Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-187

A Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. 475 DrOZdy Győző : A külügy titkos alapjai 6 és fél millió koronát emésztenek fel, a munkásbizto­sitásra ugyanennyit költ az állam.. Rassay Károly : Majd Benárd a Sörház-utcá­ban elintézi. Drozdy Győző : Kormánybiztossági gépkocsi­üzem telepeire 600.000 korona van a költségvetés­ben, de a járványok elleni küzdelemre csak 200.000 korona. A karhatalmi parancsnokok fizetése és költ­ségei 44 millió korona, a hadiárvák gondozása pedig 8 millió korona ; fegyházak, börtönök 34 millió korona, a felnőtt analfabéták oktatására pedig nulla — egy fillér sincs felvéve e célra a költségvetésben. Már most azt kérdezem az igen t. kormány­tól és az igen t. Nemzetgyűléstől, mondja meg ne­kem akkor, hogy hol van itt tulaj donképen a destrukció : az én kritikámban, amely teljesen tárgyilagos vagy pedig ezekben a számokban, ame­lyek itt jelentkeznek ? Engedelmet kérek, de a járványok, a tuberkulózis, meg aztán egyéb ilyen dolgok képezik az igazi destrukciót, azok ellen kellene küzdeni, mert azok tépik szét az egyéne­ket és az egész társadalmat. Bizonyos, — mindnyájan arra az eredményre jutunk —hogy ezek után haladéktalanul és komo­lyan kell folytatnunk azt az irányt és azt az utat, amelyet az igen t. pénzügyminister ur megkezdett s komolyan kell foglalkoznunk a pénzügyi reorga­nizációval kapcsolatban példának okáért azzal, hogy megcsináljuk az önálló jegybankot is. Tud­juk, hogy a nagy magyar gazdasági összeomlás után nagyon kevés aranyfedezetünk maradt ne­künk e jegybankra ; azonban az érc-fedezetet pótolhatjuk talán valami más fedezettel is. Nem érdektelen, hogy a magyar jegybankra nézve egy nagyszerű indítvánnyal szolgál nekünk Himler Márton, egy amerikai polgártársunk. Ez a Himler Márton egypár évtizeddel ezelőtt került el Magyarországból Amerikába ; többszörös mil­liárdos lett, ma nagy bányatelepei és külön falvai vannak és teljes mértékben magyarnak vallja ma­gát, a magyarság ügyét Amerikában is szolgálja. Most egy nagyszerű indítvánnyal lépett elő, azzal, hogy az amerikai magyarságnak kellene hozzásegí­teni bennünket a jegybankunk felállításához. Ha megengedi a t. Nemzetgyűlés, az ő cikké­ből, melyet nekünk elküldött, egypár sort fel fogok olvasni. (Olvassa) : »Miért kell megcsinálnunk a ma­gyar jegybankot ? A magyar jegybankot csakis az osztatlan, egész amerikai magyarság csinálhatja meg. És hogy abban a magyar kormány által dele­gált egyéneken kivül elsősorban az amerikai ban­károknak kell a főszerepet vinni és a munka na­gyobb részét elvégezni. Anyagi érdekeltségünk : Minden velünk született hazafias érzésünktől eltekintve, tisztán és kizárólag anyagi érdekeink megvédelmezésére is meg kell csinálnunk a magyar jegybankot, ha ezt meg lehet esinálni. Nincs ebben az országban — t. i. Amerikára gondol — egyetlen egy magyar ember, akinek vala­milyen érdekeltsége, háza, földje, hadikölcsöne, koronabetétje ne lenne Magyarországon. Ezek az otthon lévő vagyonok most alig érnek valamit. Nekünk is talpra kell állítanunk Magyar­országot, hogy otthon elhelyezett javaink rövidesen valamilyen tényleges értékkel bírjanak. Nincsen ebben semmi érthetetlen, semmi lehetetlen, és semmi túlságos nagy önzés. A legfőbb és legfontosabb célunk azonban Magyarország gazdasági felsegitésénél mindig csak az lehet, hogy igyekezzünk visszaállítani szülő­földünk széttépett egységét. Amint csonka Magyarország olyan gazdasági helyzetben lesz, hogy az elszakított részek lakosai visszavágynak az anyaországhoz, amint csonka Magyarország olyan gazdasági helyzetben lesz, hogy a szomszéd államok számára előnyt nyújt majd a vele való gazdasági érintkezés, könnyen lehetővé válik a békés utón való visszahóditás. Szükségünk van elsősorban az amerikai kor­mány jóakaratára. És ezt a jóakaratot meg lehet szerezni. Azután a magyar kormánnyal kell megér­tenünk egymást. Az is nehezen fog menni. Ben­nünket a magyar kormányok még mindig lenéz­nek és nehezen fogják majd megérteni, hogy mi gerinces és önállóan gondolkodó emberek lettünk ebben az országban. S amig a magyar kormány természetesnek tartaná, hogy az angolok, franciák, olaszok vagy más külföldi tőkések Magyarország lelkiüdvössé­gét is cserébe vennék a magyar jegybank felállítá­sáért (hiszen a franciák első dolga volt nálunk, hogy szemet vetettek a vasutainkra), bizonyosan csalódottan értesülnek majd róla, hogy nekünk is kívánságaink, sőt követeléseink lesznek a jegy­bank felállításáért. Előbb-utóbb meg lehet azonban majd értetni Magyarországgal is, meg a magyar kormánnyal is, hogy akárhonnan szerzik meg a jegybank fel­állításához szükséges tőkét, onnan fogják uralni az országot. És Magyarországnak még mindig nagyon sokkal jobb dolga lesz, ha a mi kívánságaink teljesülnek, mint ha idegen tőkéseket szolgálna az ország. Meg fogunk hát egyezni feltétlenül a magyar kormánnyal is. Hogyan csinálhatjuk meg tehát a magyar jegybankot ? E sorok irója ugy képzeli el, hogy egy magyar jegybank 50 millió dollártól 100 millió dollárig terjedő alaptőkével kell létesülni. Ennek a tőkének a 75%-át az amerikai ma­gyarok adnák, a 25%-át magyarországi bankok és maga a kormány adhatná a vállalkozáshoz. Akik lehetetlennek tartják a fenti tőke össze­hozását, azok nem ismerik az amerikai magyarok anyagi képességeit. Évente Amerika magyarjaitól szélhámosok huz­60*

Next

/
Oldalképek
Tartalom