Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

104 A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. a jegyre refiektáns, minden ülésre, midőn tömegesebben jelentkeznek, néha meg a rendesen felül 100—200 jegyet is kiadatok, sőt megesett, hogy nagyon látogatott ülésekre 700—800 jegyet is kiadtunk összesen. így a mai ülésre is az I. emeletre rendes jegyeken kivül 180 rendkívüli jegyet, a II. emeletre 250 rendkívüli jegyet adtam ki, összesen tehát 864-et vagyis 420-nál többet, mint amennyit szabad lett volna, illetőleg mint amennyi hely előírva van. Ennél több jegyet csak két alkalommal adtam ki, a Horthy kormányzó ur eskütételekor és a kormány legutóbbi bemutatkozásakor tartott ülésre. Párhuzamba állították a mai ülést a Vázsonyi beszéde alkalmával lefolyt üléssel és azt mondták, hogy akkor az első emelet volt telve. A Vázsonyi-ülésre összesen 700 jegyet adtam ki, tehát 164-gyei kevesebbet, mint a mai ülésre. Ami pedig az elhelyezést illeti, a mai ülésen a dolog ugy történt, hogy már a múlt szerdán kértek tőlem épen t. képviselőtársaim levélben jegyeket, — nem akarok neveket említeni, mert akkor sokat kellene felsorolnom — a jegyek nagy részét kiosztattam már szombaton és a mai napra alig hagytam még pár jegyet, hogy azok részére is jusson, akik az utolsó pillanatban kivannak jegyet, hogy nekik is szolgálhassak. Természetesen olyan mérhetetlen jegyigényt, mint amilyennel most jöttek, kielégíteni nem tudok, mert a tegnapi gazdagyülésre feljött körülbelül 100.000 ember vidékről. A 100.000 ember közül a fele ittmaradt és bizonyosan volt közöttük legalább 10.000, aki a képviselőházba is el akart jönni. Ma is az I. emeletre épugy adtam ki kisgazdáknak jegyet, mint a II-ikra és talán fel sem tűnt volna a különbség, ha az utolsó pillanatban nem jelentik nekem, hogy a váróhelyiségben 200 kisgazda van, akik szintén a karzatra akarnak feljutni. Minthogy akkor már 700 jegy volt kiosztva, hogy ezeken segíthessek, utalványokat írtam, mert jegyem már nem volt és 30-as, 40-es csoportokba beosztottam őket azokon a karzatokon, ahol még a legtöbb férőhely volt. Természetesen, amint méltóztatik innen is látni, a férőhelyek a második emeleti karzaton sokkal bőségesebbek, oda küldtem tehát ezeket az urakat. Arról aztán nem tehetek, hogy az első emeletre kiadott karzati jegyekkel az illetők nem jöttek el az ülésre, hanem kint sétáltak a városban. De délfelé mégis megtelt a karzat annak ellenére, hogy tiz, illetőleg tizenegy óra után egyetlen egy jegyet ki nem adtam. A különbség csak az volt a két ülés között, hogy a Yázsonyi-ülésen tényleg, megengedem, talán több zsidó volt fenn a karzaton mint ma, de azok kíváncsiak voltak a beszédre és már tiz órakor itt szorongtak és Vázsonyi beszédét elejétől végig hallgatták, tehát a nagy tömeg együtt maradt, mig a mai ülésen — talán nem volt olyan érdekes ezeknek az idegen uraknak — itt maradtak egy félóráig, hallgatták egyideig a beszédeket s aztán elmentek a dolgaik után. Ezért a háznagy semmi körülmények között nem okolható. Ami pedig azt a megjegyzést illeti, — gondolom, Meskó képviselőtársam kiáltotta közbe — hogy hol a háznagy . . . Rupert Rezső: Meskó sokszor kiabál? Lukovich Aladár : . . . kérem, én mindig itt vagyok a képviselőházban már egy órával az ülés megnyitása előtt, de a háznagyi teendők olyan nagyok, hogy azokat itt a padokban elintézni nem lehet. Én ügyeimet a háznagyi hivatalban végzem el, engem annyira leköt a háznagyi hivatal, hogy a Nemzetgyűlés megnyitása óta még nem lehettem soha abban a szerencsés helyzetben, hogy egy beszédet végighallgathattam volna, mert mindig kihívtak a teremből és kint kellett tárgyalnom. Engem tehát hivatali kötelességem nem annyira ide, mint inkább a háznagyi hivatalhoz köt. (Helyeslés.) Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Még egy bejelentésem volna. Ha már felszólalok, kijelentem azt, hogy — amint méltóztatnak tudni — a Nemzetgyűlés elején divatba jött, hogy a karzatokat és folyosókat idegenek lepték el. En ez ellen a legszigorúbb intézkedéseket tettem és ma sem teszek kivételt senkivel sem. (Helyeslés.) T. képviselőtársaimat is felkértem, hogy legyenek e tekintetben támogatásomra. A szolgákat, az ajtónállókat büntetem meg érte, ha véletlenül idegen embert látok meg a folyosón. Mégis volt rá eset, hogy képviselő — nem akarom most itt megnevezni hogy ki volt, — még a szolgát is félrelökte és bevezette az idegeneket a folyosóra azzal, hogy ezek az én vendégeim. így nem tudok rendet tartani, ha az egyes képviselők nemcsak hogy nem támogatnak, hanem még a szabályok ellen is vétenek. Megtörtént az is, hogy egyes képviselő urak még a karzatokra is felvittek idegeneket jegy nélkül. A szolgát megbüntettem miatta és akkor azzal állt elő, hogy a képviselő urak két-három embert is felvisznek egy jeggyel azzal, hogy ezek az én vendégeim. Ily [esetekben a rendetlenségért ne méltóztassék engem okolni. Ma újból kiadtam a rendeletet épen ezen panaszok következtében, hogy ha bármely képviselő is megtenne ilyesmit, tegyenek nálam jelentést s akkor én kötelességemnek fogom tartani, hogy őket a Ház színe előtt megnevezzem. (Helyeslés.) Kivételt senkivel sem fogok tenni, sem képviselővel, sem idegennel. En a jegyeket a jelentkezések sorrendje szerint adom ki és senkit a karzatokra jegy nélkül be nem bocsátok, a kompetenseken kivül, a folyosóra sem engedek senkit belépni, mert ezért én vagyok felelős addig, amig háznagy vagyok.