Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-188

À Nemzetgyűlés 188. ülése 1921. évi május hó 10-én, kedden. 511 szemébe kell nézni és azt dűlőre kell vinni. Azonban én nem tartózom, azok közé, akik szeretnek hasból beszélni. Én adatokat gyűjtök már beteken keresztül, de az adatokat nem tudtam még semmiképen megszerezni. Ha meg tudom szerezni, nyíltan és őszinteséggel fogok e kérdésben is állást foglalni. (Helyeslés jobbfelöl.) Egyelőre annyit kivánok csak leszegezni, hogy a zsidókérdést a hadseregben nem lehet sohasem általános szempontból megítélni, hanem csakis a hadsereg szempontjából. Ha a hadsereg számára jó az, hogy ők szolgáljanak, va bene, szolgáljanak ; de ha nem jó, akkor túl kell tenni magunkat mindenen és nem szabad megengedni. T. Nemzetgyűlés! Ezzel szorosan véve elmondottam egyelőre azt, amit ez irányban elmondani szükségesnek tartok. A részletes vitánál még módomban lesz e kérdésekkel talán még részletesebben is foglalkozni. T. Nemzetgyűlés ! En azt hiszem, hogy mi nemzeti vágyainkat, nemzeti nagy céljainkat csak akkor fogjuk elérhetni, ha mi ebből a kicsiny országból egy olyan mágnest tudunk alkotni, amelynek visszavonzó ereje ellenállhatatlan; mi ebből a megcsonkított, és mondjuk ki, meggyalázott hazában csak akkor érjük el nemzeti vágyainkat, ha ez az ország gazdaságilag erős, erkölcseiben életképes lesz. Ha mi ezt nem tudjuk elérni, akkor azok a népek, amelyeket tőlünk elszakittattak, nem fognak hozzánk visszavonzódni. Nekünk el kell érnünk azt, hogy a velünk való érdekközösség, a velünk barátságban élés mindenki számára nemcsak kívánatos, hanem szükségszerű is legyen. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ha egy ilyen hazát magunknak megalkottunk, akkor kérdem, hogy mi a jelenlegi rossz határaink között tudunk-e békességesen élni, tudunk-e biztonságban fejlődni és biztonságban haladni ? B. Szterényi József: Ez igaz! Sréter István: Mi, igenis, tudunk, de csak egy feltétel mellett : ha rossz határainkat egy olyan hadsereg biztosítja, amelynek lelke hozzá van nőve az ezer esztendős magyar földhöz. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha mi erre nem vagyunk képesek, ha mi nem tudunk most, amikor itt van az alkalom, magunknak egy ilyen hadsereget szervezni : akkor én ugy gondolom, hogy igazán csak rabszolgaságra lettünk teremtve, akkor mi nem fogunk soha többé feltámadni! Rassay Károly: Miért ne tudnánk? Sréter István: Ezt kívántam egyelőre elmondani és a költségvetést általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Janka Károly! Janka Károly: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott igen tisztelt Sréter István képviselő ur hivatásszerűen foglalkozott katonai kérdésekkel, még pedig a nála mindig ismert, mindig tapasztalt izzó, erős nemzeti érzéssel. Méltóztassanak megengedni, hogy én mint pap-képviselő egy szintén az én hivatásomat érintő olyan jelenségre hívjam fel a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét, amely végeredményében, hatásában belekapcsolódik az általános politikába. Köztudomású dolog, hogy bizonyos körök sohasem voltak és ma sincsenek megelégedve a Nemzetgyűlés jelenlegi összetételével. Időrőlidőre kifejezést adtak gúnyos kicsinyiések alakjában is ebbeli meggyőződésüknek. Emlékezhetünk rá, hogy minden egyes felmerült kormányválság idejében szinte karban zengtek ezek a körök melódiát a Nemzetgyűlés munkaképtelenségéről. Orbók Attila : Ezek a körök csináltak tizenhat megyét Magyarországból! Janka Károly: A Nemzetgyűlés ennek ellenére is dolgozott és dolgozik tovább, amint azt a pénzügyminister ur megállapította, nem is minden eredmény nélkül. Ezek a körök tehát most frontot változtattak és egy uj hangszerelésbe kezdtek. Most a jövőt kezdik előkészíteni, még pedig — meg kell vallanom — nagy körültekintéssel és erős szívóssággal készítik elő ezt a jövőt. Birtha József: Ilyen az alapos munka! Janka Károly: Ha nem csalódom, ebbe a munkába esik bele az is, hogy bizonyos protestáns körök egy idő óta erős támadást intéznek a protestáns papok képviselősége ellen, támadást intéznek általában a protestáns lelkészek politikai szereplése ellen. Mivel adott okot erre valamikor is ennek az országnak protestáns lelkészi kara, hogy ki akarják őt tessékelni a nemzet törvényhozásából, (Felkiáltások : Kik azok !) amikor az minden időben kifejezésre juttatta a maga törhetetlen,becsületes,hazafiúi szellemét? (Helyeslés.) Orbók Attila : Hubert főispán kezdte, most mások folytatják! Janka Károly: Debrecenben és Budapesten egyformán nagy erővel kezelik ezt a kérdést. Már a vidéki egyházi sajtóban is megfújták a kürtöt, május 21-ére pedig, ha a sajtó ebbeli értesülése nem helytelen, ide Budapestre valami nagyobbszabásu értekezletet terveznek, amelynek nem kisebb a célja, mint állást foglalni ebben a kérdésben és bizonyos javaslatok alakjában felterjesztést intézni az egyházi törvényhozáshoz a papok képviselősége ellen. (Mozgás balfelöl.) Utalni kivánok arra, hogy bizonyos és kétségtelen az, hogy ennek a mozgalomnak megindításához Balthazar püspök szereplése adta az impulzust. ( Ugy van ! bal felöl Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, én nem érzem magam hivatottnak arra, hogy Balthazárnak ezt a lépését akár mentsem, mert