Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

98 A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. tementot tekintve — ez az emelkedés 53.000-ről 390.000-re szökött. Az a nemzet, ahol a halálozás ilyen megdöbbentő mértékben múlja felül a születések számát, ha pillanatnyilag meg is részegítheti a győzedelmi mámor, — illúziókban ringathatja is magát a gall kakas, — az én szerény nézetem szerint a jövő számára elveszett, (ügy van ! a középen.) Ettől a szörnyűséges, ettől a katasztrofális jövőtől akarom én megmenteni nemzetemet akkor, amikor rámutatok ennek a szörnyűséges veszedelemnek leghathatósabb ellenszerére, (Helyeslés.) olyankor azonban, amikor még nem késő és feltétlenül szükségesnek tartom a gyermekhalálozási arányszám csökkentése érdekében a leghathatósabb intézkedések megtételét és a különböző járványok és fertőző népbetegségek elleni fokozott küzdelem haladéktalan megindítását. Mert az a körülmény, hogy a legutóbbi évben —1920 első feléről szólnak a legutóbbi adatok — talán némi javulás mutatkozik is ezen a téren, az még a legkevésbé sem jogosít fel bennünket az elbizakodottságra. De mégis, hogy tárgyilagos legyek, meg kell említenem, hogy 1920 első felében 112.500 az évi születések kerekszáma, 78.500 a halálesetek száma és igy e félévben mintegy 34.000 születési többlet mutatkozik. Hogy azonban ez a többlet mit jelent, azt abból láthatjuk leginkább, ha tudjuk, hogy 1000 lélekre átszámítva ez mindössze csak 8-7 szaporodást jelent. Engedelmet kell kérnem a t. Nemzetgyűléstől, hogy több statisztikai adattal, számadattal terhelem a t. Nemzetgyűlés tagjait, de kénytelen vagyok vele, mert ebből láthatjuk leginkább a szomorú igazságot. (Halljuk! Halljuk!) Hogy milyen szomorú adat ez a 8*7, ez abból tűnik ki, ha szembeállítjuk az 1901-től 1905-ig terjedő évek átlagával, amikor Magyarországnak natalitása Oroszország, Bulgária és Szerbia után következett, még pedig akként, hogy Oroszországban 1000 lélekre 48*1, Bulgáriában 40" 9, Szerbiában 38" 7 és ugyanabban az időben Magyarországon 1000 lakosra 37*7 születés esett, tehát majdnem ötödfélszer annyi, mint most ; amikor tehát Magyarország megelőzte Ausztriát, sőt Németországot is és még Franciaországban is, amely állam utolsónak zárta be e téren az európai államok sorát, 1000 lélekre 21*2 születés esett, tehát még ebben az államban is majdnem harmadfélszer annyi volt a születések száma, mint az elmúlt esztendőben minálunk. Méltóztatnak tehát látni, hogy hazánk elnéptelenedésének ijesztő veszedelme még nem múlt el. (TJgy van!) És méltóztassék megengedni, ha ismét számadatokhoz fordulok, (Halljuk ! Halljuk!) de számadatokhoz kell fordulnom azért is, mert a külföldi államokban is épen ezek a számadatok irányították a kormányok figyelmét arra az óriási pusztításra, amelyet a nemzetek éltető munkaerejében ezek a veszedelmek okoztak. Az 1914. esztendőben kerekszámban 648.000 születés történt Magyarországon. Ez 1000 lélekre átszámítva 34'5 élveszületést jelent. Ez tehát már az 1901—1905. évek átlagához képest, amely 37'2 volt, csökkenést mutatott. Méltóztassék most emlékezetbe vésni, hogy 1915-ben ennél a számná már 203.500-zal kevesebb születés történt, ami 1000 lélekre 23'6-ot jelent. Az 1916. esztendőben újra azt látjuk, hogy ismét 131.500-zal kevesebb születés történik, ami 1000 lélekre 16'8-ot jelent. 1917-ben ujabb csökkenés mutatkozik, amelyet 17.000-re tehetünk, 1000 lélekre ez 16'1 élveszületést jelent 1918-ban pedig ujabb erősebb csökkenéssel találkozunk, amikor ismét 43.500-zal kevesebb születés történik, ami 1000 lélekre átszámítva 13'8-ot jelent. Ezek után jön az 1920. esztendő, amelyben a csökkenés nagyobb még ennél a számnál is, mert mint emiitettem, 1000 lélekre 8" 7 születés esett. (Rettenetes!) A legmélyebb fájdalommal utalhatok csak arra, hogy még az 1920. év első felére vonatkozó adatok szerint is abból a 78.500-ra tehető elhalálozásból majdnem 26.000 még mindig a hét éven aluli korra és ebből majdnem 20.000 az egy éven aluliakra esett. Ez pedig, t. Nemzetgyűlés, még mindig annyit jelent, hogy a halálozási eseteknek több mint egy negyedét ma is az egy éven aluli gyermekek, egyharmad részét pedig ma is a 7 éven aluli gyermekek szolgáltatják. (Borzasztó!) Hogy ez a megállapítás milyen súlyos, azt abból láthatjuk leginkább, ha ismét a régebbi normális idők statisztikai adataihoz fordulunk. Az 1901-től 1912-ig terjedő években ez az arányszám kedvezőbb volt, pedig akkor is állandóan egyötöd körül variált. 1913-ban 640.000 újszülött csecsemő közül 140.000 nem érte el az egyéves kort és az 1901—• 1905. évek statisztikájára visszatekintve, Magyarország már akkor is nagyon elől járt ebben a szomorú névsorban, mert mig Oroszországban 100 élveszületésre 27.7, Ausztriában 21'3 egy éven aluli halálozás esett, addig Magyarországon az akkori kedvező arányszám szerint 21'2-del hárma- ' dik volt a sorban, megelőzvén ezzel Franciaországot is, melynek arányszáma 13'9 volt, nem is szólva Norvégiáról, ahol 100 élveszületésre mindössze 8'2 egy éven aluli halálozás esett. A mai helyzet tehát, mint előbb emiitettem, ennél még lényegesebben rosszabb. A »Magyar Közigazgatás« egyik számában olvastam Kovács Alajos ministeri tanácsos tollából egy cikket és ott találtam azt a ténymegállapítást, hogy Magyarországon aránylag több gyermek halt meg egyhónapos koráig, mint ahány gyermek pusztul el Svédországban egyéves koráig. Mindebből következőleg pedig le kell vonnunk a tanulságokat. Le kell vonnunk elsősorban azt a tanulságot, hogy a legnagyobb megértéssel, a legteljesebb odaadással és a legmelegebb szeretettel és ügybuzgósággal kell a magyar közigazgatásnak, a magyar társadalomnak munkálkodnia abban az irányban, hogy végre a múlté legyen az a szomorú dicsőség, hogy csecsemőhalandóság terén valaha is Európa vezetőállamai közé tartoztunk. Az államnak és a társadalomnak szinte vetélkednie kellene ebben a nemzetmentő munkában, mert a népesség szaporodásának előmozdítása minden-