Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

A Nemzetgyűlés 198. ülése 1921. évi május hő 31-én, kedden, 263 amint itt irva van —• rettenetes kavarodás támadt amiatt, hogy kormányt akarnak a közhangulat ellen kinevezni, amit bizonyít a Magyar Hírlapban megjelent ez a kabinetalakitási terv is. Ezért a nemzeti tanács alakitását elhatározták. Az egészet pedig Windisch-Graetz herceg machinációjának tartották, hogy Andrássyt egyszerre kancellárnak nevezték ki. Gr. Andrássy Gyula: Kancellárnak? Sándor Pál : Rendesen ugy hivták Magyarországon a külügyministert, hogy kancellár. Gr. Andrássy Gyula : Hangulatot akartak csinálni ! Sándor Pál ; Ünnepélyesen visszavonom ezt a szót és kijelentem, hogy én nem akartam hangulatot csinálni, eszemágában sem volt. Konstatálhatom tehát, hogyha az egész Windisch-Graetz herceg machinációja volt, akkor a magyar nemzeti tanács megalapítója voltaképen mégis gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur. (Mozgás a középen.) Mert ha akkor átveszik a kormányt, ha ugy volt, hogy elintézték a dolgot akkép, hogy átvehetik a kormányt Andrássyval együtt, akkor ki lehetett volna kerülni azt, hogy Magyarországon általában nemzeti tanács alakuljon. S nézetem szerint itt indul gróf Andrássy Gyula ennek a tragédiának ötödik felvonásába, amely aztán véglegesen megpecsételte országunk sorsát. Azt vélem, hogy soha alkalmasabb ember nem volt az ország akkori bonyolult ügyeinek vezetésére, mint ő. Maga a nemes gróf is azt állította, hogy Károlyi Mihályt nem szabad egyedül hagyni. Ez saját maga kijelentése. Ha tehát ő maga abban a véleményben volt, hogy Károlyi Mihályt nem szabad egyedül hagyni, akkor neki nem lett volna szabad a Ballplatzra menni közös külpolitikát csinálni, akkor itt kellett volna maradnia saját veje mellett, hogy ezt a külpolitikát, mint magyar politikát folytassa. Az ő kötelessége volt akkor itt maradni és el nem menni Magyarországból. De ha már elment Bécsbe, ha már konstatálta azt, hogy az ő lépései lehetetlenek voltak, amelyeket ő akkor Magyarország és Ausztria-Magyarország érdekében tett, akkor is nézetem szerint még áldozatok árán is itt kellett volna maradnia. Ugy mint Wekerle, Szterényi, Szurmay és mások tették, akik itt maradtak és az életükkel játszottak ; (Ugy van !) mert pl. Wekerle nagyon erősen játszott az életével. Tehát a t. képviselő urnák, még ha az életével játszott volna is, mint boldogult édesapja . . . Gr. Andrássy Gyula : Ép ugy játszottam az életemmel, jobban, mint a képviselő ur itten a bankokban. Sándor Pál : Meglehet, hogy

t jobban, de én semmi érdemet ebből nem vindikálok magamnak, csak azt mondom, hogy én nem voltam bankokban soha, nincs egy igazgatósági tagságom se, tehát ez is egy gyenge motívum, gróf ur. En lehettem volna és lehetett volna onnan igen nagy jövedelmem, — felajánlották — de nem mentem oda, ami különben nem is fontos, tehát nem is beszélek róla, hiszen én egy kisember vagyok a t. képviselő úrhoz képest. En egyszerűen csak az ország szituációját akarom megrajzolni ugy, ahogy én látom, ha ellenkezők a vélemények, tessék tovább vitatkozni, máskép megvilágítani, tessék megmondani, hogy mindaz, amit mondok, nem igaz, de igy legalább végre látni fogja a nemzet, hogy hányadán volt és hányadán van s hogy milyenek a kilátásai. Én tehát azt mondom, ha abban a pillanatban a gróf ur itt maradt volna, akkor meg vagyok győződve róla, az ő bölcsessége, amelyet mindenki ismer, az ő nagy államférfiúi tudása, azoknak a szálaknak kézbentartása révén, amelyek csak az ő kezében egyesülhettek, más kezében nem, nem jutottunk volna oda, ahova jutottunk. Mert hogy nem kellett odajutni, azt később még szintén meg fogom magyarázni. Hogy azonban áttekintést adjak arról, hogy a magyar nemzeti tanács alakulása abban az időben abszolút szükség volt, egy kis összeállítást csináltam magamnak arról, hogy mi is történt abban az időben október 23-ika és november 1-je között. A következők az én jegyzeteim. (Halljuk! Halljuk!) Andrássy az október 26-iki jegyzékben kijelentette, hogy hajlandó különbékét kötni. Ezzel ő •—-a német szövetség hive és oszlopa — Németország ellen fordult. Október 27-én megalakult Zágrábban a délszláv nemzeti tanács, amely kimondta a Magyarországtól való elszakadást. Október 27-én — ez hivatalos megállapodás •— felbomlott az olasz front és a katonaság nagy tömegekben jött haza. Október 26-án Andrássy mint külügyminister Wilsonhoz intézett jegyzékében elismerte Cseho-Szlovákiát nemcsak önálló államnak, hanem hadviselő félnek, és közismeretü dolog •volt az is, hogy Szlovákia egészen a Dunáig CsehoSzlovákiának igértetett. Ezt tudta Andrássy és mégis hozzájárult. Ugyancsak elismerte Andrássy ebben a jegyzékben Jugoszlávia területi igényeit. Október 29-én megalakult Újvidéken a szerb nemzeti tanács és kimondta a Jugoszláviával való egyesülést. (Zaj és felkiáltások jobb felől : Gyönyörű dolgok !) Október 29-én megalakult Turócszentmártonban a tót nemzeti tanács, mely kimondta a Csehországgal való egyesülést. Október 30-án az osztrák nemzetgyűlés összes pártjai a Németországhoz való csatlakozás mellett foglaltak állást, ami egyértelmű volt a dinasztia detronizálásával. Október 31-én reggel, kétnapi tárgyalás után, miután nem volt semmiféle part, ahol kikössön, Horthy átadta az egész osztrákmagyar flottát a zágrábi nemzeti tanácsnak. Októ, ber utolsó napjaiba na román kormány kijelentettehogy a bukaresti szerződést érvénytelennek tekinti és Erdélyre igényt tart. Ugyanakkor megalakult Erdélyben is a román nemzeti tanács. A szerbfrancia sereg elfoglalta Szerbiát és Boszniát és a Dunához közeledett. Ez történt október 23-ika és 31-ike között. Hát most kérdem, t. Nemzetgyűlés, mit tehetett volna akkor ez a Magyarország ? Meg kellett ala-