Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

A Nemzetgyűlés 198. ülése 1921. évi május hó 31-én, kedden. 267 szerint nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse, mert nem fognak egyetlenegy angol, francia vagy olasz katonát sem ideküldeni, hogy a mi érdekeinket megvédjék. De menjünk tovább. Az olaszok a mi barátaink voltak. Az olaszok farkasszemet néztek a jugoszlávokkal és ime, ma teljes barátság hozza őket össze. Rassay Károly : A Habsburg-kérdés összehozta őket ! Sándor Pál : Mi Rapallóig nem tudtunk semmit sem, és azt hiszik, hogy ha arról lesz szó, hogy Magyarországot feldarabolják és Olaszországnak fogják adni pl. az Adriai-uralomnak egy részét, akkor Olaszország bolond lesz inkább bemasirozni Magyarország létérdekeiért, mintsem hogy megkapja azt, ami után eddig áhítozott ? Bocsánat, ezek nem szentimentális kérdések az államokban, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ezek állami érdekek, amely állami érdekeket ők meg akarják óvni, úgyhogy én nem hiszem, hogy abban a helyzetben leszünk általában, hogy itt segithessünk. De nézzük a mi államférfiainkat. Milyen államférfiak képviselik a külügyi politikát a körülöttünk lévő államokban, és milyenek nálunk ? A mi külügyi hivatalunk, amint hallom, háromszor olyan nagy hivatal, mint amilyen maga a Ballplatz volt. A mi kiküldötteink csupa fiatalemberekből állanak, akik az 1913—14. évi listában még elő sem fordulnak, tapasztalatlan emberek. Azután vannak olyan kimustrált régi, osztrák diplomaták, akik ugyan magyar emberek, akiket azonban már előbb is olyanoknak ismertek, mint akik semmit nem tudnak kivinni. Ezek a fiatalemberek is a rossz fáma szerint csak azért vannak ott, hogy kellő időben »platzhalterek« legyenek arisztokraták részére. (Mozgás.) Tovább megyek. Most valami kis dolgunk akadt Parisban. Ki van ott ? Két gróf és egy herceg. Hát hogyan képzeljük mi azt, hogy azok a francia diplomaták, azok a francia államférfiak, akik szocialistákból és szabadkőművesekből állanak, akik bennünk egy feudális uralmat látnak, (Mozgás.) ezek azt a két grófot és herceget a keblükre fogják ölelni és nem fognak félni attól, hogy ők épen az ő érdekük ellen cselekszenek ? (Zaj.) Nem lett volna okosabb, ha mi polgári egyéneket küldünk ki oda ? (Zaj.) Meskó Zoltán : Aki rátermett, azt kell kiküldeni, akár gróf, akár nem ! (Zaj.) Sándor Pál : Elmultak már azok a régi idők, amikor finom rokokó szalonokban csinálták a külpolitikát, amikor a szép kravátli, a lakkcipő és a nagy név voltak a főkellékei a diplomatáknak. Ezek az idők mikörülöttünk már elmultak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ma a* gazdasági és jogi tudás, az államtudományok ismerete, az emberek ügyessége, az emberek élénk esze határoz. Ma minden helyre a megfelelő embert kell áUitani. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Örült nagy hiba tehát a mi részünkről, hogy mi nem akarunk tanulni. Nekünk mindenhová olyan embert kell küldeni, aminő arra a helyre való. Ha véletlenül olyan országról van szó, ahol a feudálisok vannak uralmon, oda, igenis, hercegeket vagy grófokat küldünk. De ahol szocialisták vagy szabadkőmivesek uralkodnak és azoktól függ bizonyos tekintetben a sorsunk, oda ne küldjünk grófot vagy herceget, hanem olyan embert, aki abba a környezetbe illik. (Mozgás.) Én azt tartom, itt az ideje annak, hogy mi itt a Nemzetgyűlésen őszintén és nyiltan beszéljünk, még akkor is, ha az embernek emiatt kellemetlenségei vannak. A külföldi képviseletek kérdését a Nemzetgyűlésnek ugy kell megoldania, ahogy azt a magyar nemzet érdekei megkövetelik. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha kizárunk minden protekciós rendszert, minden osztályrendszert, és csak olyanokat küldünk ki, akik erre a misszióra alkalmasak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy visszatérjek ismét a mi közállapotainkra: figyeljük csak meg, mit tettek a körülöttünk lévő országok. Ausztria, mintha nem is történt volna detronizálás, folytatta a régi politikáját. A bolsevizmust legerősebben Ausztria támogatta Magyarországon. Ausztria nélkül a bolsevizmus Magyarországon nem tarthatta volna magát egy hétig sem. Dánér Béla : És a zsidók nélkül ! Sándor Pál : Erre majd feketekávénál fogok felelni. Engem nem fog megzavarni a t. képviselő ur. Ahhoz túlságosan fiatal. (Derültség.) Ne felejtse el, hogy én már húsz éve ülök ezeken a padokon és engem ilyesmikkel nem lehet zavarba hozni. Dánér Béla : Én ismerem a zsidó méregkeverést ! Sándor Pál : Parancsoljon ! Éntőlem megkaphatja a kellő kezelést. (Derültség.) Ismétlem, a bolsevizmus csak ugy tarthatta fenn magát nálunk, hogy Ausztria istápolta, segítette. Sőt merem állítani, hogy Ausztria abban az irányban is közreműködött, hogy nálunk az antiszemita áramlat erősbödjék, még pedig csak azért, hogy ne legyen itt egységes Magyarország, hogy Magyarország minden tekintetben gyengüljön és nyilt prédája legyen a körülöttünk lévő államoknak. (Ellenmondások a középen.) Nem tréfa ez, uraim. Én hallok az utolsó időben nagyon sokat az u. n. korridorról. Tudjuk, mi az a korridor. A korridor a következő lépés. És a korridor után fog következni Magyarország teljes szétosztása, ha csak nem állítunk odavaló, erélyes embereket a kellő helyre. (Zaj.) A korridor kérdése rettentő kérdés és azt hiszem, hogy Benes párisi útja nagyon is összefügg ezzel a kérdéssel. Benesnek még minden útja nagyon sokba került nekünk, magyaroknak. Dánér Béla : Kik azok az arravaló emberek ? Sándor Pál : Például a t. képviselő ur ! (Derültség.) Dánér Béla : Azt hittem, hogy a t. képviselő ur. (Mozgás.) Sándor Pál : Én már nagyon öreg vagyok erre. Kuna P. András : öreg ember nem vén ember! (Derültség.) 34*