Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

248 A Nemzetgyűlés 198. ülése 192 mennyit, megszavaz mindenütt a képviselőtestü­let. (Zaj jobb felől.) Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Amig kint a falvakban ministeri megbízatással ilyen emberek rablóhadjáratot folytatnak, addig nem lehet cso­dálkozni azon, ha a nép hite megrendül a törvény­hozásban, a törvényben és a közigazgatásban. Ezeken a lehetetlen állapotokon segitenünk kell egy ujabb törvény hozatalával, amely figyelembe veszi a falusi nép életmódját és fontos, hogy a közigazgatási reform megalkotásánál különösen a községi képviselőtestület részére nagyobb súly és erő biztosittassék. , Hogy lehessen az a községi jegyző annak a községnek vezető apja akkor, amikor minden becsületes munkájában korlátozzák a felsőbb ható­ságok és azoknak szinte parancsszavára kell neki hajlongania és attól rettegnie, hogy ha ezt nem teljesiti, akkor egyszerűen fegyelmit dobnak a nyakába és a kenyerétől elütik. Legyen szabad egy másik dolgot megemlíte­nem. À másik szomszéd-községemben, ugyancsak a választókerületemben a község lakossága egy jótékonysági akciót indított, még pedig ugy, hogy egy tánccal egybekötött mulatságra kért engedélyt a Polgári Olvasókör, amely már 15 éves múltra tekint vissza, 15 éves alapszabállyal működik. A főbiró ur megadta erre az engedélyt, mert a tiszta jövedelemnek 80%-át a hadirokkantak és hadiözvegyek javára biztosították. Az engedély birtokában, körülbelül 6 nappal előbb, készülőd­tek a táncmulatságra, berendezték az olvasókört, szépen feldíszítették, két borjut vettek a társas­vacsorára, megfelelő mennyiségű bort szereztek, zenészt szerződtettek, a fiatalság készült arra, hogy valami előadás is lesz. A fiatalság tehát már várta a másnapot, epedve várta, hogy egyszer már a falun is legyen valami közös mulatság, mert ez az egyedüli élvezete a falusi népnek. Sajnos, a falusi népnek nem áll módjában, hogy minden­nap színházba, moziba meg tudom is én hova járjon ; egymással társulva, szépen elmulatnak. (Zaj.) ' Es mi történt ? Vasárnap d. u. 5 órakor kez­dődött volna a táncmulatság, — szombaton este megjelenik egy községi előljárósági végzés az olvasó­kör elnökségénél, amely végzés azt mondja, hogy a főbiró ur táviratára hivatkozva, a községi elöl­járóság a holnapra tervezett táncmulatság enge­délyét visszavonja, (' Felkiáltásk a szélsőbalon : Hallatlan !) és ezt azzal indokolja, hogy a főbiró ur táviratában arra hivatkozott, hogy az alispán ur egy előbbi rendelettel az olvasókörnek műkö­dését beszüntette. Csizmadia Sándor: Ezt a beszédet itt, ezen az oldalon kellene elmondani ! Sándor Pál : Csupa ellenzéki az ott is ! (Zaj.) Haypál István : Mindegy az, t. képviselőtár­sam, akár itt mondom el ezt a beszédet, akár ott, én a lelkiismeretemtől sarkalva mondom el ezeket, (Helyeslés jobbfelől.) s nem hiszem azt, hogy a kormánypárti képviselőtársaim közül valaki {. évi május hő 31-én, hedden. azonosítaná magát ezekkel az önkényeskedésekkel, még maga a belügyminister sem. Csizmadia Sándor : Akkor szavazni kell ! (Zaj. Elnök csenget.) Haypál István : Én nem vonom kétségbe egy pillanatra sem, hogy ez nem a belügyminister ur beleegyezésével és akaratával történik, és köte­lességem ezt itt, a nemzet szine előtt elmondani azért, hogy ezekről vegyen tudomást a kormányzat és hathatósan, ott vágjon azzal a bot büntetéssel, ahol megérdemlik. Csizmadia Sándor: Amit megszavaztatok! (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : A bíróságnak van becsületérzése ! Haypál István : A Polgári Olvasókörnek ez a szombat este 6 órakor kézbesített községi elől­járósági végzés adta tudtára azt, hogy a főbiró ur, hivatkozva^ az alispán ur rendeletére, mellyel a kör működését beszüntette, kénytelen visszavonni a táncmulatságra adott engedélyt. Kérdezem tehát, hogy miért nem értesítették előbb azt a Polgári Olvasókört, hogy beszüntették a működését és ha beszüntették, miért nem indokolták meg ? Még máig sincs ez megindokolva. Jcga volt-e tehát akkor a főbiró urnák egyszerűen beszüntetni ezt a táncmulatságot, amely szintén jótékonysági célokat volt hivatva szolgálni ? Csizmadia Sándor : És egészséges ! (Derült­ség.) Haypál István : Most, ha a kettőt egymás mellé állítjuk, az egyiknél egyszerűen ukázzal ki­mondták arra a községi elöljáróságra, hogy : jóté­konysági célra ennyit köteles vagy készpénzben készenlétben tartani, a másiknál pedig, mikor a község a maga jószántából indította meg ezt a jótékonysági akciót, azt meg egyszerűen az a fő­szolgabíró eltörölte. Itt nem találom meg az össze­függést. Csizmadia Sándor : Mondd meg ezt a minis­terednek ! Kuna P. András: Hiszen annak mondja ! Csizmadia Sándor : De ne itt ! Haypál István : De van egy másik adatom is a közigazgatási hatóságok jogkörének túllépésére. A simontornyai főjegyző a történtek után kap egy főbírói rendeletet, mely szerint a községben az összes kutyáknak és macskáknak kiirtását ren­deli el. (Derültség.) Megtörtént ugyanis az a saj­nálaté s eset, hogy egy kóbor kutya betévedt a községbe és megmart egy malacot, az állatorvos ur megvizsgálta a malacot és veszettséget álla­pított meg rajta. A kóbor kutyát sikerült elfogni, agyonlőtték és elrendelték a kilencvennapi eb­zárlatot. Az ebzárlat tartama alatt megint csak bekerült egy kóbor kutya, ami azután feltűnést keltett. Valamelyik besúgó megint értesítette az állatorvost ; az állatorvos megint ujabb 90 napi zárlatot rendelt el, azaz tanácsolta a főbíró­nak, a főbiró ur pedig egyszerűen az összes kutyák és macskák kiirtását rendelte el. (Derültség bal­felől.) Erre a rendeletre a község elöljárósága természetesen fellebbezéssel élt az alispán úrhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom