Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

92 A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921 itteni jugoszláv katonai képviselőt és a nagykövetek tanácsának nyomatékkal javasolta a szóbanforgó vidékek azonnali kiürítésének elrendelését. Ettől kezdve ahányszor különböző magánegyének ellen elkövetett erőszakosságok — szekvesztrálások, rekvirálások, kegyetlenkedések — ellen felszólaltunk — és ezeknek a felszólalásoknak se szeri, se száma — mindannyiszor visszatértünk a baranyai katonai megszállás beszüntetésére irányuló követelésünkre is és a szövetségközi tábornokok tanácsa háromizben is közölte velünk, bogy a haladéktalan kiürités szükségességét belátja és a nagykövetek tanácsának ilyen értelemben javaslatot fog tenni. A trianoni béke ratifikációja után november havában a nagyhatalmak budapesti képviselőihez intézett kimerítő aide memoire-ban mutattunk rá arra, hogy Baranya megszállása teljésen ellenkezik a nemzetközi jog követelményeivel és párisi képviselőnk a maga részéről szintén ismételten sürgette a kérdés mielőbbi rendezését. Már ezen emlékiratunkban mindazok a sérelmek, amelyeket a szerb megszálló hatóságok Baranya terűién elkövettek, részletesen fel voltak sorolva. Amikor azután január havában külügyministerré kineveztetvén, hivatalomat elfoglaltam, a baranyai kérdés tartozott a legelsők közzé, amelyekkel a legnagyobb gonddal foglalkoztam és február havában két emlékiratot juttattam el e tárgyban a szövetséges hatalmakhoz. Az egyiket a hatalmak budapesti képviselőihez intéztem és ezen jegyzékben bejelentettem, hogy a magyar kormány a legerélyesebben és a legünnepélyesebben tiltakozik Baranya megszállása ellen, ami ugy a hágai konvenció, mint a fegyverszünet és a békeszerződés súlyos sérelmét jelenti és ami az egész nemzet méltóságát a legmélyebben sérti. A másik jegyzéket közvetlenül a nagykövetek tanácsához juttattam el és ebben részletesen feltárván a pécsi állapotokat, többi között felkértem a nagykövetek tanácsát, hogy addig is, amig a területnek a jugoszláv hadsereg részéről való kiürítése megtörténhetik, hasson közre aziránt, hogy legalább a város legális adminisztrációja mielőbb visszaállitassék. Parisból vett értesülések szerint a nagykövetek tanácsa ezzel a kérdéssel és ezzel a két emlékirattal mindeddig még nem foglalkozott és talán erre vezethető vissza, hogy a magyar kormánynak e kérdésben tett panaszairól lord Orawfordnak tudomása nem volt. Legközelebb azonban — ugy vagyok értesülve — a nagykövetek tanácsa az egész baranyai kérdéssel foglalkozni fog. Ami Pallavicini őrgróf t. barátomnak egy másik kérdését illeti, amely a Rómában és Portoroseban egybehívandó gazdasági értekezletre vonatkozik, legyen szabad tájékozásul közölnöm, hogy a magyar kormány előzetes tudakozódások évi március hó 19-én, szombaton. formájában ismételten megkérdeztetett aziránt, hogy ezeken a megbeszéléseken hajlandó volna-e résztvenni, sőt nem régen, ugyancsak félhivatalos utón, közölték velünk az értekezlet részére kidolgozott különböző programmtervezeteket is, kérve, hogy azokhoz a magunk részéről is tegyük meg megjegyzéseinket. Egyben közöltetett velünk, hogy mind Portoroseba, mind pedig Rómába meghívást fogunk kapni, mihelyt az értekezlet időpontja pontosan meg lesz állapítva. Az az eszme, hogy az utódállamok közötti gazdasági forgalom felszabadítása és megindítása érdekében nemzetközi értekezlet tartassék, voltaképen a jóvátételi bizottság bécsi osztályától, különösen pedig az ott működő amerikai képviselőtől, Smith ezredestől indult ki, aki ez ügyben az én közvetítésemmel — akkoriban a bécsi követséget vezettem — ismételten fordult a magyar kormányhoz aziránt, hogy a magyar kormány is jelentse ki hajlandóságot ez értekezleten és ez értekezlet munkájában való részvételre. Magyar részről mindig azt az álláspontot foglaltuk el, hogy nekünk minden törekvés, amely az uj államok közötti gazdasági válaszfalak lerombolására irányul, elvileg rokonszenves és hogy ezért olyan nemzetközi értekezleten, amely ilyen célokat tűzött maga elé, szívesen részt fogunk venni. Tényleg meghivást is kaptunk már egyizben arra az előértekezletre, amely eredetileg január 24-ére volt kilátásba véve és amelynek az lett volna a feladata, hogy az értekezlet programmját véglegesen megállapítsa. Ez az előértekezlet azonban elmaradt és egy ideig ugy látszott, hogy az egész értekezlet az egyik utódállam ellenkezése miatt meg fog hiúsulni. Ebben az időben történt, hogy az egész akció a jóvátételi bizottság kezéből az olasz kormány kezébe ment át, amely azt az eszmét vetette fel, hogy két értekezlet tartassék: egyik csak a középeurópai államok részvételével Rómában és egy másik az ententehatalmak képviselőinek, mint tanácsadóknak bevonásával Portoroseban. A magyar kormány megkérdeztetvén aziránt, hogy ezen értekezleteken esetleg részt vennee, a maga részéről erre való hajlandóságát újból kinyilvánította. Formális meghivást azonban eddig a magyar kormány nem kapott és tudtommal az értekezletek megtartásának időpontja ezidőszerint még nincs is véglegesen megállapítva. Magától értetődik, hogy egy olyan nemzetközi értekezleten, amelynek célja a háború előtti normális gazdasági viszonyok helyreállítása, ami tehát a magyar kormány törekvéseivel tökéletesen megegyezik, mi meghívásunk esetén készek vagyunk résztvenni. Geográfiai okokból a normális gazdasági viszonyok megteremtésére irányuló törekvések Magyarország kimaradása esetén akadályokba ütköznének és nem akarjuk kitenni magunkat annak a vádnak, hogy nehezítjük egy olyan célnak az elérését, amelyet