Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

À Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 97 Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés ! A fokozottabb gyermekvédelem terén teendő intézkedések feltétlenül szükséges, égetően sürgős voltát a statisztikai adatok meggyőzően, parancsolóan irják elő. Mig 1914-ben mintegy 208.000-rel több születés fordult elő, mint halálozási eset, addig 1915-től kezdődően ez a helyzet lényegesen és megdöbbentően rosszabbodott. Meg kell ismételnem a Nemzetgyűlésen egy alkalommal már elmondott szavaimat, hogy mindennél fájdalmasabbak azok az adatok, amelyek a nemzetvédelmi eszközök sürgős igénybevételét feltétlenül szükségessé teszik. (Helyeslés.) 1915-ben, —természetesen sehol sem számitva a háború áldozatait, melyek a szűkebb értelemben vett Magyarországot tekintve mintegy 500.000 főre, a szent koronához tartozó országokat tekintve, összesen mintegy 600.000 főre tehetők — mondom, 1915-ben majdnem 30.000-rel, 1916-ban majdnem 78.000-rel, 1917-ben majdnem 88.000-rel és 1918-ban majdnem 182.000-reltöbb ember halt meg ebben az országban, mint amennyi született. (Mozgás.) A népesség megdöbbentő fogyatkozásához méltóztassék hozzávenni, hogy átlagszámitás szerint a múltban a halálozási esetek majdnem egyharmada egy éven aluli s majdnem fele a hét éven aluli korra esett. Már egyszer hivatkoztam a t. Házban arra, hogy egy másik számitás szerint az összes halottaknak 49%-a 10 éven aluli korra esett, ebből pedig 37% a vagyontalan, 12% pedig a jobbmódu a kedvezőbb életviszonyok között élő szülőknek gyermeke volt. Méltóztassanak ezeket az adatokat mélyen az emlékezetbe vésni. Megállapítható már ebből is, de Neumannak, a kiváló berlini gyermekorvosnak adataiból szintén kitűnik, hogy a lakásviszonyok, az életviszonyok egy szóval a megélhetés gondja, továbbá a tudatlanság, a tájékozatlanság, a nemtörődömség, vagyis a kultúra hiánya milyen rendkívül fontos tényezők, milyen rendkivül nagymértékben befolyásolják a mortalitásnak rendkivül szomorú statisztikáját. Neumann professzor adatai szerint ugyanis minden egy-kétszobás lakásban a csecsemőhalandóság 17*7%; háromszobás lakásban 12"8% s négy- és többszobás lakásban már csak mindössze 7'2%. Ugyanezt igazolják a magyar statisztika adatai is. 100 házasságon kivül született gyermek közül egy éven aluli korban elpusztul 35 ; száz munkásgyermek közül elpusztul 30, száz középosztálybeli gyermek közül 17 s a magasabbranguaknál elpusztul 100 közül mindössze 5 gyermek. Méltóztatnak tehát látni, hogy a legszegényebb néposztály gyermekei közül hétszer annyi pusztul el, mint amennyi a legmódosabbak gyermekei közül. Mindezekből kifolyólag megállapitható, hogy ez a kérdés voltakép a szegénység problémája, pedig a szülői fájdalom és a szülői szeretet nem ismerhet különbséget a palota és a kunyhó között, s egy demokratikus államnak egyformán kötelessége, hogy elűzze a legszegényebb polgárának is az arcáról a gyászt, letörölje a könnyeket és távolNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET tartsa a fájdalmat, melyek a kortéziákon sokszor bizony öblös hangon hirdetett úgynevezett népboldogságot a valóságban fekete keretbe foglalják. Levonva mindebből a tanulságot, t. Nemzetgyűlés, nem szabad napirendre térnünk afelett, hogy ebben az országban száz koporsó közül 45-ben hét éven aluli gyermek fekszik és száz élve születettre harminc hét éven aluli halott esik. Elvesztegetni való időnk egyáltalában nincs és addig kell cselekednünk, mig nem késő. Előttünk mindig Franciaországnak rendkivül aggasztó példaja lebegjen. Franciaországban ugyan is már a világháborút megelőzően, évek óta megdöbbentő mértékben apadt a népszaporodás, szinte feltartóztathatlanul csökkent a népesség száma. Jacques Mornetnak, egy francia tudósnak 1910-ben megjelent könyve : »La protection delà maternité en France« akadt egyszer a kezembe és abból végtelenül szomorú kép tárult elém a születések számát illetőleg. E rendkivül érdekes könyv adatai szerint Franciaországban 1816-tól 1876-ig terjedő időben kb. 960.000-től 1,000.000 közt váltakozott a szaporodási átlag. 1886-ban már csak 927 000, 1893-ban már csak 867.000, 1907-ben pedig már csak 774.000 lélekre terjedt a szaporo-. dás, úgyhogy Mornet szerint fekete kővel kellene megjelölni Franciaország történetében az 1907-es esztendőt, amikor a halálozások száma 20 000-rel haladja felül a születések számát, holott ugyanakkor Olaszországban 360 000-rel, Angliában 400.000-rel, Németországban pedig 900.000-rel több születés történt, mint haláleset. Mornet, hogy nemzete előtt a depopuláció szörnyű rémét még élénkebben ecsetelje, igyekezett nemzete önérzetére appellálni s könyvének egyik részében megemlíti, hogy a gloire nemzete ... Kállay András : Szépen gloire ! Karafiáth Jenő :... XIV. Lajos idejében ugy viszonylott Európa lakosságához, mint 35 a 100-hoz, 1910-ben ez az arány lecsökkent 13 a 100-ra. Ám ha ez a kiváló francia tudós már fekete kővel akarja megjelölni az 1907-ik esztendőt, ahol 20.000-rel haladta meg a halálozások száma a születések számát, mit szóljunk mi elárvult magyarok ahhoz, hogy nálunk 182.000-rel, tehát tizszer olyan mértékben emelkedett a mortalitás a natalitással szemben. Intő példaként lebegj en tehát előttünk, sohase felejtsük el, hogy nem szabad oly elkésve fognunk a gyermekvédelmi reformokhoz, mint ahogy azt Franciaországban tették, ahol olyan lavinaszerűen indult meg az elnéptelenedési processzus, hogy már a legkörültekintőbb, a legnagyobb áldozatkészséggel végrehajtott intézkedésekkel is alig vált lehetségessé ezt a folyamatot feltartóztatni. Mert az 1914—18-ig terjedő esztendők Európa minden nemzeténél egyformán kritikusak voltak. Angliában is 1914—1918-ig 362.000ről 51.000-re csökkent a mortalitás feletti évi plusz a népszaporodás terén. Franciaországban azonban ugyanekkor a minusz emelkedett ilyen rendkivül ijesztő mértékben, hiszen — mindenütt csak a háború által teljesen megkímélt 77 depar13