Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-168

A Nemzetgyűlés 168, ülése 1921. képviselő urnák ez a nézete valószinüleg félreértésen alapszik, mert hiszen a hangsúly a 43. életévnél a felmentetten van, t. i. azon, hogy ő 43 éves korában mentetett fel, ez tehát nincs összefüggésben az évfolyammal. A dolog ugy áll, hogy az az 1872. évfolyambeli katona, aki 1918-ban mentetett fel, nem kellett hogy okvetlenül 43 éves lett légyen, az lehetett akkor már 44 éves is, vagyis a törvényjavaslat — nézetem szerint helyesen — a felmentés időpontját veszi a percentuális skála szerint való disztingválás alapjául, nem pedig az évfolyamot. Mert nagy különbség az, ha valaki 43 éves korában 1914-ben, vagy pedig 43 éves korában, de 1918-ban mentetett fel. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Az, aki 43 éves korában már előbb felmentetett, hosszabb ideig élvezte a felmentés előnyeit. (Igaz ! Ugy van! jobb felöl.) En tehát azt hiszem, hogy az eredeti szöveg világos, amennyiben nem az évfolyamra, hanem az évekre bazirozza ezt a különbségtételt Ami pedig Patacsi Dénes igen t. képviselő ur javaslatát illeti, amely már a bizottságban is tárgy altatott, arra vonatkozólag megjegyzem, hogy én koncedálom azt, hogy ilyen annomáliák voltak, — hiszen amiket ő itt felsorolt, azokat saját tapasztalatából merítette — viszont azonban ki kell jelentenem a Nemzetgyűlés magas szine előtt is, hogy a hadiforgalomban részes vasutasok igen tiszteletreméltó, nagy munkát végeztek (Igaz! Ugy van! a Ház minden oldalán.) és én helyesnek tartom, ha mi ezt a nagy munkát és fáradtságot azzal honoráljuk, ha ezeket a vasutasokat abba a kategóriába vesszük fel, amelybe a törvényjavaslat sorozza őket. Kérem r tehát, méltóztassanak ezt is igy elfogadni. (Általános helyeslés.) Szilágyi Lajos : Félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítása címén kérek szót. (Zaj.) Elnök : A szó megilleti a képviselő urat. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. honvédelmi minister ur félreértett engem. Mi mind a ketten ugyanazt akarjuk, ő is azt akarja, amit én, t. i. változatlanul meg akarjuk hagyni a skálát, (Felkiáltások jobbfelöl: Akkor rendben van!) de én azt mondom, hogy ez a mondat, amelyről itt szo van, nem is magyaros, nem is világos és amellett temérdek félreértésre is okot fog szolgáltatni. Ismétlem, t. Nemzetgyűlés, hogy ha én egy 43 éves emberről beszélek, akkor tudnom kell azt is, hogy melyik évfolyamban való bevonulásról van szó, mert hiszen a 43-ik életévükben felmentetteket akarja a törvényhozás a váltságösszeg 5%-ával enyhébben sújtani, vagyis itt tulajdonképen az 1872-es évfolyamról van szó. (Zaj.) Nem tudom megérteni, miért nem mondhatjuk meg ezt egészen nyíltan és őszintén, s ha előzőleg az 1865—1874. évekig terjedő évfolyamokról beszélünk, egy sorral alább miért évi március hó 18-án, pénteken. 67 ne beszélhetnénk megint évfolyamról? Előzőleg is évfolyamról van szó, tegyük tehát ide is az évfolyamot és akkor mindenki érteni fogja, hogy az 1872. évfolyambeliek 5 %-kal, az 1871-es évfolyambeliek 10°/o-kal és — még visszább menve — az 1870-es évfolyambeliek 15 %-kal kevesebb hadiváltságot fognak fizetni, az 1865. évfolyambeli születésüeknek, vagyis az 50 éveseknek hadiváltságát pedig 40 °/o-kal fogjuk csökkenteni. Ismétlem, hogy az én javaslatom feltétlenül sokkal világosabb, mint ez a szöveg, amely teljesen homályos, s amely ha még a törvényhozás tagjai között is vitára szolgáltatott okot. El lehet képzelni, mennyivel inkább vita tárgya lesz kint a perifériákon, a községekben, a végrehajtás közegeinél. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. T. Nemzetgyűlés! A 3. § hét római számmal jelzett fejezetből áll. Minthogy a fejezetek közül többhöz módosítás adatott be, sőt uj fejezetek betoldása is javasoltatott, ha méltóztatnak megengedni, a kérdést akként fogom feltenni, hogy először is megkérdezem a Nemzetgyűlést, —a házszabályok szerint igy kell eljárnom — vájjon el méltóztatik-e fogadni a szakaszt eredeti szövegezésében, igen vagy nem. Amennyiben a Nemzetgyűlés elfogadja az eredeti szöveget, akkor természetesen valamennyi módosítás elesik, ha azonban nem fogadtatik el az eredeti szöveg, akkor a Nemzetgyűlés engedélyével az egyes fejezetekre külön fogom majd a szavazásra vonatkozó kérdést feltenni. (Helyeslés.) Minthogy módosítások tétettek, — az előadó ur részéről három rendbeli, Szilágyi Lajos képviselő ur részéről az I. fejezet a—b) pontjához, a II. fejezet a) és b) pontjához s ezenkívül egy uj harmadik bekezdés esetleges felvételét is javasolta és amennyiben ezek a javaslatai nem fogadtatnának el, egy további módosítást is méltóztatott tenni; egri Nagy János képviselő ur részéről pedig egy uj, VIII. fejezet felvételére is tétetett javaslat — ezért leszek bátor megkérdezni a Házat, méltóztatik-e hozzájárulni az I, fejezetre vonatkozó kérdésnek a következő módon való feltevéséhez : Méltóztatik-e elfogadni a 3. § I. fejezetét eredeti szövegezésben? Ha nem méltóztatik elfogadni, akkor fogom azután feltenni a további kérdéseket. (Helyeslés.) Kérdezem tehát, méltóztatnak-e elfogadni a 3. § I. fejezetét, eredeti szövegezésében, igen vagy nem? (Felkiáltások: Nem!) Az eredeti szöveg nem fogadtatott el. Már most továbbmenőleg ugy kívánnám feltenni a kérdést, hogy méltóztatnak-e elfogadni az I. fejezetet, az előadó ur által tett módosítással? Amennyiben ezt el méltóztatnak fogadni, akkor természetesen elesnék Szilágyi Lajos képviselő urnák ezzel ellentétben álló módosítása, viszont amennyiben el méltóztatnak is fogadni, — minthogy Patacsi Dénes képviselő részéről