Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-168

À Nemzetgyűlés 168. ülése 1921 hitelvesztésre a tömegek előtt azt a tényt, hogy fegyveres szolgálatban nem vettünk részt. Nem akarom, hogy ma, emikor a hadiváltságról van szó, ez a privilégium továbbra is fennmaradjon és továbbra is anyagul szolgáljon az ellenünk való uszításra és gyűlöletkeltésre. Nagyon jól tudjuk, hogy a társadalmi békét csakis áldozatokkal lehet megteremteni. Tehát álljuk az áldozatokat, t. Nemzetgyűlés. Különösen akkor, amikor fizetnek a tisztviselők, a nyomorék alkalmatlanok, a hadiszolgálatot teljesítő vasutasok, a hivatásos katonák, akik ebben az országban még sohasem fizettek adót és most fognak fizetni, lehetetlen hogy mi privilegizáltak legyünk az általános kötelezettségben. (Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Amikor azt tapasztaljuk, hogy ennek a nemzetnek testén a legmélyebb sebeket az önzés üti és különféle önzések — legyen az pártönzés, anyagi önzés vagy osztályönzés — tépi és tágítja még nagyobbra ezeket a sebeket, izgatja és . elmérgesiti, és amikor láthatjuk, hogy a társadalomban mindenki a maga kis cókmókjával van elfoglalva, akkor nekünk azt az igazságot, hogy egy hanyatló kort csakis áldozatrakész férfiak tudnak megmenteni és talpraállitani, önkéntes áldozattal kell megvalósítani. T. Nemzetgyűlés ! A z nem mentség reánk nézve, hogy mi nem tehetünk arról, hogy nem voltunk katonák, mert bennünket nem soroztak be. Ezt mondhatják magukról a nyomorék alkalmatlanok is. Minket hivatásunk, őket pedig testi nyomorúságok tette a harcra alkalmatlanná, tehát velük együtt részt akarunk venni az áldozatban annál is inkább, mert hiszen a hadiváltság nem büntetés, hanem tartozás, (Ugy van! Ugy van!) Szent Péter gondolatának megvalósítása : fratres debitores sumus, testvérek, adósok vagyunk, adósai azoknak, akik a háborúnak nyomorultjai, gyötröttjei és szenvedettjei, adósok vagyunk a társadalom részére, amelyben a kölcsönös igazságot meg kell valósítani és mi papok, az áldozat emberei, ebből az áldozatból nem vonhatjuk ki magunkat. T. Nemzetgyűlés! Amikor a pénzügy minister ur és a honvédelmi minister ur egymással karöltve a társadalmi igazságot meg akarják valósítani és a háborúnak kifosztottjai, útszélen hagyott sebesültjei számára az irgalmas szamaritánus hadseregébe általános sorozást rendelnek el, mi, akik hivatásunknál fogva fel voltunk mentve a véderőtörvény alapján a fegyveres szolgálat alól, épen hivatásunknál fogva, mivel az irgalmasság evangéliumának vagyunk hirdetői, az irgalmasság hadseregéből nem hiányozhatunk. (Helyeslés. ) Ezek voltak az indokai annak, amiért a 3. §-hoz a következő módosítást vagyok bátor beterjeszteni (olvassa) : »Nyolcadik pontul ajánlom elfogadni a következő javaslatot: Az állami és áliamvasuti, törvényhatósági és községi szolgálatban alkalmazott egyénekre a jelen paragrafus évi március hó 18-án, pénteken. 63 I—

VII. pontjai szerint járó hadiváltságnak csak felét kell kivetni.« Bővebben nem kell ezt indokolni, csak rámutatok, hogy miért volt szükség erre épen ebben a para grafusban. A 4. § végén ugyanis van intézkedés, amely szerint az állam, a község a törvényhatóságok és egyes intézmények, amelyek altruista mf ködést folytatnak, fel vannak mentve a felmentettek után fizetendő hadiváltság fele részének megfizetésétől. Ebből azonban anomália állhat elő. Igazolom ezt példával is. Pl. ha valaki 10 korona hadmentességi adót fizetett, és ezen az alapon vetették ki rá a hadiváltságot és tisztviselő volt. akkor, ha nem volt a harcvonalban, 100 koronát kell fizetnie, ha alkalmatlan volt, 200 koronát, ha pedig felmentett volt, akkor a 4. § utolsó bekezdésének intézkedése szerint 200 koronát kell fizetnie, mert a másik 200 koronát az állam amúgy sem fogja megfizetni, mert mint munkaadónak ennek volna kötelessége fizetni, de az állam a fizetés alól fel van mentve. így tehát a felmentett egy sorba kerül az alkalmatlannal. Az általam benyújtott módosítás ezt az anomáliát teljesen kiküszöböli és azért kérem ennek a módosításnak elfogadását annak előzetes bejelentése mellett, hogy majd a 4. § első bekezdéséhez is fogok ennek kiegészitéseképen módosítást benyújtani. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat 3. §-át némely tekintetben igazságtalannak, némely tekintetben hiányosnak és több pontjában nem eléggé világosnak tartom. Igazságtalannak tartom a fokozatok tekintetében. Már az általános vita során rámutattam arra, hogy nem tartom helyesnek a fokozatnak ugy való megállapítását, hogy a legenyhébb váltsággal rójuk meg azokat, akik katonai beosztásuk következtében nem teljesítettek harcvonalszolgálatot és súlyosabb hadiváltsággal azokat, akik alkalmatlanságuk alatt nem teljesíthettek harcvonalbeli szolgálatot. Sokat gondolkoztam ezen a dolgon és itt azt a kérdést vetettem fel, hogy az igen t. pénzügyminister urat milyen főszempont vezeti, mit akar elsősorban kutatni. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Már válaszoltunk rá! Szilágyi Lajos: Azt kérdeztem, milyen főszempont vezeti, azt méltóztatik-e kutatni, kit vont el családi otthonából, békés polgári foglalkozásától az állam és kit nem, vagy pedig elsősorban és főképen azt méltóztatik-e kutatni, hogy kit vitt az államhatalom életveszélyes helyre és ki nem volt életveszélyes helyen ? Azt mondottam, hogyha azt méltóztatik kutatni, hogy kit vont el otthonától az államhatalom, akkor a kategorizálás jó, a fokozat igazságos; ha azonban az a főszempont, hogy ki volt és ki nem volt életveszélyes helyen, akkor a kategorizálás, a fokozat igazságtalan. Erre