Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

A Nemzetgyűlés. 169. ülése 1921. évi március hó 19-én, szombaton. öl gal szemben elkövetett. Mert hiszen ennek a szerződésnek köszönhetjük, hogy a szerbek akkoriban kvázi jogérvényesen megszánhatták e területeket, amelyek az eredeti fegyverszüneti szerződés szerint megszállás alá semmiesetre sem juthattak vonal. De ha már hivatkozik a lancasteri hercegség kancellárja e belgrádi szerződésre, akkor hivathozhatott volna annak — ha jól emlékszem 7. §-ára, ameUben benne van, hogy a megszállott területen magyar közigazgatásnak kell továbbra is fennállni, de amely szakasz az egész vonalon nem tartatott be. Azonban azt mondja, — és ez kelt bennem megütközést, — hogy a trianoni békének Magyarországon történt ratifikálása óta, tehát november óta a magyar kormány semmiféle komoly panasszal nem fordult az entente hatalmakhoz, vagy a nagykövetek tanácsához. Én meg vagyok arról győződve és +

udom, hogy ez nem áll fenn ; mert hiszen a kormány azóta is többször nyilatkozott, hog} igenis intézett az entente-hoz jegyzéket jegyzék után, a szerb atrocitások és borzalmak teljes leírásával. Azonban azt nem tudom megérteni, hogy mennyiben nem veszi ezeket az angol kormány képviselője eléggé komolyaknak ; ha csak bizonyos fokig rossz informáltság vagy a dolgok felületes kezelése nem játszik itt szerepet. Azért nagyon kérem a t. külügyminister urat, hog} erre nézve felvilágosításokat adni méltóztassék. A másik kérdés, amely a legutóbbi napokban méltán keltett feltűnést. és vegyes érzelmeket, aszerint, amint a többé-kevésbé jól vagy rosszul informált közönség vette, — a brucki tárgyalásokra vonatkozik. El van terjedve az a véle meny, mintha a brucki tárgyalások az entente nyomására keletkeztek volna. (Zaj. Elnök csenget.) A cseheknek tulajdonítják a kezdeményezést. (Zaj és felkiáltások jobb felől : Ez interpelláció !} Nagyon kérem tehát a t. külüg}* minister urat, hogy ezekre nézve is nyilatkozni méltóztassék. A harmadik kérdés, (Felkiáltások jobb/elől : Interpelláció !) amire szintén kérném az ő szives nyilatkozatát, az úgynevezett portorosei, illetve római tanácskozásokra vonatkozik. Ugy tudom, hogy e tanácskozások eredetileg Pozsonyban voltak kontemplálva és csak helyeselhetem, hogy az igen t. kormány ott ezeken részt venni nem akart volna. E tanácskozások áttétettek Rómába és ugy gondolom, — ugy hallottam — hogy a kormány ezeken képviseltetni kívánja magát. Habár tudjuk is, vagy sejtjük is, hogy Olaszország most az utóbbi időben egy követ fuj — legalább látszólag — a kis entente-vei, és ha nagy bizalommal nem is tekinthetünk azokra a tárgyalásokra, amelyek folyni fognak, — mégis megnyugtató ránk nézve, hogy immár több helyen tárgyalunk egyáltalában szomszédainkkal és remélhetjük, hogy ezek a tárgyalások némi sikerre fognak vezetni. Nagyon kérem az igen tisztelt külügyminister urat, hogyha lehetséges, e kérdésekre nyilatkozni szíveskedjék. Elnök : A külügyminister ur láván nyilatkozni. Kováts J. István : Interpelláció ez, vagy mi ? Gratz Gusztáv külügyminister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy arra a három kérdésre, amelyet Pallavicini t. barátom bizonyos külpolitikai kérdésekre vonatkozólag hozzám intézni szives volt, a választ azonnal megadhassam. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! Ami mindenekelőtt Earl of Crawford azon nyilatkozatát illeti, hogy Magyarország a trianoni békének a magyar Nemzetgyűlésen való ratifikálása óta nem tett volna panaszt a baranyai területnek szerb részről való megszállása ellen : ez valóságos rejtély elé állit bennünket. Ez állítással szemben rá kell mutatnom arra, hogy a magyar kormány a békeszerződés aláírásától kezdve egészen a mai napig és a ratifikálás óta is soha sem szűnt meg a szóbanforgó terület kiürítését a legerélyesebben követelni és a nagyhatalmak figyelmét a Baranyában uralkodó, teljesen tarthatatlan helyzetre felhívni. Mindez megtörtént — hangsúlyozom — a trianoni békeszerződésnek a magyar Nemzetgyűlés által törtónt ratifikálása óta is. Méltóztassanak megengedni, hogy azokat a különböző lépéseket, amelyeket e tárgyban részben hivatalbeli elődeim tettek, részben én tettem, röviden felsorolhassam. (Halljuk ! Halljuk /) Elsőizben, t. Nemzetgyűlés, akkor szólaltunk fel a baranyai terület megszállása ellen, amikor a múlt év március havában legelőször közöltettek velünk a békeszerződés feltételei. Felszólaltunk pedig ugy Parisban, a nagykövetek tanácsa előtt, mint a jugoszláv állam budapesti képviselőjével folytatott különböző megbeszélések alkalmával is. Amikor ezek a meglehetősen hosszura nyúlt tárgyalások eredményre nem vezettek. Junius végén igen terjedelmes jegyzéket nyújtottunk át a nagykövetek tanácsának és az erről folyt tanácskozáson ugy a nagykövetek tanácsának elnökétől, Cambon úrtól, mint a francia külügyminister úrtól is ismételten azt az ígéretet kaptuk, hogy a megszállás beszüntetésére vonatkozó jogos álláspontunkat támogatni fogják. Amikor azután a jugoszláv kormány 1920 július havában más rendszerhez nyúlt és a megszállás kinyujthatása érdekében a jelenlegi magyar kormány irányában elégedetlen elemeket gyűjtötte össze Pécs városában, hogy azokkal leterrorizálja a város hazafiasán gondolkodó elemeit s aztán a lakosság állítólagos akaratára hivatkozva ellenállhasson a terület kiürítése érdekében reágyakorolt nyomásnak, akkor ezeket a mesterkedéseket az idő rövidségére és az ügy sürgősségére való tekintettel, akkori hivatalbeli elődöm a budapesti ententeképviselők előtt hozta szóba. Julius 31-én a Budapesten működő szövetségközi tábornoki tanácsnak támogatását kértük ki, amely a belgrádi kormánynak szóló igen erélyes hangú távirat továbbítására kötelezte az 12*