helyesen jelöli meg és talán az orvosságot sem jelöli meg helyesen. A ministerelnök ur hősi pózban — ezt talán a miliő tette, amelyben beszélt — állt oda, mondván, hogy »bennem emberükre fognak találni«. Hallottuk mi ezt már ebben a Házban elhangzani, hallottuk már az : »eltaposom«, »szétszórom«, »eltiprom« és hasonló kifejezéseket és amikor kritikus idők jöttek, akkor ezek a nagy energiák, ezek az odaállitások, ezek a fenyegetések levegővé oszlottak széjjel. Nem, t. Nemzetgyűlés, a baj is ott van a láthatáron, és az orvossága is megvan, de nem az az orvossága, hogy fenyegető pózba odaálljunk, hanem hogy ne folytassuk azt a politikát, amelyet a t. ministerelnök ur akar itt inaugurálni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T, Nemzetgyűlés! Ez ellen a politika ellen küzdünk teljes őszinteséggel és nyíltsággal. Küzdünk azért, mert ugy látjuk, hogy ezzel az országot újra katasztrófa elé akarják vinni. Azt akarjuk épen azért, hogy a nemzetnek adják vissza nagykorúságát. Ma ez a nemzet kiskoruságra van kárhoztatva. Az akarjuk, hogy adják vissza a szabadságot neki az egész vonalon, hogy olyan politika követtessék itt, amilyet ő maga lát legjobbnak saját érdekében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ehhez azonban meg kell állapítanom, hogy elsősorban is parlamentáris kormányzat kell, de sajnos, meg kell egyúttal állapitanom, hogy az alkotmányos élet felvétele óta az első Simonyi-kabinettől eltekintve, az utána következő kabinetek a parlamentarizmus kellékeivel nem igen rendelkeztek. A parlamentáris kormányzatnak első alapfeltétele, hogy a kormány birja a parlament többségének bizalmát. Es vájjon elmondhatjuk-e ezt, akár a Teleki-kormányról, akár a jelenlegi kormányról, hogy a maga egészében és összetételében a Nemzetgyűlés többségének bizalmát birja? Meg vagyok győződve arról, hogy ha őszintén akarunk beszélni, ha a nemzetnek őszintén akarjuk megmondani az igazságot, akkor azt kell mondanunk, hogy itt egy oktrojkormány van, amelynek nincs gyökere a magyar parlamentben . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos: Felülről küldték! Rassay Károly: ...amely kormány nem a bizalom alapján kormányoz, hanem kizárólag a Nemzetgyűlés szerencsétlen parlamenti viszonyainak felhasználásával, tehetetlenségének felhasználásával tengeti máról holnapra életét. Hiszen én nem hiszem, hogy a legnagyobb derűvel ne olvasnák majd utódaink, egyszer azt a parlamenti életet, amely itt a Nemzetgyűlés falai között folyik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy egyszer az igazságügyminister ur ellen szavaz az u. n. kormányt támogató többségi párt tekintélyes része, majd a ministerelnök ur megállapitásaival szemben helyesel a homlokegyenest ellenkező megállapításoknak és végig tudnék talán menni a ministerium minden egyes ministerén, akik ezzel a bizalmatlansággal napról-napra kénytelenek találkozni itt a Nemzetgyűlés termében. És ezzel szemben azt látjuk, hogy sem a ministerekben nincs meg az az erkölcsi kötelességérzet és bátorság, hogy ennek a konzekvenciáit nyíltan levonva odaálljanak a párt elé... (Derültség. Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Nyugodtan tovább ülnek pirulás nélkül ! Rassay Károly : ... és tisztáznák ezt a lealázó helyzetet. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Annyi erkölcsi érzés mindig van bennem, mint önben ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Leghevésbbé van a minister úrról szó!) Balla Aladár : Azt nem lehet így elintézni ! Szavaztasson bizalmat magának a kisgazdapártban ! Rassay Károly: Én a t. közoktatásügyi minister ur közbeszólására beszélni fogok majd arról az időről, amikor a minister ur még nem ült a ministeri székben. Sokkal szomorúbban állapítom meg azonban, hogy a pártokban sincs meg az az energia, amellyel vagy odaállnának és a kormányt kényszerítenek saját politikájuk követésére, vagy pedig elsöpörnék a kormányszékből. A Nemzetgyűlés is látja ezt a betegséget, látja az egész politikai világ és csodálatos orvosságot akarnak ellene kitalálni, az egységes párt orvosságát. Én azonban azt hiszem, hogy itt az egészséget összetévesztik magával az orvosszerrel. Az egységes párt, az már a parlamenti egészség állapota. Ne azt keressék. Azt tudjuk, ez után vágyódunk, mint ahogy vágyódik a lázbeteg az egészség után ; de keressék az orvosságot, a medicinát ennek az egészségi állapotnak az elérésére. És ha ezt keresik, mindenesetre abból kell kiindulni, mi lehet annak az oka, hogy a magyar parlamentben, bár egy, majdnem azt mondhatnám, egységes hangulat teremtette meg a magyar Nemzetgyűlést, nem tudott kialakulni egy egységes párt. Azt hiszem, nem járok messze az igazság megállapításától akkor, amidőn azt mondom, hogy azért nem tudott megalakulni egy egységes párt, mert azt nem a természetes folyamat utján akarták létrehozni. Nem ugy akarták létre-