Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-191

8 A Nemzetgyűlés 191. ülése 1921. évi május hó 20-án, pénteken. kérdése minden államnak, amely közelében van, és ha a trianoni szerződés leszerelése rajtunk végrehaj tátik, ha Oroszország olyan katonai hatalom, amely mindezen államokat az útból elseperte, azt hiszem, a mi katonai hatalmunk egyedül nem elégséges, hogy Oroszország katonai hatalmát visszaverje. Ez tehát ismét nem speciális kérdése Magyarországnak. Amiatt, hogy van egy bolsevista Oroszország, amiatt, hogy annak van agitációja, amiatt, hogy annak van bizonyos katonai ereje, amely azonban inkább csak a belső anarchia fentartására szükséges Oroszországban, amiatt az összes európai államok, vagy az Oroszországot környező államok sorsa tökéletesen egyforma. Egyben különbözik abban, hogy mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy átmentünk már a bolsevizmus átkos iskoláján, be vagyunk oltva a bolsevizmus ellen, mig a többi államokban még lehet hazudni arról, hogy mit jelent a bolsevizmus. (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Barla-Szabó József: Szép egy szerencsés helyzet. Vázsonyi Vilmos: Amennyiben Oroszország európai közveszélyt jelent, amennyiben az orosz bolsevizmus katonailag és a maga agitacionális erejével közveszélyt jelent — ez a tételem — ennek leküzdése nem speciális magyar kérdés, ennek leküzdése európai kérdés, mert ehhez nekünk elég erőnk nincs. De ebben az európai kérdésben természetesen egyáltalában nem számithatunk az entente-ra, mert miként akkor, amikor Magyarországon dúlt a bolsevizmus, elhagyott minket az entente, a be nem avatkozás álláspontján volt, azt mondta, hogy az Magyarország belügye, hogy van-e itt bolsevizmus, vagy nincs, a Wilson-féle önrendelkezés sajátszerű magyarázatával, mert én nem tudom, hogy merre van az önrendelkezés akkor, ha egy országban egy fegyveres kisebbség letörheti az országot, letörheti a nép többségét, letörheti a nemzetet, amig tehát a be nem avatkozás álláspontján volt és megakadályozta azt is, hogy a szegedi hadseregnek ottlevő törmelékei fegyverrel elláthassák magukat és szervezhessék az ellenállást Magyarországon, amig tehát minden nap és minden hét, amelyet Magyarország bolsevizmusban töltött, kizárólag az entente számlájára Írandó, épugy ma is azt a politikát követik, hogy be nem avatkoznak Oroszország azon belügyébe, hogy ott bolsevizmus van. Ok csak akkor avatkoznak be egy ország belügyeibe, ha azt saját érdekük megkívánja. Nem akarok ujjal mutatni bizonyos dolgokra, amikor beavatkoznak. Az nem belügy. A bolsevizmus az belügy. Belügye volt Magyarországnak, belügye Oroszországnak, belügye azért, mert ha Oroszországban bolsevizmus van, akkor Oroszország mint hatalmi faktor nem állhat be Európa államai közé, mig ha a bolsevizmust Oroszország leküzdötte, akkor számolni kell a hatalmi elhelyezkedésben ismét azzal a régi nagyhatalommal, amelyet Oroszországnak neveztek. És amint az entente-nak volt szive a szabadító entente-háboru megindításánál azt a veszedelmet felidézni, hogy ránk zúdítja a pánszlávizmus áradatát még akkor a cárizmus idején, épugy van szive arra, hogy fentartsa Oroszországban a bolsevizmust két okból. Mert neki gyenge Oroszországra van szüksége, amiként Kun Béla idejében is be nem avatkozott, mert neki és szomszédainknak gyenge Magyarországra volt szükségük, — most gyenge Oroszországra van az entente-nak szüksége, az entente kapitalista kalandorainak pedig egy olyan országra van szükségük, amely rendezetlen állapotban lévén, az uzsorás kapitalista üzletekre alkalmasabb, mint azok az országok, amelyek normális viszonyok között élnek. Ez a kérdés azonban nem magyar kérdés, ez a kérdés európai kérdés, és ha Európa Oroszországgal nem végez, akkor Oroszországban ez a rettenetes nagy tűzvész odabenn tovább fog égni belül, de ez a tűzvész nem specialiter minket fenyeget és mi ezt a tűzvészt — katonai jelentőségét értve ez alatt — megakadályozni képesek nem vagyunk. (Mozgás a középen.) Scholtz Ödön : Tehát ölbe kell tennünk a kezünket? (Zaj. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos: Nem tudom, hogy a t. közbeszóló ur mit kivan mondani közbeszólásával; azt az egyet azonban kijelenthetem, hogy a bolsevizmus tekintetében nekem nem adhat leckéket. A bolsevizmus tekintetében általában nem fogadok el senkitől sem leckét, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) mert azt az egyet nagyon fájdalmas elégtételül meg kell állapitanom, hogy a bolsevizmus veszedelme iránt van nekem annyi érzékem, hogy én akkor figyelmeztettem Magyarországot a bolsevizmus veszedelmére, mikor ezt még az én külön raptusomnak, az én külön fixa ideámnak tartották. (Ugy van! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Sat. közbeszóló engem azzal vádol közbeszólásában, hogy nekem nincs érzékem a bolsevizmus veszedelme iránt. Nekem annyira beteges érzékem volt és annyira beteges érzékem van az iránt, hogy kénytelen vagyok a t. nemzetgyűlési képviselő ur közbeszólására megállapítani, hogy én messze a forradalom előtt, 1918 február 7-én parlamenti beszédemben mint igazságügy minister óvtam az országot a bolsevizmus veszedelmétől. Akkor kinevettek ezért Rupert Rezső : Ugyanazok, akik ma szidják ! Vázsonyi Vilmos: ... azt hitték, hogy ez nekem egy hóbortom. Meg is jósoltam, fájdalom, nagyon is jól megjósoltam azt, hogy Magyarországra nézve mi lesz a bolsevizmus következménye, mert azt mondottam akkor és, fájdalom, ez szórói-szóra bekövetkezett (olvassa) : »Oroszország nyitott határai nem jelentik azt, hogy az orosz faj vagy az orosz nép eltünhetik, vagy összeomlik, de Magyarország nyitott határai, ha itt a bolsevizmus példáját követik, ha itt