Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-193
921. évi május hó 23-án, hétfőn. 102 A Nemzetgyűlés 193. ülése 1 zetgyülés elé fog kerülni az a javaslat is, amely Magyarországon a női- és gyermekmunkát szabályozza. A legutóbbi washingtoni munkáskonferencia nagyon kimerítően foglalkozott ezzel a kérdéssel és ugy az ipari munkában foglalkoztatott gyermekek korhatárának megállapítása, mint a kiskorúak, valamint a nők éjszakai munkaidejének szabályozása tárgyában, valamint a gyermekágyas nők védelme tekintetében igen értékes határozatokat hozott. E határozatokat a berni szövetségi tanács is elfogadta és hozzájárulván a washingtoni munkáskonferencia határozataihoz, törvényjavaslatot dolgozott ki a kiskorúak üzemi foglalkoztatásáról, mely szerint 14 éven aluli gyermekeket, valamint ennél idősebb, de mindennapos iskolalátogatásra kötelezett gyermekeket üzemi munkára nem szabad alkalmazni, úgyszintén 18 éven aluli férfiakat, valamint ipari üzemekben az éjszakai munkára nőket alkalmazni egyáltalán tilos. (Helyeslés.) A francia törvényhozásban Lemire képviselő igen érdekes törvényjavaslatot terjesztett elő 1912. évben a gyermekágyas nők pihentetése tárgyában, melyet a francia szenátus el fogadott. Itt történik szintén hivatkozás arra, hogy már 1890-ben a berlini konferencián vetették fel egy nemzetközi törvény hozásának a szükségességét ugy a gyermekmunka és női munka idejének szabályozása tekintetében, mint a vasárnapi munkaszünet tárgyában. Strausz francia képviselő a francia nők részére ipari és kereskedelmi üzemekben négyheti szabadságidőt javasolt és ezt azzal indokolta, hogy a gyermekhalandóság halálozási arányszáma 1906-tól 1910-ig terjedő években a szülést követő négy hétre 33.66% volt, 1910-ben ez a szám 35.17%-ra emelkedett és 88.000 francia gyermek közül, kik első életévükben haltak el, 30.000 már az első hónapban pusztult el. Franciaországban mindezeket a körülményeket figyelembe véve még a könnyebb foglalkozású nők részére is, pl. tanítónő, postai kiadónők, tisztviselőnők részére kéthavi anyasági szünet engedélyeztetett. Ezzel, illetve az üggyel kapcsolatos kérdésekkel különben a mi Nemzetgyűlésünkben Slachta Margit t. képviselőtársam több alkalommal foglalkozott. A magam részéről ismételten örömömnek adok kifejezést, hogy ez a kérdés nemsokára törvényjavaslat alakjában a Nemzetgyűlés elé kerül. A kérdés nagy fontosságára talán elég jellemző, ha még egy adatot emlitek meg : a nehéz ipari üzemekben, pl. a betűöntőknél a terhes nőknek 1 / 3 része elvetél, tehát erre a humá nus intézkedésre feltétlenül szükség van. Ami a gyermekvédelmet illeti, még csak per tangentem akarok néhány dolgot érinteni, — és nemsokára be is zárom beszédemet. (Halljuk ! Halljuk !) A csecsemővédelemnek szerény véleményem szerint voltaképen az orvosképzésnél az egyetemen kellene kezdődnie. A főkérdéssel tehát feltétlenül összefügg az orvoskérdésnek rendezése. A csecsemők gyógyítására vonatkozó ismereteknek terjesztése s a bábaképzésnek reformja is. És összefügg ezzel a kérdéssel épen a gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam lelkéhez nőtt intézmény, a Stefánia-szövetség által oly szépen megoldott kérdés is : a védőnők és gyermekgondozónők képzése. Ide tartozik, t. Nemzetgyűlés, a dajkaotthonok létesítése, ami mellett Heim Pál egyetemi professzor tört lándzsát. Idetartozik továbbá a külföldi mintára szervezett szülőházak létesítése, az állami gyermektelepek fejlesztése, a tej kérdés rendezése, az állami tartásra jogosult gyermekek fokozottabb védelme, a gyógyíthatatlan gyermekek elhelyezésének kérdése. Jelenleg e tekintetben például a helyzet az. hogy a homoki intézetnek megszüntetésével nincsen Magyarorszá gon hely, ahol ezeket a gyermekeket ellehetne helyezni. Végül pedig itt van.a hatóságon kivül [született elhagyott gyermekek védelme. Hosszasabban foglalkozhatnék ezzel a kérdéssel is, de ezt is csak per tangentem érintem, mint olyan tipikus társadalmi problémát, amelyet áltudósok, álemberbarátok éveken keresztül felhasználtak arra, hogy különböző címet, rangot, kitüntetést nyerjenek, amelyben azonban, ha a dolgok mélyére nézünk, az előbb emiitett Stefánia-szövetség működésén kivül a valóságban alig történt valami. Rupert Rezső: Panamáztak vele ! Karafiáth Jenő: Ugy van. Szivemből kívánom, hogy minél több Károlyi Lászlóné grófnője legyen ennek az országnak, (Éljenzés.) de ugyanakkor rátérek arra is, amit Rupert képviselőtársam emiitett. Igenis, olyanok is akadtak és ha nem jön közbe a kommunizmus, talán a gyermekvédelemnek ma is szabadalmazott apostola volna például Engel Zsigmond, a később hírhedtté vált kommunista vezér, aki ezt a szörnyűségesen súlyos kérdést nem átallotta saját üzleti céljaira felhasználni. A jóhiszemű emberek becsületes nevének fedezése mellett ilyen visszaélések is történtek. És szomorúan állapítom meg, hogy akadhatott például Magyarországon olyan árvaszéki elnök is, akinek mellékfoglalkozásai folytán mindenféle közgazdasági tevékenységre volt gondja, a husvágóipar részvénytársaságtól kezdve Isten tudja meddig, csak épen arra nem volt fizikai ideje, ereje és gondja, hogy főfoglalkozási jogcímen a saját hatáskörében ellenőrizze ezeket a dolgokat. Én mint belügyi államtitkár, energikus kézzel bele is nyúltam ebbe a dsungelbe. Ennek eredménye be is igazolta azt az állítást, amelyet Rupert t. képviselőtársam vetett közbe az elébb. Nem is akarok evvel a kérdéssel tovább foglalkozni, levonom ebből a konzekvenciát. Méltóztassanak megengedni, hogy tanulva a multakon, okulva a tapasztaltakon, egy indítványt terjeszthessek a t. Nemzetgyűlés elé, megemlítve azt, hogy erről a kérdésről legutóbb a »Jogállam«-ban igen értékes tanulmányt olvastam Csorna Kálmán árvaszéki ülnök tollából, amire majd visszatérek, ha a törvényjavaslat tárgyalására kerül a sor. Indítványom a következő : (Halljuk 1 Halljuk!)
