Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-188

510 A Nemzetgyűlés 188. ülése 1921. évi május hó 10-én, kedden. B. Szterényi József: Ki tette oda? Szilágyi Lajos: Az egyetemi karhatalom parancsnoka nem tud magyarul! Sréter István : A második pont a következőképen hangzik (olvassa) : »A trianoni béke katonai részének végrehajtásánál a hadseregben csak olyan hivatásos tisztek alkalmazandók, akik a) az októberi lázadásban, a hadsereg szétzüllesztésében bármi módon részt nem vettek ; b) akik a proletárdiktatúra alatt magasabb vagy csapatparancsnokságokat nem viseltek; c) vagy ha az utóbbiakban szolgáltak is, bebizonyitottan az ellenforradalmi mozgalmak cselekvő részesei.« Én nagyon jól tudom, hogy a tisztikar bizonyos igazolásnak vonatott alá. Ez egészen természetes. De ha ezt én mégis hangsúlyozni kívánom, akkor erre megvan az egészen különleges okom. Én azt vallom, hogy ha mi közel 7800 tisztből csak 1750-et választhatunk ki, ekkor nem tudom belátni, hogy miért honoráltassanak azok, akik a vörös uralmat szolgálták (ügy van!) és miért mellőztessenek azok, akik azt nem szolgálták. Ezt semmikóp sem tudom belátni. (Helyeslés.) Én nem kivánok itt boszszut állni senkin sem, ez távol áll tőlem, eszembe sem jut, mert én mindig azt vallottam, hogy igenis haladjunk már egyszer a megértés felé, ne büntessük szüntelenül a kis bűnösöket. De azt nem rom alá, hogy a hadseregnek olyan tagjai is ehetnek, akik pl. a vörös zászló alatt felvonulásokban résztvettek, akik viselték a kommunistajelvényt vagy a vörös gombot. Ezeknek ki kell menni minden állami hadseregből. (Helyeslés.) Orbók Attila : Legföljebb arra jók, hogy a mozirendeletet végrehajtsák. Kerekes Mihály: Az a kérdés, marad-e akkor hadsereg. (Mozgás.) B. Szterényi József : Marad bőven. így nem lehet a hadseregről beszélni! Sréter István : Legyen nyugodt t. képviselő ur. Itt egy megjegyzést kivánok tenni és ezt az igen t. honvédelmi minister urnák nagyon is a figyelmébe ajánlom. (Hallj uh jobb felöl.) Tételezzük fel azt, amit Kerekes igen t. képviselő ur mondott, (Nagy zaj.) hogy nem volna annyi. B. Szterényi József : Nem szabad feltételezni. Fangler Béla: Az egész tisztikarnak a gyanusitása ! Kerekes Mihály: En csak kérdeztem, nem tételeztem fel, bocsánatot kérek! (Felkiáltások balfelöl: Hogy lehet ilyet kérdezni! Zaj. Elnök csenget.) Orbók Attila: Csak kérdés volt! Sréter István: Felelni kivánok. Rassay Károly : Jó lesz nem elfelejteni, hogy azok a Felvidék felszabaditásáért is harcoltak! (Zaj.) Sréter István : Tegyük fel, t. Nemzetgyűlés, hogy nem volna annyi. Akkor felvetem a kérdést : mit kell cselekednünk ? Akkor vegyük fel | azokat a tiszteket, akik félreálltak és vegyük fel azokat, akiket ma 30 évi szolgálat után nyugdíjazni kell, hosszabbitsuk meg a szolgálati időt és vegyük őket mindnyájukat vissza, mert ezek a férfiak kétségtelenül dicsőséget szereztek a nemzetnek a nagy háborúban, (ügy van! jobbfelől) A harmadik pont a következő (olvassa:) »A trianoni béke katonai részének végrehajtásánál különös figyelem fordítandó arra, hogy a hadseregben hosszú hadi frontszolgálattal biró és kiválóan bevált csapattisztek nagy számban képviselve legyenek és a magasabb elméleti tudással birok által háttérbe ne szoríttassanak.« Itt nem akarok egy hosszú tudományos előadás keretében erről a kérdésről nyilatkozni, csak röviden leszegezni kívánom ebben az irányban az álláspontomat. Katonai szempontból azt kérdezem, mi a béke? A béke nem más, mint a nép fiainak, a nép százezreinek komoly előkészítése a komoly valóság honvédelemre. Ezeket tehát gyakorlati utón kell oktatni. Hol volt most a gyakorlati tudással biró tiszt ebben a nagy háborúban? Ott volt az első vonalban! És mit jelent ez az első vonal? Ez az első vonal jelenti a bizonytalanságot és jelenti a súrlódásokat ; mert minden háború nem egyéb, mint csupa súrlódás, csupa bizonytalanság. Ezek nem tettek mást, mint hogy a felső parancsokat végrehajtották a bizonytalanságok és súrlódások közepette. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a gyakorlati férfiak ismerik csak valójában a háború igazi benyomásait. Mentül hátrább volt valaki, annál kevésbé hatottak reá közvetlenül ezek a benyomások, annál kevésbé érti meg és annál kevésbé tudja értékelni a bizonytalanságot és azokat a bizonyos súrlódásokat. Már pedig, t. Nemzetgyűlés, ha mi a katonát a komoly valóságra akarjuk kiképezni, akkor nekünk olyan tiszteket kell az ő kiképzésükre alkalmazni, akik specialiter az első vonal szolgálatait részletesen ismerik, akik ott abban a szürkeségben, abban a bizonytalanságban, a súrlódások közepette magukat mindenkor ki tudták ismerni. Én azt állítom, hogy mentül több a csapattiszt a hadseregben, annál jobb hadsereg. Egészen világos, hogy vannak szakmák, amelyeket nem lehet mindenkinek ellátni, amelyekhez nagyfokú tudás vagy esetleg magasabb képzettség szükséges, de helytelen volna azt állítani, hogy csak a magasabb képzettségűek tudják azt a hadsereget komoly időkre előkészíteni. Ehhez a csapattiszt jobban ért. Ezt azért voltam bátor megemlíteni, hogy a t. honvédelmi minister ur figyelmébe ajánljam. (Helyeslés jobb felöl) Szerettem volna még egy negyedik pontot felvenni, ez lett volna a zsidókérdés a hadseregben. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy ez a kérdés, igenis, nagyon fontos ; elismerem, hogy ennek a kérdésnek a