Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-188

504 A Nemzetgyűlés 188. ülése 1921. évi május hó 10-én, kedden. lord Balfour beszédében, melyet legyen szabad idéznem, mondván (olvassa) : »Egy pillanatig se tételezzük fel, hogy e nehéz feladat teljesithető egy tétel puszta kijelentésével, vagy a szerződés egy pontjának puszta idézésével. Azt hiszem, hogy a világ közvéleményének nyomása oly közületre, amely megszegi a kötelességét a kisebbségek iránt, elegendő lesz. Erre alapitom főleg hitemet és reményemet. Ha azonban ez sikertelen volna, akár a képesség hiánya, akár valami drámai támadó fellépés vagy akármilyen más okból, kétségtelen, hogy más lépések kell hogy megtétessenek. Én nagyon remélem, hogy a világ közvéleménye ebben segítségünkre lesz. És ha már a világ közvéleményére utalok, Gaal Gaszton t. képviselő urnák felszólalására reflektálva ki kell azt is fejeznem, hogy a világ közvéleményének én óriási fontosságot tulajdonitok a magunk sorsának intézése tekintetében és a külügyi vezetés mindent el fog követni, hogy igazunkról a külföldet meggyőzze. Külképviseletünk a múltban a vezetés szempontjából nem volt nemzeti. (Közbekiáltások : Nem bizony! Ugy van! Nem volt szelleméhen magyar! Igaz! Ügy van! Taps.) Es a régi szolgálatbeliek közül azoknál, akik nagy részével belső baráti viszonyban voltam, sokszor tapasztaltam azt a rettentő elkeseredést, amelyet éreztek, hogy kénytelenek voltak olyan vezetés alatt és olyan szellemben dolgozni, amely nem az Övék, (Ugy van!) hogy ilyen szellemben voltak kénytelenek dolgozni saját szivük sanyargatásával. Nem propaganda, de a valóság megismertetése, igazunk hirdetése az, hogy külképviseletünk nem volt magyar. Újra kell ezt épitenünk alapjaitól kezdve, magyar anyagból, magyar szellemből. Már most áttérek a sérelmek kérdésére, amelyek sajnos óriási számban vannak. — Olyan nagy számban, sajnos, hogy azoknak a részleteire, ha megengedi a t. Nemzetgyűlés, nem fogok egyenkint kitérni. Mindazokban az esetekben, amelyeket gróf Andrássy Gyula őexcellenciája t. barátom felhozott, a kellő lépések megtótettek. Mi természetesen mindenképen azon leszünk, hogy véreinket megvédelmezzük. Ezekből a sérelmi esetekből kifolyólag elődeim a missziókhoz, a nagykövetek tanácsához, szomszédainkhoz is fordultak már. Az eredmény természetesen azoktól az erőviszonyoktól függ, amelyek befolyásolják fellépésünk sikerét. Legújabban a Népek Szövetsége titkárságához kiküldtünk egy megbizottat, ugy hogy a kapcsolat a Népek Szövetségével ekként közvetlenül is biztosítva van. Felhívtuk a főhatalmak figyelmét arra is, hogy az az üldöztetés, amelynek magyar testvéreink tömegesen esnek áldozatul, nemcsak az általános emberi igazság, a méltányosság és a legszentebb emberi érzések szempontjából akadályozandó meg, hanem jól felfogott politikai szempontból is európai érdek az, hogy itt nyugalom legyen, hiszen a kiüldözöttek ezrei lehetetlenné teszik a magyar közvélemény megnyugvását. (Igaz! Ugy van!) Nem akarok kitérni az egyes részletekre, csak bejelentem, hogy a román agrártörvény tárgyában kör jegyzéket intéztünk a hatalmakhoz. E tekintetben a helyzet körülbelül ugyanaz, mint a három bennünket körülvevő hatalomnál, s a fennálló nehézségek csak formájukban különböznek. S ha már kitértem erre, legyen szabad pár szót szólnom Baranya és Bácska állapotáról is. (Halljuk ! Halljuk !) Meskó Zoltán : Hűségesküt követelnek megszállott területen. Gr. Bánffy Miklós külügyminister : Sajnálattal kell jelentenem, hogy ezen a területen a helyzet nemcsak hogy nem javul, hanem még nehezebbé vált véreink számára. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Külön is ki kell emelnem egy körülményt, amely súlyossá teszi a helyzetet és fontossá reánknézve e kérdés mielőbbi megoldását, és ez az, hogy az államellenes elemek ezen a területen az ottani megszálló hatalom által támogattatnak. Meskó Zoltán: Ugy van! Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Valósággal folytonosan ijesztgetik őket, mintha a magyar állam ennek a területnek visszacsatolásakor a bosszúállás és a terror eszközeivel szándékoznék velük szemben fellépni. E helyről is szükségesnek tartom kijelenteni, hogy miként idebenn az országban, ugy ezen visszaadandó területen is a magyar kormány a teljes jogrend alapján áll, (Éljenzés.) és semmi s^m áll távolabb a kormány szándékától mint az, hogy ott bárkivel szemben igazságtalanság vagy erőszak követtessék el. (Általános élénk helyeslés.) Meskó Zoltán : Teljesen tönkremegy, mire visszaadják ! Kerekes Mihály: Amnesztia itt is volt és visszavonták ! Gr. Bánffy Miklós külügyminister : Eeflektálnom kell lord Curzonnak, az angol felsőházban mondott és a háborús felelősségre vonatkozó beszédére is azért, mert a háborús kártérítést beszédében mint büntetést fogja fel és azt mondja, hogy »semmiben sem találhatjuk Magyarországnak a háborúban való vétkét kevésbé súlyosnak, mint bármely bűntársának ebbeli felelősségét«. Eltekintve attól, hogy Magyarország a háború kitörésekor nem volt birtokában külpolitikája irányításának (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) ós eltekintve azoktól az adatoktól is, amelyek már közismertek és a nagyközönség előtt fekszenek, engedtessék meg nekem, hogy ujabb adatokkal szolgáljak önöknek (Halljuk! Halljuk!) annak bizonyítására,hogy nem Magyarországon múlt a háború felidézése és Magyarország, még ha önállóan, a saját felelősségére cselekedhetett is volna, akkor sem kerülthette