Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-195
204 A Nemzetgyűlés 195, ülése 1921. évi május hó 25-én } szerdán. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : ... ezt a kérdést a jövőben ugy szabályozni, bogy a bűnvádi eljárásnak csak bizom^os későbbi stádiuma legyen az, melynek esetében egy nemzetgyűlési képviselőt meg lehet vagy nem lehet megválasztani, tehát vagy jogerős elitélés vagy talán a vádhatározat meghozatala esetén. Ez egy további kérdés. A mostam jogszabályról tehát, melynek konzekvenciáit a bíróságnak le kellett vonnia, nem akarok beszélni. Én tulaj donképen nem is tudom, hogy melyik régebbi kormány idejében történt az, én csak ott folytatom, ahol már tulaj donképen én vagyok felelős. Az az egyik döntő momentum, amelyre t. képviselőtársam utal, szintén a múltban történt, 1920 áprilisában. Erre azonban mégis rá kell mutatnom. A t. képviselő ur ugy állit ja be a dolgot, hogy a veszprémi ügyészség hozott egy határozatot, amelyben megszünteti az eljárást, ezt kikézbesiti a feleknek és végleg megszűnik az eljárás. Hát kérem, ez igy nem áll. Hogyha nem láttam volna ez5 a most kapott végzést, már akkor is azt mondtam volna, most, hogy látom, még inkább, de tudom, hogy igy is volt. Méltóztatnak tudni, hogy az ügyészség minden olyan ügyben, melyet fontosnak vél, felterjesztést tesz a főügyészhez és hozzájárulást kér ahhoz, hogy tervezete jóváhagyatik-e, vagy sem. Ez az eset történt ebben az. ügyben is. Az ügyész elkészítette végzésének tervezetét, ez a végzés azonban nem volt jogerős, azt nem is kézbesíthette ki, aminthogy ez a végzés nem is egy eredeti végzés, hanem ez a tervezet másolata. Hisz kérem, itt a Iá irás sines. Rassay Károly: Ne méltóztassék haragudni, majd az eredetit is megmutatjuk ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Ez egy másolat, egy gépírásos szöveg, e z nincs aláirva. Bocsánatot kérek, de egy másolattal ne méltóztassanak velem szemben operálni. Méltóztassanak továbbá igazolni azt, hogy ez ki lett kézbesitve. A hivatalos birói iratok itt voltak a biráló-bizottság előtt és ezeket az iratokat, ha a Nemzetgyűlés óhajtja, a Ház asztalára is letehetem. Meg van állapítva, hogy ez a végzés nem volt kikézbesitve, mert ez nem is végzés, csak egy végzés tervezete, amelyhez a veszprémi ügyész a győri főügyész hozzájárulását kérte. Minthogy a győri főügyész és az igazságügyministerium ehhez nem járult hozzá, mert a nyomozás lefolytatását ugy, ahogy az folyt, nem tartotta helyesnek, ott hiányokat látott, ott bizonyos fontos ténykörülményekre a nyomozás nem terjedt ki s ezért azt nem hagyta jóvá, ugy intézkedett, — amihez szintén joga volt — hogy mivel az illető képviselő ur ellen más ügyekből, de hasonló természetű izgatási ügyekből kifolyólag egy másik ügyészség előtt folyamatban volt egy ügy, ezt az ügyet azzal egyesitette és utasitotta azt a másik ügyészséget, a zalaegerszegit, hogy az egész ügyben ő folytassa le a nyomozást és tegyen inditványt. Hogy ez nem jogt lan, hanem direkte a perrendtartás intencióinak megfelel, ebben a tekintetben csak arra utalok, hogy a perrendtartás is elrendeli, hogy az ugyanazon vádlott ellen folyamatban lévő ügyeket egyesíteni kell. Ennek rációja kézenfekvő, különösen az ilyen izgatási, kommunista természetű ügyekben. Méltóztassék elképzelni, t. Nemzetgyűlés, hogy ha egy ember ellen az országban tiz helyen folyik az eljárás, milyen más az, hogy ha az a bíró, akinek ítélnie kell, az összes ügyekről tudomást szerez, hisz csak az összes ügyekből tudja megitélni annak az embernek az egész lelkületét, egész gondolkozását, nem pedig kiszakítva. Ezért van a perrendtartásban az a rendelkezés is, hogy egyesíteni kell az ügyeket és egy helyre kell az egészet terelni. Minthogy pedig a veszprémi ügyészségnél a nyomozás nem volt megfelelően lefolytatva és minthogy, ugy látszik, az a gyanú is felmerült, hogy ott az eljárást nem egészen helyesen végezték, — hisz maga az a tény, hogy ez a tervezet a terhelt kezébe kerülhetett, ez is egy egészen szokatlan jelenség — épen ezért a ministerium . . . Rassay Károly: Szóval ellopta! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Nem tudom, hogy kerülhetett a kezébe, de ennek azért lehet magyarázatát adni. Méltóztatnak tudni azoknak, akik hivatalnokok, hogy mikor egy ilyen tervezetet csinálnak, abból egyszerre sok példányt készítenek . . . Rassay Károly : Tervezetből ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Tervezetből, mely, remélik, hogy jóváhagyatik. Rassay Károly: Mielőtt jóváhagyták ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Akkor is lehetséges. Kérem, nem tudom, hogy hogy történt, az előbb is mondtam, de mindenesetre csodálatosnak tartom, hogy egy tervezet kikerülhetett és a terhelt kezébe jutott. Hogy ez hogyan történt, azt még meg fogom ezután vizsgálni, ámbár nem tudom, hogy eredményes lesz-e, mert az az ügyész ur, aki abban az időben vezette az ügyészséget és aki ezt csinálta, azóta már nyugalomba vonult. Temesváry Imre: Tudta, miért megy nyugalomba. Rassay Károly : Hogy jön ahhoz Temesváry, hogy igy meggyanúsítsa ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : En nem gyanúsítom. Tényleg ne méltóztassék az ügyészt gyanúsítani. Én csak azt a tényt állapítom meg, hogy szokatlan, hogy egy tervezet a terhelt kezébe kerül. Szóval a ministeriumnak, illetve a főügyésznek az az intézkedése, hogy ezt az ügyet a zalaegerszegi ügyészségnél folyó üggyel egyesitette, teljesen helyes intézkedés volt. Elsősorban tehát le akarom szegezni, hogy az én szerény tudomásom szerint amit én csak a bűnügyi iratokból meríthettem, t. képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy ebben az ügyben Veszprémben befejező határozat és végzés hozatott, téves, és amit a t. képviselő ur produkál, az sem bizonyít, mert az másolat, nem is hitelesített másolat. Rassay Károly : Na, na.
