Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-188
A Nemzetgyűlés 188. ülése 1921. évi május hó 10-én, kedden. 505 volna el azt a katasztrófát, amelybe a háború által sodortatott. A bolsevisták ugyanis kiadták az 1914. évi február hó 14-én tartott orosz cári titkos tanács jegyzőkönyveit. (Halljuk! Halljuk! Ezen a tanácson a cári kormány, illetőleg annak nevében Szasszonov kifejtette, hogy Oroszország a tengerszorosokat és Konstantinápolyt csakis egy általános európai háború utján szerezheti megEbbeli vélekedését a vezérkar főnöke is megerősitette. Majd igy szól a jegyzőkönyv — és ezt pontosan idézem — (olvassa) ; »Letárgyaltatnak a közeli jövőben bekövetkezendő megszállás körülményei, minden részletükben.« Mig itt azt mondották, hogy ezek a célok csak egy általános európai háború utján érhetők el, abban a jelentésben, amelyet Szasszonov március 5-ón a cár elé terjesztett, már »a küszöbön álló krízisről« beszél, — március 5-én — mely »bizonyára nagyon hamar« alkalmat fog adni a tengerszoros megszerzésére. A kérdés európai háború alatt oldandó meg. És most megint szószerint idézek (olvassa): »E célra előnyös alapot készíteni elő, ez jelenleg e kérdésben a külügyministerium céltudatos munkájának feladata.« Én azt hiszem, ez elég világosan beszél arról, hogy Magyarországnak e háború felidézésében aktiv része alig lehetett. (Zaj és felkiáltások half elöl : Ki állit ja ?) Kénytelen vagyok ezzel foglalkozni, mert sajnos, a külföldön ezt mondják. Egyáltalában egy olyan világkatasztrófát, mint amilyennek most tanúi voltunk és amelynek áldozatai vagyunk, csak világokok idézhetnek elő. (Igaz! Ugy van!) A jövőben is ezektől függ az emberiség sorsa. Az ujabb idők történelméből látjuk, miként szélesedik ki az a tér, amelyen a sorsdöntő események kialakulnak. Már a világháborút megelőző évtizedekben eltolódott az az egyensúlyállapot, amely Európának XIX. századbeli eseményeit jellemzi és amelyet közönségesen európai koncertnek hivtak. A háború folyamán világhatalmak keletkeznek, amelyeknek érdekkörei messze túlterjednek Európa határain, kiterjednek úgyszólván az egész földgömbre. Ezeknek a világhatalmaknak állásfoglalásában az európai erőviszony, az európai csoportosulás többé nem ok a cselekvésükre, hanem csak eszköz nagyobb, szélesebb keretű, távolabbi célok elérésére. Az az érték, amelyre valamely európai hatalom bekapcsolását becsülik, attól függ* hogy az illető hatalom ereje miként érvényesülhet ezeknek a viiágkérdéseknek eldöntésében. Ma a háború következtében r három ilyen világhatalom van: Anglia, az Északamerikai Egyesült-Államok és Japán. Ezeknek küzdése vagy szövetkezése irányítja a világot; Európa népeinek helyzete pedig nem annyira számuk és területi fontosságuk szerint alakul, mint inkább aszerint, hogy miként érvényesül az ő egyéni erejük a nagy világkérdések vonatkozásaiban. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTE1 E három óriás mellett még egy negyedikről is meg kell emlékeznem és ez Oroszország. Áldatlan belyiszonyai jelenleg lekötik erejét, megbénítják, de oktalanság volna, ha elfelednők azt az erőt, amellyel egy feltámadó Oroszország akcióba léphet. E feltámadást, mely a társadalmi rend érdekéből is annyira kívánatos, örömmel fogjuk üdvözölni. Az ecsetelt körülményekből folyik az európai helyzet, az a helyzet, amelyben Franciaország vezér szerepet visz. Képessé teszi erre társadalmi ereje, amellyel első helyen áll a nagyhatalmak között ; katonai képessége, és képessé teszik erre gazdag gyarmatai is. Képessé teszi vezérszerepre hatalmas közvéleménye is, amelyben mindenkor megteremtek a világ útját megszabó nagy eszmék. Meg kell emlékeznem Itáliáról is, amely az uj európai helyzetben fokozott erőhöz és fontossághoz jutott. Itália régi kultúrája felé tisztelettel tekintünk, mi, akik XX. százados szellemi kapcsolatban állottunk vele. Ma befolyását kiterjeszti a minket környező államokra is és reméljük, hogy ezt a befolyást magához méltóan, a méltányos megértés szolgálatába fogja állítani. (Altalános helyeslés.) Mind e hatalmakkal a még nem távoli múltban szemben állottunk. Xem a magunk szándékából, de egy világküzdelemben, önvédelemre kényszerülve. Ez a világküzdelem megnövelte szomszédainkat, Romániát 17 millióra, a szerb-horvátszlovén királyságot 13 millióra, az uj cseh-szlovák köztársaságot szintén 13 millióra, mig a mai Magyarországnak mintegy 8 millió lakosa maradt. És maga e béke a kényszer és könyörtelen parancs békéje volt, nem a megnyugvásé, nem a szabad megegyezésé. (Ugy van! Ugy van!) Ismerjük az aggályokat, amelyek szomszédainknál fel-feltámadtak, ismerjük azt a viszonyt is, amely ez aggályokból fakadt és amelyet el kell hogy oszlasson az a becsületes, békés irányzat, amelyet a kormány követni akar. Sötét képet festettem, t. Nemzetgyűlés, a megkisebbedett Magyarországról és helyzetéről a nagy világban. Sötét képet, de nem vigasztalant. Nem csüggedés, nem reménytelenség az, ami minket eltölt. Annyi megpróbáltatás után, és talán megpróbáltatás előtt is, emelt fővel áll a nemzet! Meg nem törve, de megerősödve nemzeti érzésében, ha megfogyva is. Mert a világ nagy eseményeiben a puszta szám fontos ugyan, de nem az egyedül döntő. És itt, Európa keletén, a mi csekély erőnk érték, érték százados kultúránk, (Ugy van! Ugy van!) érték fajunk egysége, érték férfias elszántság és munkaképesség, amely a magyaré; érték az a nyíltság, amellyel a világ elé lépünk a magunk igazának tudatában, (Ugy van! Ugy van!) nem kamarák és kamarillák sötét zugaiban, nem titkos cselszövések útvesztőiben bizva, (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) de 64
