Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-188

A Nemzetgyűlés 188. ülése 192. való gazdasági viszony fontosságát méltányolnunk kell s ilyen tárgyalások elé készséggel tekintünk. Ezzel nemcsak az ő, de a saját érdekeinket is szolgáljuk s eleget teszünk a nyugati hatalmak amaz ismételt kívánságának, hogy a megzavart gazdasági rend az érdekelt államok között közvetlen eszmecsere utján minél előbb heiyreállittassék. Becsületesen és fentartás nélkül óhajtunk a jelzett irányban dolgozni. Tesszük ezt abban a feltevésben, hogy volt ellenfeleink magatartása megfelel a nemzetközi jog és a nemzetközi százados szokásoknak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) És hogy akkor, amidőn mi becsülettel álljuk azokat a kötelezettségeket, amelyeket a reánknézve végzetes béke vállainkra ró, mindazon kevés előnyök, amelyek legszentebb érdekeinket védik, nekünk époly becsületesen megadassanak. Ez elhatározásunkban semmi sem ingathat meg. Fenyegetésnek, még ha pokoli szenvedést is helyez kilátásba, engedni nem fogunk. (Élénk helyeslés.) A nemzetközi jogra támaszkodva tántorithatlanul ragaszkodunk ahhoz a felfogáshoz, mely egyenlőséget biztosit hatalmasnak és gyengének egyaránt. (Helyeslés.) Legelső kötelességünknek ismerem őrködni, hogy a tőlünk elszakitott véreink el ne tiportassanak. (Elénk helyeslés. Taps jobbfelöl.) A trianoni béke és a Millerandaláirásu kísérőlevél, melyet Millerand nem egyedül Franciaország, hanem az összes szövetkezett főhatalmak nevében irt álá, nyújtják azt az elvi alapot, melyet ernyedetlenül és fáradságot nem ismerve érvényesíteni kell. (Helyeslés.) Felfogásom szerint ez a két okirat alkotja azt a keretet, amelyen belül a végrehajtás részletei a jelzett irányban keresztülvihetők. Magyarországnak mérsékelt és a tényleges viszonyokkal számoló magatartása meleghangú elismerésben részesült az angol parlamentben. Reméljük, hogy az ott kifejezett felfogás átmegy az európai köztudatba, reméljük, hogy a főhatalmak részéről a még függő kérdések a békekötés keretein belül azzal a jóakarattal fognak kezeltetni, mely ez elismerésből felénk cseng. Csupán a méltányos, a való viszonyokat mérlegelő megoldások vezethetnek tartós, békés megállapodásokhoz. Ezekkel pedig a szomszédainkkal való közvetlen tárgyalások utján törekszünk eljutni. Ugyan-e szellemben véljük Nyugat-Magyarország kérdését rendezhetni, (Halljuk !) rendezni továbbá mindazokat a pénzügyi kérdéseket is, amelyek az Ausztriával való egykori közös viszonyból erednek. T. Nemzetgyűlés! Mint az imént jeleztem, a tőlünk elszakitott véreink sorsa az, amely minket leginkább és legfőképen érdekel, (ügy van !) Ezeknek az ott élő kisebbségeknek a jogait a minoritási pontok védelmezik, amelyek a békeműnek kiegészítő és igen fontos, lényeges részét alkotják. Ezekre a pontokra nézve lord Balfour, lord Robert Cecil és mások beszédei'. évi május hó 10-én, kedden. 503 ben örömmel tapasztaltuk azt, hogy Anglia nemes hagyományaihoz hiven felemeli szavát az elnyomottak érdekében. Utalnak e szónokok azokra a kötelességekre, amelyeket a League of Nations, a nemzetek szövetsége vállalt ; mi is ezekre kell hogy tekintsünk, és azt a kívánságot keli hogy kifejezzük, vajha valósággá és való erőtényezővé válnék az a nemzetek szövetsége, amely hivatott épen ezeket a védelmi jogokat gyakorolni is. Mi magunk a megmaradt Magyarországon a legteljesebb t kisebbségi szabadság álláspontján állunk. (Élénk helyeslés.) Természetes, hogy akkor, amikor a magunk területén a kisebbségeknek minden érdekét a legmelegebben kívánjuk felkarolni, amikor a határainkon túl az ott élő magyar véreink kisebbségi jogaiért mindent meg kívánunk tenni, hogy akkor a kisebbségek nagy nemzetközi ügyének érdekében bármikor meg fognak minket találni, mint közreműködőket, mert a határainkon túl élő nemzetiségeknek és nemzeteknek szabadsága, a kisebb népek szabadsága egy nagy világügy, amelynek szolgálatában kell állanunk. Ki kell tehát építeni ezt a védelmet, ki kell építeni szélesebben és részletesebben. Mert az nem elegendő, bár az elvet már lefektettük, hogy csak általános pontok vannak, amelyek csak általános jókat biztosítanak és ígérnek. Én szükségesnek tartom azt, hogy a nemzetek szövetsége, hogyha meg akar felelni ezeknek a kötelezettségeknek, a kisebbségi jogok kodifikációjával foglalkozzék (Élénk helyeslés.) és gondoskodjék a maga hatáskörében arról, hogy ezek a kisebbségi jogok valósággá váljanak. (Ugy van! Helyeslés.) Mert ebben az intézményben mi súlyosan vagyunk érdekelve. Bármint is magyaráznák a szerződést és a kísérőlevelet, kétségtelen, hogy a minoritási pontok és a határmegállapitó bizottságok felhatalmazása az igazságtalanságok megszüntetésére lényeges részei a békeműnek. Mind e két rendelkezés a League of Nations-t cselekvésre utalja. Erélyes, hatékony, gyors cselekvés kell, hogy legyen ez. Apponyi őexcellenciája t. barátom fényesen fejtette ki múltkori beszédében azt a kötelezettséget, amely e határmegállapitó bizottságok szervezésében is kifejezésre jut s Andrássy őexcellenciája is beszédében a minoritások védelmét hangoztatta. E beszédekre legyen szabad azzal utalnom, hogy meggyőződésem, hogy addig is, amig a nemzetek szövetsége egy való cselekvő szerv lesz, hogy addig, ameddig azokkal a tényezőkkel rendelkezni fog

3 amelyekkel hatékonyan tud a népek szabadságának szolgálatába állni, addig is azokra az aláiró főhatalmakra hárul az az erkölcsi kötelesség, hogy a népek szövetségének szerepét betöltse, amig az nem teljesen akcióképes. Mert hogy állhatnának e hatalmak a történelem Ítélőszéke elé, ha mi, akik a League of Nations törvényszékének igéretét vettük, az igért törvényszéket meg nem találhatjuk? Ezt az álláspontot erősiti meg