Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-187

47$ A Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. jár az a pénzügy minister, aki ehhez a kérdéshez hozzányúl, mert addig ahhoz nem szabad hozzányúlni. (Helyeslés.) Én azt látom, hogy igen jó indulatú, de hozzá nem értő honfitársaink künnjárnak Amerikában — neveket nem akarok említeni t

— és különféle magyar bankokra gyűjtenek. En, aki évtizedek óta összeköttetésben vagyok a nagy amerikai bankokkal, folyton kapok leveleket, hogy mi lesz? Én pedig mindig hangsúlyozom azt, hogy ezt hagyják abba, mert ezzel ártanak a magyar állam hitelének. Én mindazon barátaimnak, akik aláirtak a prospektust, irtam, hogy vonják vissza az aláírásukat. Nem arról van szó, mintha itt felültetés lenne, mert ez tisztességes dolog, hanem arról van szó, hogy nem szabad a bankkérdéshez idő előtt hozzányúlni. A kormány igenis számit az amerikai magyarok közreműködésére, ha majd a kellő pillanatban a jegybank megalkotásához fogunk. Ezeket kénytelen voltam megjegyezni. (Elénk helyeslés.) Elnök: A házszabályok 215. §-a értelmében Ereky Károly képviselő ur szót kér. A szó őt megilleti. Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! A szombati ülésen egy olyan incidens történt, amelyet a magam részéről szintén elitélek, s amely azt hiszem, csak meggondolatlanságból történt. T. i. Andaházy-Kasnya Béla képviselőtársam közbeszólt Graal Graszton képviselő ur beszédénél, hogy a GOK-nak a bírósága üzlet. A magam részéről szintén elitélem azt, hogy Andaházy-Kasnya képviselő ur ilyen közbeszólást tett, de lehetetlennek tartom, hogy az elnök ur felhívta őt később, Graal Gaszton képviselő ur beszéde után, nyilatkozattételre. A házszabályok szerint ez egyáltalában nem lehetséges. Én átnéztem a házszabályokat, de azokban semmi olyan intézkedést nem találtam, melynek alapján valaha az elnök felszólított volna egy képviselőt arra, hogy nyilatkozzék. Az elnök egyszerűen rendre utasítja a képviselőt akkor, ha meg nem felelő kifejezést használ, de semmi esetre sem szólítja fel arra, hogy nyilatkozzék. Ha az illető képviselő magától nem tartja szükségesnek a nyilatkozattételt, akkor őt erre kényszeríteni nem lehet. Itt tehát egy formahiba történt, amelyet azért hozok fel, nehogy ez precedensül szolgáljon arra, hogy az elnök valamikor egy képviselőt felszólított arra, hogy nyilatkozzék. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : A múlt ülésen nem én elnököltem. (Felkiáltások balfelöl Nem!) Az elnöki széket elfoglaló alelnöknek ugyanazon hatalma van, ugyanazon jogkör teljével rendelkezik, mint az elnök. (Felkiáltások bálfelől: Tudjuk!) Az ő ténykedése felett egyedül a Ház ítélhet, azt egyes-egyedül a képviselő urak tehetik kritika tárgyává; az elnököt elnöktársával szemben semmiféle kritika joga meg nem illeti... B. Szterényi József: Természetes! Elnök: ... akkor,amikor az az elnöki székben ül. Ezt kívántam csak megjegyezni. (Helyeslés.) Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Patacsi Dénes ! (Felkiáltások: Nincs itt!) Szilárd Béla! Szilárd Béla: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy nem rendelkezem azzal a nagy készültséggel, mint Drozdy Győző igen t. képviselőtársam, hogy ezt a költségvetést tárgyilagosan megbírálhassam. De nem is restelkedem emiatt, mert eddig egészen más téren munkálkodtam s igy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a bemutatott törvényjavaslatot — bármennyire egyszerűek és átlátszóak is az államháztartási politika szabályai — megbírálhassam. Nem tudom megbírálni azért sem, mert hiszen ez a benyújtott költségvetés, amint a pénzügyi bizottság ki is jelentette, nem azt célozza, hogy költségvetés legyen, hiszen ez egy múlt időszakra vonatkozik. Inkább csak arra szolgál, hogy egy kiinduló államháztartási politikának bázisa legyen. En ezt a költségvetést, t. Nemzetgyűlés, minden kritika nélkül elfogadom, elfogadom pedig azért, meri; a mélyen tisztelt kormány irányában bizalommal viseltetem és mert megállapítom, — különösen az igen tisztelt pénzügyminister ur tetteiből és nyilatkozataiból — hogy széleskörű és nagyszabású államháztartási politikát akar a jövőben bevezetni. T. Nemzetgyűlés ! Az első pillanatban talán feleslegesnek tűnik fel, hogy ennek kifejezésére a Nemzetgyűlés idejét igénybe veszem. Teszem ezt azért, mert olyan tárgyat választottam beszédem anyagául, amelyről azt hiszem, hogy célszerűségénél és időszerűségénél fogva figyelmet érdemel. A magyar közigazgatásról szeretnék beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Két évtizedes közszolgálatot teljesítettem a legrégibb vármegyék egyikében, azon a helyen, ahol Szent István királyunkat megkoronázták és ahonnan a kettőskereszt diadalmas és a civilizációt jelentő útjára elindult. A gyakorlatban közelről szemlélhettem a vármegyei életet és az abba beiktatott közigazgatási rendszerünket. És az a lelkiállapot, amely engem belekapcsolt a vármegyei életbe és az az ismeret, amely a vármegyei élet tanulmányozásával a magyar alkotmány megismerésébe is belevezetett, elém tárta a régi vármegyéket is. T. Nemzetgyűlés ! Ha meg akarjuk bírálni, hogy a vármegyék életképesek-e vagy nem, akkor egyrészt vissza kell mennünk a múltba, másrészt pedig tekintetbe kell vennünk, hogy közigazgatást teljesítenek. Én azt gondolom, hogy elfogulatlanul tudom megbírálni a vármegyei életet és az abba beleékelt közigazgatási rendszert és talán rá tudok mutatni a jövőbeli