Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 103 (Olvassa) : »Tekintettel arra, hogy e kornak egyik legfontosabb társadalmi kérdése, az intenzivebb gyermekvédelem ügye a modern gyámügyi igazgatás szükségessé váló sürgős kiépitésével szorosan összefügg és a sok tekintetben elavult gyámügyi törvény, az 1877 : XX. t.-c. amúgy is feltétlenül revizióra szorul, tisztelettel inditványozom, utasitsa a Nemzetgyűlés a kormányt, bogy a gyámügyi közigazgatás reformja tárgyában sürgősen terjesszen törvényjavaslatot a Nemzetgyűlés elé.« (Élénk helyeslés, taps.) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, bogy most, e kitérések után még egy rövid idézetet olvassak fel Buday Lászlónak »A megcsonkított Magyarország« című könyvéből. Azt mondja Buday László (olvassa) : »Aránylag nem nagy, de állandóan éber s a néphangulathoz mindig közel férkőzni tudó szervezetre volna szükség, amely a születési arányszám javításán dolgoznék s aránylag nem is nagy állami .áldozatokkal. Oly óriási érték azonban a megszületet t és felnevelt gyermek az állam gazdasági szempontjából, mindig, de különösen az elmúlt nagy vérveszteség után, bogy erre a legsötétebb pénzügyi viszonyok közt is meg kell találni az áldozatot. A népi erőnek egyetem.es emelése a legjobb szociálpolitika. A dolgos munkáskéz az az erő, amely kifosztott országunkon leghamarább segithet. Csak okos önzést tanusit az állam, ha munkásait segitve olyan szociálpolitikát üz, amely a tömegeket emelve, vezetve, azokat éperejüvé és megértővé fejleszti.« összegezem az elmondottakat. Igénytelen nézetem szerint legfontosabb nemzetvédelmi feladatnak tekintem elsősorban, mint emiitettem, a csecsemőhalandóság arányszámának csökkentésére irányuló hathatós és komoly eszközökkel meginditandó küzdelmet, a fertőző népbetegségek, a vérbaj és a tüdővész elleni hathatós védekezésre irányuló halálosan komoly munkálatok azonnali megindítását. A magam részéről pedig nagyon szeretném, ha ez a könyv, a megcsonkított Magyarország könyve, mint valami imádságoskönyv, ott lenne minden hazáját szerető, hazájáért aggódó magyar embernek az asztalán. (Helyeslés.) Mert ha e csonka országnak valamennyi lakója, ennek a szerencsétlen nemzetnek minden fia, aprajanagyja egyaránt amikor csak teheti, bele-belepillan tana ebbe a bánatos könyvbe s életének minden vonatkozásában, minden gondolatát arra a szomorú képre koncentrálná, melyet megdöbbentő valóságban vetitenek elénk e fekete betűk, akkor megvagyok róla győződve, hogy ebből a 14 megyés csonka országból végképen eltűnnék minden önző kicsinyeskedés, minden pártoskodás, minden tárcaéhség és a megcsonkított Magyarország fájdalmas sorsa, Mohácsnál is rettenetesebb vesztesége feltétlenül egy táborba ; a komoly, épitő munkára tömöritené mindazokat, alak talán ma is még maguk sem tudják, hogy az erők szétforgácsolásával akaratlanul is milyen szörnyűséges mulasztást követnek el önmaguk, az ország integritása és a magyar nemzet jövője ellen S (Élénk helyeslés.) A költségvetést abban a reményben, hogy a népjóléti célokra előirányzott tételek jelentős mértékben emeltetni fognak, elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kér Orbók képviselő ur. A szó őt megilleti. Orbók Attila: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy személyes kérdésben kell felszólalnom, azonban a délelőtt folyamán Bozsik Pál képviselőtársam beszéde alatt néhány megjegyzést tettem, amire Dáner Béla t. képviselőtársam rámkiáltott, hogy miért rontom itt a levegőt és miért nem megyek át a túlsó oldalra, a zsidók közé. Hát t. Nemzetgyűlés, ón Dánér Béla képviselő urnák tudomására akarom hozni, hogy én éppen olyan jogon rontom itt a levegőt, mint ő, és tudomására akarom hozni, hogy itt a Nemzetgyűlésben nem ülnek zsidók, hanem magyar nemzetgyűlési képviselők. Bozsik Pál: Na, na! Orbók Attila : I^en, kérem, magyar nemzetgyűlési képviselők. Es hogy Bozsik Pál t. képviselőtársam beszédét nem hallgattam türelemmel, annak az a magyarázata, hogy Bozsik képviselőtársam csak itt, a Nemzetgyűlésen olyan nagy antiszemita, kint azonban nem. Elnök : A házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kér Lukovich Aladár, a Nemzetgyűlés háznagya. A szó őt megilleti. Lukovich Aladár: T. Nemzetgyűlés! Ma a délelőtti ülés folyamán, Bozsik Pál képviselőtársam beszéde alkalmával, szóvá tétetett a karzati elhelyezés. Olyan megjegyzések is hangzottak el, mintha én itt bizonyos kivételekben, különös kedvezményekben részesítenék egyeseket, sőt még azzal is megvádoltak, hogy a zsidókat az első emeletre, a kisgazdákat a második emeletre helyezem el. Balla Aladár: Micsoda nivó ez! Lukovich Aladár: Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag előadjam védekezésemet és bemutassam a statisztikai adatokat is, mert ebben a tekintetben tiszta képet akarok nyújtani. Én nem tekintek itt a Házban semmiféle kivételre, semmiféle kedvezményeket nem adok, én minden ministert, képviselőt egyenrangúan kezelek és amit a házszabály tilt, azt senkinek nem engedem meg, sem képviselőknek, sem külső embereknek. Ettől én soha el nem térek és épen ezért ezen következetességért lépten-nyomon támadásoknak vagyok kitéve. Az első emeleten van 126 ülőhely, a másodikon 198. Összesen van 334 ülőhely. Az I. emeleten van 50, a II. emeleten 60 állóhely, tehát összesen 110 állóhely; összesen 444 karzati hely. Több jegyet tulajdonképen nem is volna szabad kiadnom, de mivel sokkal több